2011. február 13., vasárnap

Karakteralkotás, avagy kik is vesznek körül téged a valóságban?

Erről viszonylag sok helyen olvashattok, és talán csalódni fogtok, de azt mondom, nem, nem fogok most reklámozni.

Véleményem szerint ez egy kivételesen fontos téma, hisz a karaktereiden át fogod tudni bemutatni a történetet és ha a karakterek nem valódiak, a történet sem fog elég valódinak tűnni, az olvasó egy pillanatra sem fogja elhinni, hogy "igen, ez talán valóban létezik", és nem tudja magát beleélni. Egyszóval a sztorid pocsék lesz.
Én a karaktereket három csoportba osztanám...
1. Azok, akik maguktól pattannak ki a fejedből, és úgy szövöd bele a történetedbe...
2. Azok, akiket a történet hozott életre, és a úgy kell kihámoznod belőle, hogy milyen is ő, mit kíván a történet...
3. És végül azok, akik egy, a környezetedben élő ember, ismerős, barát, ellenség mintájára másznak a fejedből a történetbe...
Az, hogy a fő-/mellékszereplőd melyik csoportba esik, már csak a körülményektől függ.

Az első csoporttal igazából nem lehet sok bajod, mert általában már teljesen készen állnak eléd. Figyelj oda rá, hogy megfelelő időben és megfelelő cselekménnyel sződd bele a történetedbe, továbbá légy körültekintő egész pályafutása során, nehogy kilógjon a sorból!

A második csoport már sokkal körülményesebb. Van, hogy az iromány kívánja a plusz szereplőt, és ilyenkor kell talán a legtöbbet dolgozni vele, akkor se csodálkozz, ha bizony vért kell izzadnod érte. Légy körültekintő, illeszkednie kell a cselekményhez, a szerepéhez és a környezetében lévő más figurákhoz... Véletlenül se csináld azt, hogy egy alkalommal felsorolod az összes abban a pillanatban magadban megfogalmazódott tulajdonságát, mert az olvasók ellentétesnek fogják érezni a későbbi cselekményeivel, és te sem fogsz rá emlékezni. Inkább a tetteivel próbáld sugallni, milyen is ő, mert a tettei benned is meg fognak maradni, és az olvasók is közelebb fogják magukat érezni hozzá. Gondolj csak bele, ha te olvasnál valakiről, te is szívesebben jönnél rá magad, hogy "uram isten, ez milyen aljas egy húzás volt", mint kiolvasni, hogy "egy aljas kis ember az a nő/pasi"- valaki más szájából, mert ha cselekménnyel van bemutatva, te magad el is hiszed, ám ha valakitől hallod, hiheted azt, hogy az illető ilyennek érzi, de a vádolt személy valójából nem is ilyen...
Fontos az is, hogy ne tűnjön műnek és ne csak te, hanem az olvasóid is élvezzék a jelenlétét. Figyelj rá, hogy az általad alkotott karaktere illjen a "rásózott" szerephez!

A harmadik csoport sem piskóta, de azért valamelyest talán könnyebb, mint a második csoport. De kihangsúlyoznám... valamelyest!
Ezzel is sok dolgod lesz, hisz ahhoz, hogy tényleg a kiválasztott személyről írj és ne csak egy rá hasonlító valakiről, bizony jól kell ismerned az illetőt! Ebben sokat nem nagyon tudok segíteni, de azért összeszedek pár tanácsot...
Ha elakadsz, ajánlanám, hogy menj oda hozzá, vázold neki a tényeket, hogy ki ő, mi a szerepe, majd kérdezd meg, hogy erre és erre hogyan reagálna...  Olvasd fel neki a párbeszédet és kérd, hogy válaszoljon az őt megtestesítő karakternek feltett kérdésre... És ki tudja? Talán még segíteni is tud... :)
Valójában mindegy, hogy melyik csoportba tartozik az általunk világra hozott szépség(nem muszáj feltétlenül szépnek lennie :D), a harmadik csoport mindig közrejátszik. Mindig kell valaki alapnak, max arra még ráépítünk valamit... Mindig van valaki, aki kezdésül szolgál... egy könyvben olvasott kedvenc szereplő... a szomszédod... a padtársad az iskolában... valamelyik rokonod... MINDIG..

És végezetül pár tipp, amire minden esetben figyelni kell:
   1. Senki sem tökéletes, bármennyire is szeretnénk. Ha olyan szereplőt alkotsz, aki soha nem hibázik, mindenhez ért, minden téren jó, és külsőleg is ellenállhatatlan, lehet, hogy jó lesz elképzelni, hogy milyen szép élete is lehet, de műnek fog hatni és se te, se az olvasóid nem fognak tudni érvényesülni vele.
     2. Úgy tudod könnyen leellenőrizni, hogy a karaktereid igazi karakterek -e, ha felolvasod a párbeszédet a rizsa nélkül és csak a beszédből meg tudod állapítani, hogy kihez tartozik a mondat... Ha ez nem megy, vagy a karaktered nem elég 3D-s, vagy neked nem sikerült akkor ott eléggé egyesülni vele...
      3. Sokan mondják, talán már ti is hallottatok róla, hogy egy igazán jól kidolgozott és megírt szereplő életre kel az író és az olvasó előtt. Néha van, hogy szó szerint saját életre kel és akaratosan ellentmond az írónak. Ilyenkor olyanok mint mi, emberek. Ha tehát te nem érzed azt a húzást a szereplőd felől, előbb magadat is és másokat is ismerj meg!
      4. Szattival már mindketten írtuk, hogy sokszor a fantáziára kell hagyatkoznunk. Most mondok egy (megszeghető) kivételt. Ha érzésekről van szó, próbáld meg a valódi, általad már megélt érzésedet megírni, mert az olvasó ezt megérzi és könnyebben bele tud merülni. Amennyiben olyasmit szeretnél leírni, amit te magad még nem éltél meg( például a halált magát, függetlenül attól, hogy a főszereplő fog-e meghalni, vagy egy rokona, hozzátartozója), hagyatkozz az előtted megírt művekre, amikben hasonló eset történt, hogy te magad is könnyebben megértsd az érzést!
         6. A külső egyáltalán nem lényeges, hisz minden egyes olvasó máshogy fogja elképzelni, koncentrálj inkább a jellemre!
         5. És mindenek előtt, amikor írsz próbálj meg teljesen azonosulni a történettel!

Nincsenek megjegyzések: