2017. március 25., szombat

Egyszer volt, hol nem volt... - Gyakorlati feladat


Mindannyian ismerjük a mesék végét... a jó győzedelmeskedik és a rossz elnyeri méltó jutalmát. Tudjuk azt is, hogy a herceg csókja megtörte a varázst és Csipkerózsika felébredt álmából... hogy Hamupipőke lábára illett a cipellő, és boldogan éltek, míg meg nem haltak... hogy Hófehérke nem feküdt örökké az üvegkoporsóban... hogy az utolsó szirom bár lehullott, még időben hangzott el a bűvös szó, mely megtörte az átkot. Mindannyian ismerjük ezeket a meséket, de mi lett volna, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogyan ismerjük? Ha Hamupipőke sosem jut el a bálba, találkozik valaha is a herceggel? Ha Hófehérke nem harap bele az almába, miképpen próbálta volna meg a Gonosz Királynő eltenni láb alól? Ha Csipkerózsika a csók ellenére mégsem ébred fel? Miért ő volt a jó herceg, aki képes volt megtörni a varázst? S ha a Szörnyeteg a kezdet kezdetén elfogadja a rózsát? Ha sosem változik szörnyeteggé, miképpen alakult volna tovább a mese?

Számtalan kérdés, s ezek közül néhányra most Te adhatsz választ! Döntsd el, hogy melyik mese története és hangulata szimpatikusabb számodra, majd ragadj pennát és írd meg, hogyan alakulhatott volna másképp a történet cselekménye! Egy váratlan fordulattal akár teljes egészében átírhatod az ismert eseményeket, és új befejezést is adhatsz a történetnek! Légy merész, kreatív és változtasd meg a történéseket! Felhasználhatod az adott meseelemeket, viszont újakkal is bővítheted a repertoárt... hiszen, ha a mérgezett alma nem jött volna be, milyen újabb ötlettel rukkolt volna elő a Gonosz Királynő? Erre is biztosan megvan a válasz... lehet, hogy nálad?

Kategóriák

1. Hamupipőke
A varázs véget ér, amint éjfélt üt az óra...


2. Hófehérke
Harapj bele... és minden bánatod elmúlik...


3. Csipkerózsika
A varázslatot csak a szerelmes csók törheti meg...


4. Szépség és a Szörnyeteg
Ha az utolsó szirom is lehull... szörnyeteg marad az idők végezetéig...


Fontos tudnivalók! 

Elküldési lehetőség: pennatakezbe@gmail.com
Alkotás formája: novella

Kritérium: adj címet a műveidnek!
Terjedelem: max. 4-5 oldal (A4)
Formátum: csatolt word dokumentum vagy emailként mellékelt szöveg
Ne feledd: pontosan tüntesd fel az írói neved és választott kategóriát az emailben!

Beküldési határidő: április 27. (csütörtök)
Eredményhirdetés: április 29. (szombat)

A beérkezett feladatokat folyamatosan véleményezem, viszont a határidőként adott egy hónap folyamán lehetőség van javításra, illetve korrigálásra. A feladat célja nem csak az, hogy valaki vendégírói lehetőségben részesüljön, hanem az is, hogy egyrészt rendszeressé tegye az írói tevékenységeteket, továbbá egy-egy gyakorlat alkalmával igényes és tartalmas alkotások születhessenek, melyek gazdagabbá tehetik minden író repertoárját! 

Sok sikert kívánok és előre is köszönöm a részvételetek!

Légy valaki más! - Eredményhirdetés

Fehér Fanni - Keserédes elmúlás

Az első madarak a messzi fákon csiripeltek a föld alulról kezdett melegíteni,a napsugarai pedig lassacskán egyre kisebbre zsugorítottak, közben meg arra gondoltam zeneszóra kimúlni milyen különleges. Az utóbbi napokban megjött a változás szele,ami valóban változást, melegebb időt hozott és a halálunk napját hirdette. Mindenegyesnapsugár, ami megjelent szüntelen csak az elmúlásba taszított minket. A társaim igazságtalanságnak tartották, hogy máris itt a vég,pedigmégcsak nem rég érkeztünk.
 A mezőt még színes virágok borították, nemsok, de azok annál kitartóbbak voltak ugyanis a átvészelték az őszt és büszkén álltak hirdetve a világnak, hogy maguk mögött hagyták a lehetetlent. Mi pont akkor érkeztünk, először csak néhányan; lassú, ritkapehelyként,majd az estére már egészen beterítettük a mezőt; egységes, fehér takarót vonva a még életben lévő színes virágokra. Aznap mikor megérkeztünk két élőlény létezését szüntettük meg, csupán azért, mert a létezésük nem fért volna össze a mi létezésünkkel. Megöltük az élénk színnel pompázó virágokat és ezzel elragadtuk a lehetséges lehetetlen diadalittas érzését. Ahogy megérkeztünk nem engedtünk több napfényt a mezőnek és minden egyes napsugarat visszatükröztünk a halványan derengő égre, így elvonva a mezőtől az élet forrását. Eltemettükőt, mint a tengerben kapálódzó fuldoklót temetik az óriás hullámok,melyek nem ismernek megállást. [...]

A teljes mű megtekinthető a Gyakorlati feladat menüpont, Érzékek, hangulatok alcím alatt.

Gratulálok Fanninak! Alkotásával elnyerte a Vendégírói elismerést! Az ezzel járó teendőket és minden fontos információt emailben fogok Neked továbbítani! Köszönöm a részvételed és, hogy jutalmazhattalak!

Mindemellett pedig, természetesen ugyanilyen örömmel gratulálok minden írónak, aki alkotott a feladatra! Örülök, hogy sikeres és eredményes feladatot zárhattunk! A legújabb gyakorlatot már megtekinthetitek, amire remélem, ugyanilyen lelkesedéssel alkottok majd!

Légy valaki más! - Résztvevők voltak

Zsatkovics Edit - Déja vu dezsavű érzés

Hajnalka vagyok, a Hóvirág család elsőszülöttje.  Ezt a nevet anyám adta nekem, szeretem. Tudom nem a hajnalka  vagyok. De illik rám, mert az első tavaszi virág vagyok, aki télvégi hajnal opálos fényében született. Küldetésem: télkergető. Jelentésem: remény, örüljetek, mert kikeletet, a természet újjászületését  hozom.  Fehér harangocskám lehajtott fejjel bókol. Mindenki mosolyogjon, aki felfedez! Milyen jó, hogy megérkeztem, pedig még hóvilág van, hócsipkés zúzmarák még nem tűntek el teljesen. Jöttem, hogy elűzzem a telet. jöttem pöttöm csengettyűimmel. Engem a téli paplan, a fagyott föld melengetett, a nedves föld táplált. Téli álmot aludtam eddig hólepel alatt.. Egyszer csak átszüremlett a fény a talajban felém. Elérkezett  az időm. Ki kell törnöm, fel kell kelnem hagyma párnámból. Gyöngécske csírányi karjaimmal kinyújtózkodtam, egyre sürgetőbb kényszert éreztem arra, hogy kitörjek. Csírámból rüggyé, rügyból bimbó lettem. Tejfehér szoknyácskámat felöltöttem és kibújtam  hónyoszolyámból. Valami elemi ösztön , valami régi nosztalgikus erő, vágy,örömhormon segített a felszínre engem. Szerencsémre langymeleg napot láttam az avarból. Szerény  pompámat felöltöm valami ismerősnek, megszokottnak tűnő földfelszinről érkező szívdobbanás  hatására. Ezt az érzést és a nedves talajból sugárzó melegséget már ismerem. Már nem először történt meg velem.  Jöttek utánam sorban a testvéreim: Hedvig, Hugó, Henriette, és Heléna is. Mikor mindannyian megszülettünk,  madárcsicsergést, gyerekzsivalyt hallottam  a parkban. Hiszen az erdő mellett van egy játszótér is! De ezt honnan tudom vajon? Mert mintha ezt már láttam volna valamikor. Mintha megismétlődne velem ez az egész folyamat. Alvás, álom, álomfoszlányok, fények, hangbecsapódás, meleg hullám, valami ellenállhatatlan bizsergés, és kényszer a Kitörés, a feloldás, feloldódás érzete iránt. Sürgetés a  az újrakezdés iránt.

2017. március 20., hétfő

Vendégírónk, Lilla gondolatai - Azok a bizonyos első sorok...



Rögtön a közepébe vágok! Hogy ütős legyen! Mert az a Nagy igazság, hogy én személy szerint rettentően túlértékelem az első sorokat, mint olvasó, mint pedig kezdő író.
Alapjába véve, ha az első pár sor egy novellánál nem fog meg, vagy egy regény első tíz oldal után se keltette fel az érdeklődésemet, én bizony félre rakom. Nem vagyok kitartó ilyen téren. Talán azért, mert az olvasás számomra kikapcsolódás, felüdülés és erre az utóbbi időben meglehetősen kevés időm van. Így csak azokkal a művekkel foglalkozom, amik már az elején magával ragadnak.
Tudom nem helyes ez így, de amíg akad - és tapasztalom szerint, bőven akad olyan olvasmány, ami rögtön az első perctől magába szippant -, addig élvezem ezt a kényelmes helyzetet. Korábban tartottam attól, hogy így értékes műveket hagyok ki, viszont azzal is tisztába kellett lennem, hogy az engem foglalkoztató művek töredékét tudom így is csak elolvasni.
Ezt a „válogatós” tulajdonságom, beállítottságom kiemelten hasznosnak érzem, mikor könyvet vásárolok, hiszem azok a művek, amiket már a könyvesboltban is alig bírok letenni, az első beleolvasás során, rendszerint bekerülnek a kosárba és otthon eddig még soha nem kellett bennük csalódnom. Ha végiggondolom, mióta ezzel a módszerrel választok könyvet, még egyszer sem tévedtem.
Persze vannak olyan szuper sztorik, amit mások ajánlanak és csak azért is legyűrök még húsz, harminc vagy negyven oldalt, hátha... de rendszerint ezeknek a könyveknek soha nem érek a végére. Sőt, ha most felidézem, már azt sem tudom, miről szóltak. Egy kivétel viszont mégis csak van! A klasszikusok. Nekik több időt kell adni! Ők még nem a mai felgyorsult, mindenből a legjobbat és tökéletest ide nekem, de azonnal világba szocializálódtak, így ők szépen meggondoltan építkeznek. Nem rohannak, viszont mégis olyan jelenettel nyitnak, ami mégis csak meghatározó lesz az egész regény számára.

