2011. február 12., szombat

Hogyan tovább? Mi is az az ihlet?


Miután túljutottatok a kezdeti nehézségeken és belefogtok az írásba, jönnek az újabb kérdések és ezek közül is egy kérdés az, ami a legfontosabb: Hogyan tovább? Ezt a kérdést általában -  ha a történetet időben mérjük, mintha csak egy film lenne - véleményem szerint, körülbelül az első tizenöt vagy harminc perc után teszitek fel magatokban. Ez függ attól is, hogy az az elképzelt jelenet hová helyezhető a történetben. De az biztos, hogy ennyi az az időtartam, ami egyszerre képes megszületni bennetek. Eddig vagytok biztosak mindabban, amit le szeretnénk írni, eddig látjátok magatok előtt a szereplőket és magát a történetet. Minden történet elején szerepel egy kisebb fordulópont, amiből kiindulnak a szerteágazó szálak és amelyek majd összekapcsolódnak újra a történet leforgását követően a végkifejletben. Ez a kis fordulópont késztet benneteket arra, hogy leírjátok a történetet. Amíg csak homályosan látjátok magatok előtt a történet eseményeit, addig csak fejben játszadoztok a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez egy történet lenne... mi lenne, ha ez így történne? Mi lenne, ha pont akkor? Amint biztosak vagytok a fordulópont kimenetelében, annak körülményeiben, szereplőiben, gép elé ültök, vagy papírt vesztek a kezetekbe és szorgosan elkezditek írni a sorokat, meg sem állva addig, amíg el nem juttok ahhoz a bizonyos pillanatig, ami megfogalmazódott a fejetekben. Legyen ez a fordulópontot kiváltó ok egy srác feltűnése, egy tragikus baleset vagy netán haláleset, egy új szereplő feltűnése, vagy egy új eseményszál beleszövése a történetbe. 

Ahhoz, hogy eljussatok a célhoz, eseményeket kell felsorakoztatnotok, amelyek a fő konfliktushoz vezetnek a főszereplővel/főszereplőkkel kapcsolatban. Több, kisebb nagyobb részlet adja majd meg azt a fő, és döntő jelentőségű eseményt, ami elindítja a történet izgalmi jelentőségét. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy teljes részletességgel mutassátok be a főszereplő jellemét, tulajdonságait, gondolatait. Minden apró részletre figyelnetek kell, miközben leírjátok az életét, a környezetét, a barátait és az érzéseit, amelyek által ti magatok is egyre jobban megismeritek és szinte eggyé váltok vele. Sokkal valóságosabban tudjátok átélni mindazt, amit leírtok és a főszereplő történetbeli vívódását sajátotokként élitek meg. Ez pedig nagyon fontos, hogy bele tudjátok magatokat képzelni a helyzetébe, mert ezáltal hihetőbbek és életszerűbbek lesznek a főszereplő gondolatai, és érzései azok számára is, akik nem látnak be a történet színfalai mögé, ahol ti dolgoztok. A konfliktushoz vagy fordulóponthoz való eljutásig egy hosszúnak tűnő, rögös utat kell bejárnia minden írónak, de ha megfelelően sorakoztatjátok fel az adott eseményeket, akkor nem tévedhettek. 

A legfontosabb kritérium, hogy soha nem szabad egyszerre túl sokat elárulni. A fejetekben lévő titkokat megfelelő mennyiségben kell adagolni. Soha nem túl sokat és soha nem túl keveset, mert mindkettőnek megvan a hátránya. Ha túlságosan sokáig húzzátok egy titok felfedését, az olvasó türelmetlenné válik, túl egyhangúnak vagy monotonnak fogja gondolni a történetet és felhagy az olvasásával még azelőtt, hogy a fordulóponthoz eljutott volna. Ha pedig egyszerre túl sok információt közöltök és hamar felrántjátok a fátylat a titkokról, a konfliktus veszít a jelentőségéből és az olvasó nem érzi majd azt az izgalmat, ami eddig ösztönözte az olvasásra. A lényeg, hogy ébren kell tartanotok az olvasók figyelmét és mindig csak annyi információt szabad közölnötök, amennyi szükséges. Ez az úgynevezett késleltetés. Nagyon nagy hatással bír, de mondom, rosszul is elsülhet, ha nem megfelelően építitek fel a történet elejét. Ha viszont a kezdést jól indítjátok el és a cselekményeket megfelelő ütemben sorakoztatjátok egymás után, a fordulópont eléri azt a hatást, amit szeretnétek és már meg is van: megfogtátok az olvasó figyelmét és kíváncsian várja a folytatást!

Na és most értem el a bejegyzés címéhez: hogyan tovább? Eddig felvázoltátok a történet kibontakozását, a főszereplők életét, a késleltető időszakot, és el is értetek a történet izgalmasabb szakaszához. Innentől indulnak be igazán az események. Helyet kapnak az új szereplők, akik színesítenek a történeten, s talán mindehhez egy új helyszín is társul a cselekmények sokaságában. De tudom... annyi az ötletetek a folytatást illetően, hogy döntésképtelenek vagytok. Nagyjából látjátok magatok előtt a történet végét, vagy legalább is, hogy körülbelül hogyan szeretnétek befejezni, de az is lehet, hogy tökéletesen tisztában vagytok a végkifejlettel. De ekkor jön a bökkenő, hogy hogyan is folytassátok? Melyik ötletetek lenne a tökéletes? Mi van akkor, ha rossz ötletet választotok és zsákutcába kerültök? Mindegyik megoldás lehetséges, éppen ezért tanácsolnám, hogy minden ötleteteket vegyétek sorba és játszatok el a gondolattal... mi következne belőle, ha éppen ez történne? Mennyivel segítené előre a történetet és mit tudnátok kihozni belőle? Nagyon fontos, hogy gondolkozzatok az eseményeken, mert a több, lehetséges ötletből születik majd meg a tökéletes folytatás. Ez pont az a helyzet, amikor írtok és írtok, de nem haladtok semerre, csak újra és újra a delete gombot ütögetitek. Ez is nagyon hasznos, higgyétek el. Mert minden kitörölt szóból vagy mondatból születik meg az, amit igazából le szerettetek volna írni. Ahogy mondani szokták: a hibákból tanulunk. Sosem szabad kétségbeesni, ha valami nem úgy sikerül vagy nem látjátok tökéletesnek, épp ezért kitörlitek. Az is egy fontos részlet, amely előre segít benneteket... és pontosan ez a helyzet az ötleteknél is. Mindegyiknek fontos szerepe van és mint egy kirakóst, össze kell illeszteni az ötletdarabokat, hogy megszülessen a történet folytatása. 

De talán az ötletsokaság problémájánál is egy sokkal nagyobb dilemma, ha nincs ötletetek. Ha képtelenek vagytok az adott történetet vagy szituációt folytatni. Ahogy mondani szokták: ihlethiány. Írtok és írtok, gondolkoztok, sorba vesztek jó pár erőltetett ötletet, de tudjátok, hogy egyik sem az igazi. Majd jönnek a kihagyott napok, amelyek lassan egy hétté nőnek és rádöbbentek, hogy egy sort sem írtatok már egy jó ideje. Várjátok az ihletet, hogy egyszer majd csak sikerül folytatni, de higgyétek el: az ihlet nem jön csak úgy, egyik percről a másikra. Persze ezzel azt sem mondom, hogy üljetek a gép elé úgy, hogy semmi ötletetek és erőltetetten írjatok. Azt sosem szabad. 
Ha nem tudtok mit írni, akkor inkább olvassatok, vagy üssétek el az idő valamivel. Tereljétek a figyelmeteket, mert az erőltetett írás ahhoz vezet, hogy végképp eltávolodtok a történetetektől és később sem lesz kedvetek folytatni. Az írás kikapcsolódás a léleknek, s ha önmagától nem tud alkotni, képtelenek lesztek ti magatok rávenni, hogy ötleteket alkosson. De segíthettek neki... az ihletet keresni kell és megszerezni. Sosem szabad tétlennek lenni, még ha napok is teltek el azóta, hogy írtatok. Nyitott szemmel kell járnotok a világban és keresnetek a lehetőségeket. Gondolatban éljétek át a történet addig megírt jeleneteit, képzeljétek bele magatokat a szereplő életébe és figyeljetek. 
Nagyon sokat lehet tanulni a körülöttetek élő emberek viselkedéséből, mozdulataiból, kimutatott érzéseiből. Szokták mondani, hogy illetlenség embereket megbámulni, de én kifejezetten örömömet lelem benne és szerintem nagyon hasznos időtöltés. Néha, amikor csak üldögéltek, nyissátok ki a szemeteket, legyetek éberek és lelkileg nyitottak. Akkor pedig eddig nem látott dolgokat fedeztek majd fel. Ebben segít még szintúgy, ha végig mentek egy addig ismeretlen útvonalon, ahol eddig még nem jártatok. Az új helyek, az új környezet is nagyon sokat segít abban, hogy új ötleteket kapjatok, amelyek inspirálnak majd az írásra és előbb utóbb meglesz az a bizonyos ihlet. 
További javaslatként említeném még a zenéket. Vannak, akik csak is zene mellett tudnak írni, és vannak, akiknek csendre van szükségük az alkotáshoz. Mindenképpen próbáljátok ki és találjátok meg azt a zenei világot, amelyben jól érzitek magatokat írás közben. Ezáltal az elmétek teljesen ki tud kapcsolni és rá tud hangolódni az írásra anélkül, hogy a zene elvonná a figyelmeteket.
Végezetül pedig még csak annyit mondanék nektek, hogy soha ne adjátok fel. Lehet, hogy eltelnek majd napok is, akár hetek is, amíg rátaláltok az ihletre, amely a folytatásban segít majd. Sajnos ezt nem lehet időzíteni, de soha ne teljen el úgy nap, hogy gondolatban ne dolgoztatok volna a történeteteken. Ha ezzel felhagytok, kizökkenhettek az írás ritmusából és nagyon nehéz visszatérni. Ezért fontos, hogy minden nap átéljétek a történeteteket! Eggyé kell válnotok vele és akkor rátaláltok majd az ihletre, abban a pillanatban, amikor kell!

Nincsenek megjegyzések: