2011. február 13., vasárnap

Az apró csínyek mozgalmasabbá tehetik az életet, avagy tedd színesebbé történeted!

Azt hiszem, a történetek részekből állnak... Egy rész, amíg elkezdődik. Egy rész a döntő fordulat. Egy rész a döntő fordulat után, amíg a szereplő igyekszik visszaállni a "régi" életébe. Egy rész a belenyugvás a jelenbe. Egy rész a csúcspont. És egy rész a a végkifejlet.
Persze ez csak egy sablon, hisz valójában minden ember, minden író más, és ebből fakad, hogy az amit írnak, a történetük különböző. De bárhogy, bármiképpen is tagolunk egy irományt, gondok adódhatnak a részek közti átvezetésben, illetve a rész unalmassá válásában. Ahhoz, hogy ez izgalmasabb lehessen, azt javasolnám, gondolj a saját életedre. Az sem csak a tömény történésekről szól, hanem ott vannak az apró meglepetések, fordulatok. Ha írsz, nem árt figyelni az efféle apróságokra. Ez alatt konkrétan olyasmiket értek, mint egy ismeretlen feladóval ellátott szerelmes levél, vagy, hogy elkésed a buszt és a követezőn találkozol egy rég elfeledett kedves ismerőssel...
Jót tesz az írásodnak az is, ha humort csempészel bele. Néha elcsípett poénok, vicces fogadások, vagy egyszerűen csak egy szerencsétlen jelenet, például, hogy a főszereplő elbotlik, összekeni magát evés közben, tej-bajusszal a száján megy ki az utcára, vagy "szimplán" csak béna....
Adhatsz érdekes beceneveket, gúnyneveket, amik nem is feltétlenül kell tetszeni az elnevezettnek. 


Használd a képzeleted, nem kell csupán a megtapasztalt élményekből építkezni! Az író talán egyik legfontosabb jelleme a fantáziája. Hiszen egy kis fantáziával mindent megteremthetünk magunknak. Lehet egy saját világod, amiben a szomszédod kedves és nem a zöldebb gyepre pályázik, az iskolapadban sem kell feltétlenül az a fiú mellett ülnöd sőt, a te világodban akár még helyed is lehet a buszon. Azt a világot te teremted meg. Ahogy azt a világot is, amelyiket papírra szándékozol vetni. Hát figyelj rá, hogy kellemes legyen.
Ez alatt nem azt értem, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, mindennek sikerülnie kell és minden legyen jó meg szép. Ez alatt azt értem, hogy próbáld meg megteremteni a történeted stílusához illő egyensúlyt. Ha túl sok a jó, műanyagnak tűnhet, gondolj csak megint az életre. A valóságban van, hogy elromlik a tévé, a valóságban minden nap le kell vinned a kutyát sétálni, a valóságban gondod van a ruhák mosására és takarítására....
Hidd el, lehet egy élet jó és reális egyszerre...

Egy jó író ismeri és használni tudja az egyensúlyt, mindenféle esetben. Egy jó írónak mindig szüksége van az egyensúlyra. 
Nem lehet csak fantáziából felállítani a kártyavárat, szükséged van a két kezed ügyességére és a gyakorlatra. Úgy értem, egy történet nem állhat csupa kitalációból. Az maximum a tapasztalat-vázon az izom, de a váz akkor is a tapasztalat lesz, és bár izom nélkül nem tudna életre kelni, mozogni, akkor is a váz a fő.
Igazából a fiatal íróknál- talán nálam is- a tapasztalat hiánya a fő gond. Ezért kell mindent száz százalékosan megélnem, megélnetek. Mindent tapasztalni kell, mindent meg kell érinteni, minden meg kell hallgatni, mindent ki kell próbálni.
Ha meg nincs rá lehetőség, olvass. Olvass másoktól. Olvasd mások tapasztalatait és az olvasással talán te is át tudod annyira élni a történést, hogy egy réteg izom kíséretében megírd.


2 megjegyzés:

IsaBella írta...

A váz-izom hasonlat valami eszmletlenül jó és találó!

Szatti írta...

Köszönjük a véleményed! :)