2011. március 12., szombat

Mottó? Valamint mi is az az írói kézjegy?


Manapság gyakorivá vált, hogy egyes írók a könyveikben egy-egy mottóval nyitják meg a történetet, de előfordul az is, hogy minden egyes fejezetet. Ezzel tematikus utalást tesznek, ugyanakkor magyarázatot nyújtanak a fejezettel kapcsolatban, hogy mi is lesz a témája vagy éppen a hangulata. Ha ti is szeretnétek ezt alkalmazni a könyvetekben, választhattok egy idézetet vagy egy saját gondolatot is, amivel szeretnétek rámutatni arra, hogy az olvasó mire is figyeljen, és hogyan olvassa el a fejezetet vagy a könyvet. A mottóknál csak egyetlen fontos lényeg van: ne legyen túl hosszú. Törekedjetek arra, hogy rövid legyen, lényegretörő, kerüljetek benne mindenféle közhelyet, és inkább legyetek rejtélyesek, amellyel gondolkodásra késztetitek az olvasót. Egy mottó akkor jó, ha eleinte csak sejtet valamit és csak akkor nyer értelmet, ha az olvasó már a fejezet vagy történet végére ért. Ez függ attól, hogy hogyan alkalmazzátok a mottót. Minden fejezet előtt vagy csak a történet megkezdésénél. Ez már a ti döntésetek. Az viszont biztos, hogy ezzel különlegesebb és egyedibb lesz a történetetek. 

A mottó alkalmazása pedig csak egy lehetőség a sok közül, amivel színt adhattok a történeteteknek. Ehhez kapcsolódna az írói kézjegy is, amiről említést tettem a címben, s amit a személyes tapasztalatom által szeretnék bevezetni. Amikor elkezdtem írni az első történetemet, még egyáltalán nem tudtam, hogy milyen címet adnék neki. Tudtam, hogy mi lesz a történetem vége és tisztában voltam a főbb jelenetekkel, amelyeket le szeretnék írni, de a cím csak nagyon sokára fogalmazódott meg bennem. Csak akkor, amikor végleg a történet végére értem és kellett valami frappáns befejező szöveg, amivel lezárhatom. Akkor eszembe jutott a megfelelő cím... mert azzal, hogy befejeztem a történetet, a cím is meglett. Az én írói kézjegyemnek azt lehet tekinteni, hogy ami a történetem címe, az a történetem utolsó mondata. Így úgy érzem, hogy adok neki egy keretet és tényleg befejezetté teszem, amit már nem lehet második résszel vagy kisebb fejezetekkel bővíteni. Amikor az első történetem végig írtam, még nem is nagyon tulajdonítottam ennek jelentőséget. Inkább csak véletlennek gondoltam, hogy a cím pont stimmelt az utolsó mondatommal. A második történetem végénél viszont már tudtam, hogy ugyanígy akarom befejezni, és rögtön úgy kezdtem gondolkodni a címen, hogy az lehessen majd az utolsó mondatom is. Nagyon sok variáció volt a fejemben, de végül sikerült döntésre jutnom és úgy alakítanom a történetet is, hogy meglegyen ismét ez a keretes szerkezet. Ezt meg is mutatnám:

"Talán nem jár a sors és a jövő kéz a kézben, de mi változtathatunk rajta, hogy minden úgy történjen, ahogy történnie kell. Nem szabad beletörődni a jelenbe, az utolsó pillanatig küzdeni kell azért, amit el akarunk érni… a jövőnkért. Azokért, akiket szeretünk, akikért élünk… mert mindenkiben van egy pici varázslat, csak fel kell magunkban fedezni, rá kell jönnünk, hogy mások vagyunk, részesei egy olyan világnak, ami csak a miénk, és senki nem veheti el tőlünk… mert a varázslat Bennünk Rejlik."

"Pár másodpercig gondolkoztam, majd tudtam, hogy ez a megfelelő cím, mert ahogy kimondtam magamban újra és újra, eszembe jutott minden… mintha csak egy gyorsított film pörgött volna le a szemem előtt… majd teljesen tisztán láttam magam előtt egy tisztást, egy farkast és egy lányt… erre pedig elmosolyodtam és először éreztem, hogy semmit nem veszítettem el. Az egész történet bennem volt és már csak arra várt, hogy papírra vessem.
- Akkor megírod?- kérdezte, én pedig bólintottam.
- Igen… főleg egy ilyen tökéletes címmel- mosolyogtam, bennem pedig csak ez a két szó visszhangzott… Holdtól Hajnalig." 

Egy másik lehetőség, amit majd én is szeretnék kipróbálni, hogy egy könyv olvasását vinném végig a történeten a főszereplő által. Ahogy ő haladna az olvasással, úgy haladna előre a történetem és ennek a cselekménye kapcsolódna a könyvben leírtakhoz. Ehhez viszont olyan könyvet kell majd választanom, ami témájában megfelel az én történetemnek, vagy legalább is hasonlít rá a hangulata vagy egyfajta tanulságot mutathat. Remélem, értitek, hogy mire is gondolok. Jobban nem tudom megfogalmazni. Egy harmadik ötletem, amit fel is használtam a Holdtól Hajnalig történetemben, a balett és a festmények, amelyek összekapcsolásával rátaláltam Leonid Afremov képeire, amelyből egyet már meg is osztottam veletek az egyik rövid hangulat idéző által. Nagyon megfogott a  művészete és ahogy a színeket használja, így bele is építettem őt a történetembe egy kiállítás leírásával.

Bízom benne, hogy a kiemelt idézeteim és a leírtak alapján mindenkinek érhető, hogy mit is értek írói kézjegyen. A lényeg, hogy tegyetek a történetetekhez egy olyan plusz dolgot, ami csak rátok jellemző, ami Ti magatok vagytok. Én így találtam meg önmagam és szerintem minden történetemet így fogok megbélyegezni, ezzel a kis írói trükkel. Remélem, hogy nektek is sikerül meglelnetek az írói hangotokat!:)

2 megjegyzés:

Zsófia Jókai írta...

Kedves Szatti! :)
Nagyon tetszik az első idézet, ha nem baj akkor ezt raknám be az egyik regényem fejezetéhez :)
Üdv,
Sophie

Szatti írta...

Csak nyugodtan. :) Én köszönöm és örülök, hogy tetszik!