2011. március 14., hétfő

Szereposztás, avagy tervezzük meg saját cselekményünket!

Mint régi bejegyzésemben ígértem, hoztam is a cselekmény-kreálási bigyómat :D

A cselekmény, avagy az ötlet mindig egy apró, gyümölcsöző kis szösszenetből érik meg. Ezt úgy érteném, hogy teszemazt mész az utcán és az egyik idegen emberen aki szembe jön veled valami olyasmi mimikát látsz, ami megfog. És ebből szépen továbbszövöd.

1. Szóval a KIS-egyes számot meg is kapja a "szösszenet". Ezt nem fejtegetném tovább, nem igen tudok ebben segíteni, ez a te dolgod, neked kell ezt megtalálnod. Ha elmegy az ihlet, érdemes egyszerűen tovább élned a nélkül, hogy idegeskedsz, mert ahogy gyűlik a tapasztalat- élsz tovább...- megint jönnek a szituációk és előbb-utóbb rábukkansz a te kis szösszenetedre, ami megint elindítja a fejedben a fogaskerekeket.

2. És akkor mi van, ha...?
Ha meg van a szösszeneted, elindul a lavina. Tegyük fel, hogy a szösszenet egy cselekedet. Ebben az esetben a "mi lenne, ha" úgy fog felállni....
--- mi lenne, ha XYZ cselekedne ZYX-szel?...
---mi lenne, ha XYZ a tetthelyen cselekedne ZYX-szel?...
---mi lenne, ha XYZ időpontkor a tetthelyen cselekedne ZYX-szel?
---mi lenne, ha XYZ időpontkor valamilyen módon cselekedne ZYX-szel?
---mi lenne, ha XYZ időpontkor valamilyen módon x-ideig cselekedne ZYX-szel?

Szóval, meg kell keresned a szereplőket. Ilyenkor olyasmit kérdezz magadtól, hogy az a szösszenet kihez, kikhez illik igazán, illetve ki, hogyan reagálna rá, neked mi a legkedvezőbb...
Ha megvan, hogy mégis kivel történjen a szösszeneted, kell keresned egy helyszínt. Nem mindegy, hogy mi hol játszódik, mert a tetthely egy fontos hangulatot adhat! Oda kell figyelned rá, és praktikusan felépíteni a környezetet. Például, ha teszem azt egy utcán lesz, nem mindegy, hogy az utca melyik felén mennek, hogy kihalt e az utca, vagy tele van emberekkel, illetve vannak-e autók, forgalmas terület-e. Nem mindegy, hogy milyenek a házak, illetve, hogy a házak rögtön a járda mellett vannak, vagy a járda és a házak között még van kert. Nem mindegy, hogy felhőkarcolók vannak, vagy kis viskók, hogy a környék rendezett-e, vannak-e virágok, vagy szemetet hurcol a szél a seprűt rég látott járdán.

Ha a helyszín nagyjából kikörvonalazódott, mehetsz tovább. Nem kell hajszálra pontosan megalkotnod, mert nem hagysz elég teret az olvasónak az elképzeléshez, és amúgy is minden olvasód máshogy fogja elképzelni, gyökeresen eltérően, mint te.

Ezek után meg kell keresned az időpontot. Ez sok mindent fog befolyásolni, mert ha teszem azt alkonyat van és minden vöröses színben játszik, a helyszín is teljesen máshogy fog kinézni. És ezért sem szedem pontokba ezeket, mert összefüggnek és nem mindig egy ehhez hasonló séma szerint építheted fel.
Ha mindez megvan, személyessé kell tenni a jelenetet. Ilyenkor jöhetnek apró csínyek, vagy egy egyszerű gesztus, amitől tényleg a szereplődé lesz a szerep. ezt feljebb "valamilyen módon"-nal jelöltem.
Miután tudod, hogy ki kivel, hol, mikor, hogyan fog fellépni, már nagyjából tudni fogod azt is, hogy ez mennyi ideig tartott. Soha ne mond meg pontosan, hogy teszemazt ez most három órát és ötvenkét percet vett el az életükből, mert mint említettem, mindenki máshogy fogja elképzelni, így eltérések lehetnek ebben is. Ha meg akarod határozni, használhatod a "körülbelül" szót vagy egyszerűen csak utalsz rá, hogy (maradok annál, hogy alkonyatkor volt) már beesteledett.

3. Külvilág
Továbbá érdekesebbé tudod tenni a jelenetedet, ha a külvilágot is beletűzdeled itt-ott. Ne csak a szereplőkről szóljon az egész. Értem ez alatt azt, hogy ha teszemazt az utcán sétálnak és eltévednek, igenis tessék megkérdeztetni a szereplőiddel egy járókelőt. De akár találhatnak egy kóbor macskát is, vagy egyéb állatot. Beszélgethetnek egy jót a fagyiárussal, vehetnek lufit, találkozhatnak utcai cirkuszokkal, légy kreatív! :)

4. Utolsó, azaz negyedik pontom igen egyszerű: Írd meg! :D




Remélem tudtam segíteni, ha egyéb kérdésetek lenne, itt vagyunk! :)
csili

2 megjegyzés:

Dana írta...

Valahogy nekem ez nem megy. Én is írok egy történetet, de nekem soha nem ment az ilyesmi. Én nem tudom megtervezni. Általában én csak leülök a gép elé és azt írom, ami éppen jön. Nem körvonalazódik bennem a végkifejlet, csak átadom magam a pillanatnak és azt írom/ úgy írok ahogy abban a percben érzem magam. Ez persze nem mindig célravezető, mert elég gyakran nehézségeket okozok ezzel magamnak a történet fojtatásával kapcsolatban...

Mézes csili írta...

Szia Dana!
Értem, mire gondolsz, az első két blogommal volt velem hasonlóan. Az az igazság, hogy eleinte csak azért írtam, mert volt egy barátom, aki írt és gondoltam, milyen menő lenne, ha én is így tennék. Akkor csak az volt számomra a fontos, hogy fantasy legyen(bizony, nem is olyan régen kezdtem, már divat volt), menők legyenek a szereplők és idejében legyen friss. Olyankor nem figyeltem sem a minőségre, sem arra, hogy mit írok, csak kellett valami, hogy felfigyeljenek rám. Bizony, így kezdtem. lég szánalmas, tudom, dehát na. Nekem régen volt(kb. másfél éve), sokat változtam és tanultam azóta. Csak aztán megszerettem és azóta nem tudom abbahagyni. Úgyhogy... értem, mire gondolsz. De azt ajánlom, próbáld meg egy kicsit rendszerezni magad, mert ez hatalmas gubancokat képes szülni :S

:)
üdv, szép napot, csili