2017. november 4., szombat

Rémséges alkotások - Gyakorlati feladat

Ha november, akkor halloween-i feladatsor. Kimondottan szeretem ezt az időszakot, mert bár többször is van lehetőség az év során, hogy képzeletben gazdag történeteket alkossatok, mindig ezek a művek a legkiemelkedőbbek számomra. Különleges hangulattal látjátok el őket. 
Most, három különböző gyakorlat közül választhatjátok ki a nektek megfelelőt. Mindhárom típus más-más oldalról ragadja meg a Mindenszentek hangulatát. Főleg a fantázia világára építve választottam feladatként szolgáló témákat, mint szellemek és vámpírok, harmadik típusként pedig lehetőségetek van egy megkezdett történethez befejezést írni.

Olvassátok át mindhárom feladattípust és válasszátok azt, amelyik nektek a legszimpatikusabb, majd a megadott kritériumok által írjatok hozzá történetet!

1. Az éjjeljáró

Úgy tartják, hogy Halloween éjszakáján megnyílik az élők és holtak világa közötti kapu, s az elhunytak szellemei visszatérnek. Talán kísérteni és bosszút állni? Szeretteit megkeresve, óvni és védelmezni őket eme sötét éjszakán? Esetleg más valami húzódik meg a háttérben? Miért térnek vissza?
Történeted főszereplője egy hosszú és mély álomból ébred. Valami megzavarta örökké tartó álmát, s sírját elhagyva az élők világában találja magát, viszont legbelül tudja: csak addig maradhat a halandók között, míg a hajnal első sugarai el nem árasztják az égboltot.

Mutasd be a történeted egy olyan szereplő szemszögéből, aki Mindenszentek éjszakáján visszatér a földi halandók közé. Ki ő? S ki volt életében? Ki most, miután szellemként megadatott számára a lehetőség, hogy visszatérjen? Építs köré olyan cselekményt, mely magyarázatot ad arra, hogy mi célja lehet a visszatérésének!

A történet témáját, s a cselekmény alakulását nagyban befolyásolja majd a főszereplőd jelleme, és karaktere. Az, hogy milyen ember volt élete során, s hogy milyen gondolatok és érzések birtokában tér vissza az élők sorába. Így alkothattok akár horrorisztikus, de akár szívbe markoló történetet is.

2. Drakula története

Drakula neve biztosan ismerősen cseng, aki mint vámpír elevenedik meg a lapokon. A könyvtől függetlenül sok legenda veszi körbe, mind-mind más feldolgozásban és oldalról mutatja be a jellemét és az életét, viszont most a Te kezedben van a lehetőség, hogy bemutasd, ki volt Ő és milyen tetteket vitt véghez. Valóban olyan vérszomjas és félelmetes volt, mint ahogyan azt a könyvek és egyéb alkotások bemutatják? Vagy a leírtak meg sem közelítik a valóságot és azon borzalmas rémségeket, melyek a kezéhez tapadnak? Ragadj pennát és meséld el, ki volt Drakula!

Az eredeti Bram Stoker alkotástól függetlenül bármilyen irányban megközelítheted Drakula jellemének és a cselekmény ismertetését! Ha segítséget nyújt, más könyvekből is meríthetsz, vagy akár egyes filmeket is alapul vehetsz a történeted kialakításához! A lényeg, hogy a Te szemszögedből és a saját ízlésedre, elképzeléseidre alapozva alkosd meg a történetet, melyben Drakula kapja a főszerepet. A mellékszereplők tekintetében, hagyatkozhatsz a hozzá kapcsolható, ismertebb karakterekre, mint Mina Murray, Johnatan Harker, Abraham Van Helsing, akik a Bram Stoker féle alkotásban is szerepet kapnak. Mindemellett viszont, újabb szereplőket is alkothatsz a történethez. 


