2011. február 16., szerda

Hangulatfestés és tájábrázolás


"Új rajzlapját kifeszíti az égen a hajnal, a nagy impresszionista."
/Tóth Árpád - Hajnali szerenád/



Volt már szó a történet felépítéséről és a karakterek megfelelő kidolgozásáról, de arról még nem írtam, hogy mitől is válik egy történet igazán egyedivé és elképzelhetővé. Ehhez pedig fontos egy bizonyos ábrázolásmód, amit nem tud mindenki már a legelején elsajátítani. Ennek a megszerzéséhez türelem és rengeteg írás, ami majd rutinná alakul az idő folyamán. Az előző bejegyzésemben említettem egy olyan mondatot, hogy idézem: "az egy teljesen más dolog, hogy az író látja végig, mi történik előtte, mintha csak egy film pörögne le a fejében, de az már egy teljesen más megközelítése a dolognak, hogy ugyanígy képes e az olvasó is maga elé képzelni az adott jelenetet." Nos, ebben a bejegyzésben erre térnék ki részletesebben. 

A történet írása közben nagyon fontos, hogy ne csak magatokra gondoljatok. Mindenek előtt az olvasókra elvárásait kell szem előtt tartanotok. Tehát nem elég csak az, hogy ti látjátok az egész történetet vagy az adott jelenetet magatok előtt. Az írásban ez a legfontosabb és a legnehezebb: úgy megfogalmazni valamit, hogy az mások számára is visszaadja ugyanazt az életérzést, ami bennetek megfogalmazódott. Nem elég csak hasonlítania arra, amit ti éreztek, nem elég, ha csak árnyéka mindannak, amit ti láttok és gondoltok... fontos, hogy az olvasók elé tudjátok tárni mindazt, ami ti elképzeltek. Mondhatnám úgy is, hogy festenetek kell a szavakkal, mintha színek lennének. Magatok elé kell képzelni a mondatokat, amelyek egy vásznon vannak feltüntetve és a festékként szolgáló szavakkal és kifejezésekkel életet kell adnotok a mondatoknak. Életet, hangulatot, illatot és érzést kell festenetek. 
Az olvasónak éreznie kell mindazt, amit az a hely kiváltana belőle... mert minden olvasó erre vágyik az olvasás során. Hogy hallja az erdő halk neszeit, érezze a tenger párás levegőjét, ahogy mélyet lélegez belőle, lássa maga előtt a naplementét a hegyek vonulatai felett. Mintha ő, abban a pillanatban ott lenne és személyesen megtapasztalná. Ehhez pedig nem elegek a tárgyilagos mondatok, amelyek önmagunkban színtelenek. A hangulatfestő szavakkal viszont megszínesíthetitek őket, és ezáltal az olvasó látni, érezni és hallani fog mindent, amit leírtatok. Mondok pár példát: 

"Ugyanolyan varázslatos és megfoghatatlan. Néztem az eget, a felhőket, amelyeket narancsos színűre festett az alkony, s utolsó pillanatként az erdőt, ami lélekben egyre jobban távolodott tőlem. "

"Nem szóltunk semmit, csak némán haladtunk előre a reggeli derengésben, egy-egy ágat elhajtva az útból. A hó friss és érintetlen volt, a lépteinket könnyű ropogással jelezte."

"A talajt az arany meleg színei borították, a falevelek pedig halkan zörögtek a lépteim után."

"Gyönyörű volt a holdfényben a víz, ahogy lezúdult a magas kövekről, és ahogy fehér felhőként, gomolyogva vette körbe a párás levegő ott, ahol megtört a vízsugár a köveken és gyorsan tovább folyva ment tovább az erdő fái között, elveszve a sötétségben."

"Nem volt testem, mintha én lettem volna a fákban, szélben és a délutáni derengésben. Ősz volt… a narancs, vörös és arany falevelek a levegőben lebegtek, mintha a részévé váltak volna, és nem mozdultak… végtelenség mutatkozott bennük, ami túltesz az idő múlásán."

Nagyon fontosak ezek az apró kifejezések, mert anélkül nem élne az egész és élvezhetetlenné válna az olvasás. Viszont, minden jó dolognak megvan a visszaütője is, hiszen ha túl sok metaforát, megszemélyesítő szót használtok, akkor az egész átvált egyfajta giccsbe és teljesen műnek érzi majd az olvasó. Elképzelhetetlen lesz számára a jelenet vagy maga a hely, mert elvonják a szavak a figyelmét. Úgyhogy ezekkel is óvatosan kell bánnotok és éppen csak annyit kell használni belőlük, amennyi szükséges. Néha elég egyetlen szó is, hogy a fantáziát életre keltse. A lényeg, hogy jót válasszatok, s azután már az olvasótokat rabul ejtette:)

2 megjegyzés:

Cukorkaa írta...

Sziasztok!
Nagyon érdekes dolgokat írtok mindketten! És nagyon hasznos dolgokat!
Puszi

Szatti írta...

Nagyon köszönjük!:) Nagyon örülünk, hogy olvasol minket!:)
Puszi és további jó időtöltést a blogon!