2017. március 19., vasárnap

Szöveg tagolása - A bekezdés


A bekezdést most nem csak, mint formát értem, hanem szövegtagolási módszert, amellyel az írásunkat megszakítva, rendezettebbé tehetjük azt. Tehát, ezt a megszakítást nem negatív értelemben értem, hanem éppen ellenkezőleg... a bekezdésektől kezd lélegezni az egész szövegrész, hiszen ha sosem használnánk - billentyűzet esetében sosem ütnénk le azt a bizonyos Entert, egyszer vagy kétszer - akkor eléggé egybefolyna mindaz, amit leírunk és eléggé nehézzé válna a szöveg olvasása is. Apró mozzanatnak számít a bekezdés, mégis óriási erővel bír és alakít a szövegen. Egy bekezdés bármilyen hosszú lehet, ha a belső egysége megvan. Akár fél oldal után is történhet, hogy sort törünk, ennek döntése rajtunk áll.
A bekezdés használata mégis, az egyes altémák felosztására szolgál, amelyeket mindig külön bejegyzésben taglalunk, hogy az olvasó megértését előresegítsük. Viszont, azt a fő szempontot mindig szem előtt kell tartani, hogy minden bekezdés eleje új lépést jelentsen a téma kifejtésében. Feleslegesen ne kezdjünk új sort állandóan, hiszen az felborítja a szöveg szerkezetét és zaklatottá válik az írásunk. A bekezdés, mint mindennek az írásban, valamilyen okból kell létrejönnie és megtörténnie.
  • Alapvető lényege, hogy olyan mondattal kezdjük mindig, amely utal a témára vagy segíti a váltást. Legyen az egy helyszín változtatás, vagy egy új szereplő bekapcsolása a cselekménybe. Bárhonnan is nézzük, a bekezdés általában egy kijelentéssel kezdődik, ami a későbbi mondatok összetartását szolgálja. Egy kijelentéssel, amely köré több érvet, gondolatot is felsorakoztatunk, hogy alátámasszuk, magyarázatot adjunk rá. Ehhez pedig logikus gondolkodásra és jó érzékre van szükség.
Viszont, amint azt korábban említettem, a nagyobb szövegrészek egybemoshatják a sorokat és másrészt, ebből kifolyólag elrettenhetik az olvasót. Nem érdemes hosszú bejegyzésekben gondolkodni, még ha az a szövegrész egybe is tartozik, mert bizony negatív hatásként érheti az olvasót, miszerint bele sem kezd, vagy kissé szenvedve rágja magát végig a szituáción, még ha érdekes is a történet. Ezt a reakciót el lehet kerülni, ha mindig kisebb szövegrészekkel dolgozunk, amikor persze figyelmen kívül hagyjuk a logikai szempontokat, miszerint az egybetartozó szövegrészeket kisebb egységekre bontjuk.


Bekezdés típusok

"Egy enteres" - mint látjátok, ezt itt is használtam ennél a bejegyzésnél. Nem hagytam üres sorokat a mondatok között (dupla enter, lentebb), viszont néha beütöttem egyet-egyet, hogy átláthatóbbá váljon a szöveg, de mégis, egyben tartsam a gondolatmenetet. Ha egy részlet önmagában, és egészében teljes, kár lenne megbontani. Ilyenkor érdemes a külső megjelenésnél figyelni a szöveg kialakítására. Nem kell teljesen egy sor kihagyással szétbontogatni mindazt, amit felépítettünk a jól olvashatóság kedvéért. Ha a szöveget úgy szeretnénk alakítani, hogy az átlátható legyen és ne margótól margóig tartsanak a sorok, akkor hagyjunk a mondatok végén néha szünetet és akár a felénél kezdjünk új sort, minthogy ott folytatnánk. Már is szebb és alakosabb lesz a szövegünk anélkül, hogy helyeket kihagyva, bekezdésekkel tennénk szemléletesebbé.

A "Dupla enteres" megoldást leginkább akkor szeretem alkalmazni, amikor nagyobb levegővételt szeretnék engedni a történetnek. Jelenetváltás, helyszín változtatás vagy akár egy teljesen új szituáció következése. Ilyenkor érdemes nagyobb szünetet használni, hogy érezze az olvasó az elkülönítést.


Párbeszédek

Talán ez az egyik legjobb példa a bekezdések sorakoztatására, avagy az egy enteres módszer használatára. A párbeszédek kapcsán szinte minden gondolatot új sorba kezdünk. Legyen az akár egyetlen szó is, fontos új bekezdéssel indítanunk, hiszen ettől válik érthetővé, hogy melyik fél is beszél éppen. A másik fontos pedig, amit a párbeszédnél lényeges megemlíteni, az a gondolat folytatása... az elmondott szöveg és a fejben történő gondolatok lezajlásának összekapcsolása. Gyakran látok olyan szövegeket, ahol ezektől eltekintenek, főleg blogokon olvasható történeteknél, novelláknál, pedig igenis, fontos ezt szem előtt tartani. Ezért is érdemes egyrészt rengeteget olvasni, hogy soha ne legyenek kétségeink afelől, hogy melyik is a helyes írási forma és ne essünk hibába, ne kezdjük el a rosszat begyakorolni.
Remélem, hogy hasznos volt számotokra a bejegyzés, várom a kommenteket, hozzáfűznivalókat!