3. A folytatás a Tiéd!

Már nem számoltam, hanyadik lépcsőfokot hagyom el, de tudtam, hogy a kastély belsejében egyre lejjebb és lejjebb haladok. Mintha a kietlen, síri csendben egyenesen a pokolba tartottam volna. Lépteim visszhangot vertek a nyirkos falakon, miközben egyre szaporábban véve a levegőt, a bordáim alatt fájdalom hasított az oldalamba. Estélyimet most éreztem leginkább terhesnek. Tánc közben szinte súlytalannal éreztem a megannyi, csillogó kővel kirakott anyagot, most viszont, fuldokoltam benne. A folyosó végén árnyék mozgására lettem figyelmes a félhomályban, és ujjaim még görcsösebben fonódtak a piros borítékba rejtett levélre. Mi lesz, ha valaki mással találkozok? Sosem lenne képes becsapni. Tudtam, hogy így van, mégis inkább kérdésnek éreztem a gondolatot, mintsem állításnak.
Visszafojtott lélegzettel, szorosan a falhoz lapulva merészkedtem elérőbb, amikor hirtelen előttem termett és én szembe néztem vele:
- Már azt hittem, sosem érsz ide. 

A fentebb olvasott szövegrészlet történeted alapjául szolgál. Megelevenít egy bizonyos eseményt, mondhatni felvezetésként, viszont a Te feladatod folytatni és befejezni. Előzményt is szerkeszthetsz hozzá, de ha innen indulnál és ettől a pillanattól kezdve ismertetnéd a történéseket, az is lehetséges. A lényeg, hogy a részletet tedd a történeted részévé és szó szerint alkalmazd az írás során! Elrejtve találhatsz bizonyos utalásokat, kapaszkodókat, amelyeket kibontakoztathatsz a történetben. Ilyen utalás lehet a kézben szorongatott levél, az estélyi ruha, ami akár egy bálhoz is kapcsolható, és maga a párbeszédként feltüntetett mondat, ami mutatja, hogy az adott két szereplő ismeri egymást. Ezekre mind-mind választ adhatsz és a cselekményhez formálhatod.


Fontos tudnivalók! 


Az elküldött írásokra egy vissza-emailben mindig reagálok, hogy megkaptam és megérkezett hozzám. Innentől kezdve, miután elolvastam, néhány nap múlva válaszolok, hogy mik az észrevételeim, milyennek találtam, mennyire tetszett, értékelem mind tartalmilag, mind helyesírásilag, illetve, hogy megfelelt-e a feladat kritériumainak. Ha tökéletesnek és késznek érzem a művet, akkor összegzem a meglátásaimat, viszont ha hibákat vélek felfedezni, hiányosnak találom, vagy félkésznek érzem akár tartalmilag, akár kivitelezés terén, akkor elmondom a vele kapcsolatos meglátásaimat, tanácsaimat és így lehetőség van a javításra, átírásra a határidő lejártáig.
Az újra visszaküldött írást ismét átolvasom és csak abban az esetben fogadom el résztvevő alkotásként, ha azt megfelelőnek és a feladat szempontjából is késznek érzem. Ezzel azt szeretném erősíteni minden íróban, hogy a maximumot hozza ki magából és ne csak "letudja" a feladatot. Célom, hogy a vendégírói lehetőség elnyerése mellett, rendszeressé tegye az írói tevékenységet, továbbá egy-egy gyakorlat alkalmával igényes és tartalmas alkotások születhessenek, melyek gazdagabbá tehetik minden író repertoárját! 

Elküldési lehetőség: pennatakezbe@gmail.com
Alkotás formája: novella
Kritérium: adj címet a művednek
Terjedelem: max. 4-5 oldal (A4)
Formátum: csatolt word dokumentum vagy emailként mellékelt szöveg

Kérlek, pontosan szerepeljen az emailben:
- írói név (amennyiben nem saját névvel pályázol)
- választott kategória száma, megnevezése
- a történeted címe 

Beküldési határidő: november 30. (csütörtök)
Beérkezett alkotások közzététele: december 1. (péntek)
Eredményhirdetés: december 2. (szombat)

Ha valamire nem kaptál választ, írj kommentet vagy keress meg emailben!

Sok sikert kívánok és előre is köszönöm a részvételetek!

Homonyik András - A Válaszok ura - Különdíj

Homonyik András - A Válaszok Ura
(A történet előzménye megtekinthető ITT!)


Az embert leginkább az érzelmei irányítják. Amit leginkább szeretne megtenni, vagy ami hirtelen felindulásból megfordul a fejében, akár pillanatok múlva már valósággá is formálódhat. A leggyakoribb esetek még mindig az előre eltervezettek, de utána egyből a váratlan bűntények állnak. Azért hogy valaki boldog legyen, vagy másnak boldogságot szerezzen bármire képes! Biztos vagyok benne, hogy ha szembe találnád magad ezzel a kérdéssel, te is azt válaszolnád, hogy Bármit! 

„ Te mire vagy hajlandó a szeretteid biztonságáért és boldogságáért? „ 
A nevem Kutató, és ez itt a „Hihetetlen, de Igaz” blog újabb bejegyzése 

Aki még nem találkozott volna a nevemmel, annak elöljáróban csak annyit mondanék, én is ebben a cipőben járok. A szerelmemet fogságban tartják. Ártatlanul. Ezért bármire képes vagyok, hogy kiszabadítsam őt. A börtön, mely fogjuk ejtette és nem ereszti, nem hétköznapi. A zárka, melyet egy görög titánnak terveztek, most egy ártatlan lányt tart fogva. De, ezt én nem engedem tovább! Amikor Adriát bebörtönözték elkeseredett és megtört lettem. Kihasználtak engem. Nem tudtam mit tehetnék, mit is tegyek. De akkor beugrott. Karola valamilyen úton megtalálta a megoldást erre a kérdésére, ami őt is kísértette. A fia, aki 25 évig raboskodott bárkinek is mesélné el a történetét nem hinné el. De én, aki saját szemével látta és saját szívével élte át a fájdalmakat, teljesen biztos vagyok a hitelességében. A történések, amiket elmesélek, 2 hónappal a kiszabadulása után kezdődnek. A média felkapta az ügyet, miszerint „25 év után hazatért az elveszett fiú”. Arról nem esik szó benne, hogy feláldoztak egy ártatlan lányt. Karola különféle vizsgálatokra vitte visszakapott fiát, ezért sem voltak itthon ez idáig. 
Robert hallgatag volt. Természetesen megviselte lelkileg és szellemileg is a bezártság. De én mindenképpen beszélni akartam vele. A megfelelő alkalom kínálkozott, mikor egy ápolónőre bízta Karola a fiát, mivel el kellett utaznia azon a napon. Reggel ment, majd este érkezett is. Egy napom volt arra, hogy bejussak, meggyőzzem és szóra bírjam Robertet. Ahogy írtam, bármire hajlandóak vagyunk, mi emberek, a szeretteinkért. Ezért kifigyeltem Karolát és hamis személyazonossággal segítséget ígértem neki, egy távoli nagyváros pszichológiai osztályán. Amit elhitt és elutazott azon a napon. Ez volt az én napom! Az első és valószínűleg utolsó esélyem. Megragadtam. 
A bejári ajtójukhoz érve már a lábam és a kezem is remegni kezdett. Nem tudtam mitől. Vajon attól, hogy felültettem egy segítségre szoruló anyát vagy, mert az a személy ücsörög odabent, aki miatt a szerelmem az égi börtönben van. A harag és a szégyen keveréke kavargott bennem, de erőt vettem magamon és bekopogtam. 
- Igen? Ki az? – kérdezte egy női hang, majd nyílt az ajtó 
- Jó napot! A környéken lakom és úgy hallottam, hogy Robert újra itthon van! Az egyik legjobb barátom volt, mielőtt eltűnt. Láthatom őt? Beszélhetek vele?

Képekre írt történetek - Eredményhirdetés

Cseke Ildikó - A groodenbergi boszorka

1880 tavasza

Már azt gondoltam, sosem láthatok többé vidámságot. Megfakult lápok, nyálkás ködtenger, mely ridegen ölelgeti a komor fekete kérgek bordáit. A birtokon szüntelen csöndesség. Hangtalan rezzenő csípős szélben vibrál az unalom és kiábrándultság szaga. 
A szolgálók megnémultak, férjem sehol. Életre utaló jel csak egy gyönge lüktetés, kitartó dobogás a szívemben és alatta. Aprócska, élni vágyó lény. Milyen nyugodt, milyen eleven. Mi végre a sietség? Úgyis utolér majd hamar, fiam. Ez a nagyon álnok világ. 
Füttyszó hasít a nyomó űrbe, zsibongás és csizmák toporgása utána. A szolgalegények hamis alázattal szaladnak uruk elébe, aki magas hátasáról olybá fölülemelkedik, hogyha akarna is valamiért, lenézni sem bírna rájuk. Visszhanggal csattog a ló acélkörme, karcosan koppan a köveken, átpattan a sáros házfalakra és fölsérti a város füleit. Megálltakor egy magabiztos dobbanás, jómódú drága ruha suhogása és tiszteletet parancsoló reszelős férfihang követi. Rendbe rendezi a szétszórt parasztokat, helyre teszi a birtok menetét és feloszlatja kicsiny, elszakadt világunk nyomorúságát. Nekem mégis olyan fenyegető érkezése. 


– Adelheid – mint dögvész libben felém lesújtó hangja, de még ha csak a hang jönne. [...]

Különdíj - Homonyik András - A Válaszok Ura


Az embert leginkább az érzelmei irányítják. Amit leginkább szeretne megtenni, vagy ami hirtelen felindulásból megfordul a fejében, akár pillanatok múlva már valósággá is formálódhat. A leggyakoribb esetek még mindig az előre eltervezettek, de utána egyből a váratlan bűntények állnak. Azért hogy valaki boldog legyen, vagy másnak boldogságot szerezzen bármire képes! Biztos vagyok benne, hogy ha szembe találnád magad ezzel a kérdéssel, te is azt válaszolnád, hogy Bármit! 

„ Te mire vagy hajlandó a szeretteid biztonságáért és boldogságáért? „ 
A nevem Kutató, és ez itt a „Hihetetlen, de Igaz” blog újabb bejegyzése 

Aki még nem találkozott volna a nevemmel, annak elöljáróban csak annyit mondanék, én is ebben a cipőben járok. A szerelmemet fogságban tartják. Ártatlanul. Ezért bármire képes vagyok, hogy kiszabadítsam őt. A börtön, mely fogjuk ejtette és nem ereszti, nem hétköznapi. A zárka, melyet egy görög titánnak terveztek, most egy ártatlan lányt tart fogva. De, ezt én nem engedem tovább! Amikor Adriát bebörtönözték elkeseredett és megtört lettem. Kihasználtak engem. Nem tudtam mit tehetnék, mit is tegyek. De akkor beugrott. Karola valamilyen úton megtalálta a megoldást erre a kérdésére, ami őt is kísértette. A fia, aki 25 évig raboskodott bárkinek is mesélné el a történetét nem hinné el. De én, aki saját szemével látta és saját szívével élte át a fájdalmakat, teljesen biztos vagyok a hitelességében. A történések, amiket elmesélek, 2 hónappal a kiszabadulása után kezdődnek. A média felkapta az ügyet, miszerint „25 év után hazatért az elveszett fiú”. Arról nem esik szó benne, hogy feláldoztak egy ártatlan lányt. Karola különféle vizsgálatokra vitte visszakapott fiát, ezért sem voltak itthon ez idáig. 
Robert hallgatag volt. Természetesen megviselte lelkileg és szellemileg is a bezártság. De én mindenképpen beszélni akartam vele. A megfelelő alkalom kínálkozott, mikor egy ápolónőre bízta Karola a fiát, mivel el kellett utaznia azon a napon. Reggel ment, majd este érkezett is. Egy napom volt arra, hogy bejussak, meggyőzzem és szóra bírjam Robertet. Ahogy írtam, bármire hajlandóak vagyunk, mi emberek, a szeretteinkért. Ezért kifigyeltem Karolát és hamis személyazonossággal segítséget ígértem neki, egy távoli nagyváros pszichológiai osztályán. Amit elhitt és elutazott azon a napon. Ez volt az én napom! Az első és valószínűleg utolsó esélyem. Megragadtam. 
A bejári ajtójukhoz érve már a lábam és a kezem is remegni kezdett. Nem tudtam mitől. Vajon attól, hogy felültettem egy segítségre szoruló anyát vagy, mert az a személy ücsörög odabent, aki miatt a szerelmem az égi börtönben van. A harag és a szégyen keveréke kavargott bennem, de erőt vettem magamon és bekopogtam. 
- Igen? Ki az? – kérdezte egy női hang, majd nyílt az ajtó 
- Jó napot! A környéken lakom és úgy hallottam, hogy Robert újra itthon van! Az egyik legjobb barátom volt, mielőtt eltűnt. Láthatom őt? Beszélhetek vele? [...]



A teljes művek megtekinthetőek a Gyakorlati feladat menüpont, Alkotás képek alapján alcím alatt, Fantáziadús történetek feladatnál!

Szeretnék gratulálni minden írónak, aki részt vett a feladaton! Ötletes, egyedi alkotások születtek az elmúlt egy hónap során, s ezen alkotások közül is kettőt szeretnék kiemelni a feladat lezárásaként. Gratulálok Cseke Ildikónak, nagyszerű és különleges novellát alkottál, frappáns lezárással!  A vendégírói feladatot emailben továbbítom majd neked! Homonyik András művét különdíjjal jutalmaznám!Képzeletgazdag története remek folytatása egy már létező novellájának, mellyel szintén kiemelkedő helyezést ért el a Pennán. Ezen tiszteletből a különdíjas művek között szeretnék helyet adni a munkájának, a Penna Galériában!

Köszönöm mindenki részvételét és remélem, hogy az aktuális feladatra is szívesen alkottok majd!

2017. november 3., péntek

Képekre írt történetek - Résztvevők voltak

Stella - Az elfelejtett hercegnő


A hófehér menyasszonyruhám, mely csipkéből készített, gyémánt kristályokkal díszített darab volt, külön kérésre, melyből csakis egyetlen egy volt a világon, ott díszelgett kikészítve a várpalota legszebb szobájának megvetett ágyán. Gyakran próbálgattam a palota különböző termeiben, imádtam, ahogyan a nyitott vállrésznél lévő finom csipke kifejezi a kulcscsontjaim kitüremkedését. A szoknyarész hosszítottan varratott, eltakarta egyébként is rövid lábaimat. Hatalmas uszály díszelgett a ruha hátsó részénél hozzácsatoltan a derékrészhez. Minden egyes nap az esküvő előtt csak úgy pompáztam a hófehér ruhámban, ami ízlésesen kiemelte hajkoronám hullámos fekete fürtjeit. Imádtam ezt az egyedi érzést, de volt valami, amit még ennél is jobban imédtam, mégpedig ha két kéz gyengéden átölelte a derekamat, miközben én a tükör előtt álldogálva csodáltam magam. Alig vártam, hogy mindez az oltár előtt történjen meg, persze akkor még nem sejtve, hogy mindezt hiába. Az a két kéz, mely egykor gyengéden ölelt át, eltűnt mindörökké. Azok az óvó karok, amik megvédtek volna minden szörnyűségtől, egyszer csak köddé váltak. Akkor rájöttem, nem biztonságos szerelmesnek lenni. Ami a legjobban sérülhet, az a lélek, s ha a lélek kis töredékét sötét folt homályosítja be, ami egyre csak tovább és tovább terjed mindaddig, amíg teljesen be nem sötétíti azt, nincs menekvés. Az esküvőm napján az én drágalátos hercegem, akit én mindig is tökéletesnek láttam, elhagyott engem. Elhagyott, egy hosszú lábú, csinos, szőke hercegkisasszonyért, amit igazából, hogy őszinte legyek nem is csodáltam. Az alakja szebb volt az enyémnél, magasabb is volt nálam, s könnyedén tudott játszadozni a szavakkal, ezzel magához édesgetve az úriembereket. Az egészben az fájt a legjobban, hogy átverve éreztem magam, hogy elhitették velem, engem is lehet szeretni, hogy különleges vagyok, hogy nekem is megadathat az érzés, mely nem adatik meg mindenkinek. Kevés ember számára adódik meg a világon, hogy igazán boldog legyen. Én valamiféle okból kifolyólag nem tartoztam közéjük, bármennyire is szerettem volna. A sors más utakat választott nekem. Olyan leckét adott nekem, amiből tanultam egy életre. Nem biztonságos szerelmesnek lenni, ez a gondolat jól belevésődött a fejembe.