2011. március 11., péntek

Hogyan teremtsünk feszültséget? Mi is az az írói vázlat?



Egy történet írásánál a fő cél, hogy az olvasó figyelmét felkeltse és a feszültség állapotába hozza. A feszültség az érdeklődés mellett a legerősebb kötelék, amellyel a történet az olvasót magához vonzza. Ez akkor a legtökéletesebb, ha egyrészt izgalmas és fordulatos, másrészt pedig jól időzítve következik be. Ez azt jelenti, hogyha mondjuk nem túl fordulatos a történet és nincsenek benne izgalmas jelenetek, akkor unalmassá válhat a történet, de vigyázni kell a feszültség és izgalom teremtés mennyiségével is, mert ennek a ritmikus változásának és hullámzásának egyensúlyban kell lennie az átvezető és leíró részekkel. Meg kell fontolni, hogy hogyan emelkedik a történet, hogyan megy előre. Úgy kell ezt elképzelnetek, mint egy emelkedő hullámot, amely eleinte nyugodt, majd fokozatosan újabb lökések zavarják meg, amelyek végül összpontosulva egyesülnek egy hatalmas hullámban a végső lecsendesedése előtt. A kisebb lökések egyfajta próbálkozások, kisebb izgalmak a történetben, amelyek előre viszik a cselekményt, de ezek azok a fontos elemek, amelyek majd a végső kifejlethez vezetnek, a megoldáshoz. Tehát nagyon fontos, hogy jól építsétek fel a történetet. 

Mielőtt írni kezdtek, készítsetek egy vázlatot a történetről, a fontosabb eseményekről, a szereplőkről, a jelenetekről, és ezt követve könnyebben fel tudjátok építeni a történetet. Nem javaslom azt az írásmódot, amikor csak írtok írtok addig, amíg majd csak lesz valami. Ebből általában semmi jó nem sül ki. Erőltetettek lesznek a leírások, a párbeszédek és sem ti, sem az olvasók nem tudják, hogy mégis hogyan fog végződni a történet... ezzel pedig abba a hibába eshettek, hogy a történet vége előtt elakadtok és teljesen tanácstalanná váltok a folytatást illetően. Persze ez egy blognál más. Ott általában az olvasók is hatással vannak a történet folytatására és nem lehet száz százalékig mindent előre kidolgozni, tekintve azt, hogy mit szeretnének olvasni, mit várnak el a történettől. De a tanácsaikkal, véleményeikkel lehet változtatni a történet alakulásán és néha még jó ötletet is adnak, amelyek előresegítik a történetet, de mindenképp kell lennie egy vázlatnak, amiből dolgozhattok. Ez nagyon fontos. Ha csak fejből próbáljátok írni a történetet, lehetnek részek, amelyek mellett elsiklotok, és figyelmen kívül hagyjátok, később pedig már nagyon nehéz belecsempészni a történetbe. 

Visszatérve a feszültség teremtéshez, ennek többféle módja van. Az elsődleges módszer a figyelem irányítása a titok felé, vagyis az információk visszatartása és ennek fokozatos feltárása. Lehet ez bármilyen titok; egy személyé, egy tárgyé, vagy valamilyen megfoghatatlan veszélyé, ami a szereplőkre leselkedik. Ehhez csak annyit tudok mondani, hogy fokozatosan kell fellebbenteni a fátylat az adott titokról. Ébren kell tartanotok az olvasó figyelmét, de semmiképp se essetek abba a hibába, hogy túl sokáig húzzátok a titok felfedését. Mindig kicsi dolgokat kell elárulni, utalni rá, új fordulatokkal színesebbé és titokzatosabbá tenni, majd a történet végére teljesen összeállhat a kép, vagy esetleg egy teljesen új fordulattal olyanná is formálhatjátok az eseményeket, amelyre az olvasó nem is számított volna. Ez az egyik legkedveltebb írásmód, amely klasszikussá vált a krimik műfajában. 
Fontos, hogy a történetben mindig jöjjön valami fordulat, akciójelenet, ami hirtelen megzavarja a történet nyugodt felszínét. Irányítsátok az olvasók figyelmét a célokra. Tereljétek a figyelmüket a jövőbeli eseményekre. Eldughattok kisebb jeleket, amelyek talán csak később kapnak értelmet, de ezekre célozva sejtethetitek, hogy még fontos szerepük lesz. Gyorsíthattok a tempón rövid, izgalmas jelenetekkel, törekedjetek a részletes ábrázolásra, mert ezeknél az "akciójeleneteknél" szeret az olvasó mindent elképzelni, mintha ő is a cselekmény része lenne. Fontos, hogy ott érezzék magukat és ezzel olyannyira meg tudjátok őket fogni, hogy csak lapozni és lapozni akarnak majd tovább, hogy még többet megtudjanak a folytatásból. 
A visszapillantások ilyen esetben megint csak jól jöhetnek. Ezek olyan elemek, amelyek bármikor megállják a helyüket. Mind cselekménykésleltetésnél és térkitöltésnél, mind pedig a történet izgalmának fokozásánál.  
A cselekmények izgalmát pedig nem csak a történésekkel fokozhatjátok, hanem a szereplők viselkedésével is. Reagálhatnak teljesen máshogy, mint ahogy azt eddig megszokhattuk tőlük. Okozzatok velük meglepetést. A lényeg, hogy éljenek. Ha egy karakter érzései kiszámíthatók, akkor unalmassá válhat az olvasása. Mindig mutasson valami újat és meglepőt, valami nem vártat. 

Remélem, hogy ezek az instrukciók segítettek nektek valamelyest. Ha van észrevételetek, véleményetek, kérdésetek, írjatok!:)

3 megjegyzés:

Anne Wolf írta...

Sziasztok!
Azt szeretném megkérdezni, hogy ha pont beleestem ebbe a csapdába, hogy akadozottá vált a történet (legalábbis szerintem), még kilábalhatok belőle?
Mert úgy ahogy a vége, még meg is lenne, meg az eljeén még hajtott a vágy, amikor újabb ötletek jutottak eszembe, de most kicsit ki vagyok égve...
Esetleg tudtok valamit amivel ezt orvosolni tudom?
Előre is köszi: Anne Wolf

Szatti írta...

Szia Anne!

Szerintem igen. Sosem késő helyrehozni a hibádat. Az első, amit tanácsolni tudok, hogy pontosan dolgozd ki fejben a végét. Hogy tudd, hová kell tartanod és mi felé kell irányítanod az eseményeket. Szerintem az lehet a gond, hogy nem igazán látod még te sem, hogy hogyan szeretnéd befejezni, és az most nem elég, ha csak nagyjából van meg, mert ezért akadtál el. Érzed, hogy hogyan szeretnéd befejezni, de ha a vége nincs meg teljesen tisztán a fejedben, akkor nem fogod tudni végig írni anélkül, hogy erőlködnél a mondatokkal. Vedd sorba az eddig történteket, a fordulatosabb eseményeket és ezek alapján próbáld kidolgozni a végét. Ha ez megvan, szerintem meglesz a folytatást is, csak tudd, hogy mit akarsz kihozni az egészből.
Tudom, hogy elkezdeni mindig könnyű egy történetet, de befejezni, na az már feladat... de meg lehet csinálni:) Tanácsként még annyit tudnék mondani, hogy próbáld még jobban beleélni magad a történetedbe, az adott helyzetekbe. Többször is vezesd végig magadban a leírtakat és csak egyszerűen próbálj ráérezni, hogy ha mondjuk ez egy film lenne vagy valakinek a könyve, te mit várnál el a történettől. Kicsit ellentmondásos a dolog, mert egyrészt teljesen eggyé kell válnod a történettel, másrészt próbáld külső szemmel is végig követni, hogy ha te lennél az olvasó, mit olvasnál szívesen, mire számítanál a történettől. Remélem és hiszem, hogy túl tudsz ezen jutni és remélem, hogy segítettem kicsit:)

Anne Wolf írta...

Nagyon köszi!
Sokat segítettél, és megfogadom a tanácsod!