2011. március 26., szombat

Szombat, azaz itt következő gyakorlati feladatunk!



Téma: Párbeszéd szerkesztés
Feladat: Írjatok egy párbeszédet egy szabadon választott téma által. A "történet" témáját nem kötjük meg, ezt ti magatok találhatjátok ki. A lényeg, hogy minél kevesebb legyen a rizsa és a mellébeszélés, s igazából az egész igazából a párbeszédről szóljon. Az, hogy kikkel, hol, mikor, milyen bonyodalom, konfliktus, hogyan történik, s ez a szereplők mondandójából derüljön ki. Olyasmit, hogy "mondta vagy gondolta XY" beszúrhattok persze, de hangsúlyosan kérnénk titeket: ha lehetséges, nélkülözzétek az efféléket, ha feleslegesnek érzitek! Csak azért, hogy a sort kitöltsétek vele és hogy minden mondatban azt kelljen olvasnunk, hogy "mondta", arra nincs szükség. De ha tényleg fontosak ezek a belső eszmefuttatások, és ezzel információt közölnétek, akkor persze beleírhatjátok. Tipp: ha a karakterek személyisége tényleg egyedi, a beszédstílusuknak köszönhetően szinte nem is lesz szükségetek erre.:)


18 megjegyzés:

Suzy írta...

Hali, ismét itt vagyok. (mint láthatjátok=}:)Hoztam egy kis szösszenetet. Remélem tetszik, s élvezni tudjátok. (nekem egyébként tetszik =P)

Kezemben toll és papír, s feszülten, izgatottan várom, hogy végre belekezdjen. De még várt.Így hát megszólaltam, csak hogy felbosszantsam.
-Mondd csak, te tényleg láttad a kezdeteket is?
-Igen. Hisz akkor már alapból voltam vagy ötven éves.
-Akkor nem is értem, hogy nézhetsz ki ma ilyen fiatalnak.
-Tudod, a gének. -feleli s csintalanul rámosolyog.
-Aha, a gének akkor mondd csak kedves...öhm ősember milyen volt a kezdet?
-Ősember?! Mindjárt megmutatom neked ki az ősember! -s már fel is pattant a fotelról. S felém jött. Hátráltam. És ekkor hirtelen elkapott. Majd fogta magát és elkezdett csikizni.
-Ne,... n..e - szólok közbe két kacagás közben - Kérlek... inkáb... mesélj...
-Nem menekülsz el iylen könnyen tőlem! Ezt még igérem a Sárkányokra, hogy megkapod, de most... miután megnyugodtál kezdhetném? - kérdezi halálos nyugalommal úgy váltva a témák között hogy az ember észre sem veszi.S mint aki nem előbb követett el egy aljas rémtetett belekezdett, és csak a szeme csillogása jelzi, hogy nagyon élvezte az előbbit.
-Kezdheted, de előtte lehet egy kérdésem?
-Akár száz is. Na mi a kérdés?
-Milyen érzés ilyen öregnek lenni? - kérdezem a legártatlanabbb arccal.
-Mámorító. Legalább van okom a csikizésedre. De ne aggódj nem most. Majd az ágyban. - erre a csintalan megjegyzésre csak felsóhajtok.
-Kezded akkor? Vagy inkább még várjunk ezzel úgy 100 évet.
-Kezdem. ... -Néhány percre elhallgatott, mint aki éppen összeszedi a gondolatait, s végül elkezdte a mesélést. - A Forum Romanumon találtuk magunkat mikor megérkeztünk. Nyoma sem volt a romoknak, minden teljesen ép volt. Az évek nyomtalanul eltűntek, mintha visszautaztunk volna az időben. Csodálatos, felemelő érzés volt itt lenni, de egyben félelmetes is. Hiszen ki nem akarna egy híres romnál lenni mikor még az ép? Erre a válasz egyszerű, nincs olyan lény a bolygón. Azonban ezen kívűl volt még egy másik baki mi Machu Pichu-nál voltunk s nem Rómában. S mikor ez eszembe ötlött felfigyeltem a csöndre. Csak a madarak csicseregtek mi csendben voltunk, s vártuk mikor bukkan fel egy ember s majd rohan el sikítva. Pont úgy mint a filmekben, de egy sem bukkant fel. Ekkor, akár egy vulkán rémület, félelem, izgalom tört elő az élőkből. Teljes volt a fejetlenség, még a több évtizedet megélt vámpírok, angyalok, boszokányok vagy éppen elfek is rémültek voltak, csupán egy személy nem.("egy legény volt talpon a vidéken") Ő teremtette meg a parancsaival a békességet, neki köszönhetünk mindent...

És íme a mű.
Puszy Suzy

GG írta...

Sziasztok!
Nem rég felhívta valamelyikőtök a figyelmemet a blogotokra. Azt kell, hogy mondjam lenyűgöző! Nagyon sok hasznos tanáccsal lettem gazdagabb!
Megpróbálkoznék én is egy ilyen kis szösszenettel:)

Egy őszi éjszakán, a Lindenstraße egyik emeletes házának, földszinti kis albérletéből tányércsörömpölés és két ember hangos veszekedése hallatszik ki a lépcsőházba.
-Mond, miért kell mindig ködösítened? Miért nem tudod, kimondani, egyszerűen, ha valami nem tetszik? Esetleg változtatnál rajta? Egy kapcsolathoz két ember kell!
-Azért van ez a ”ködösítés”- ujjaival idézőjeleket mutatott a levegőbe - mert nem szeretnélek megbántani és a másik meg, hogy mindig félreértesz mindent. Ha beszélek egy munkatársnőmmel, egyből elkezdesz kombinálni!
-Az nem igaz, nem mindig! Egyszer, kihangsúlyoznám EGYSZER fordult csak elő mikor megjegyeztem, hogy nem tetszik, hogy az a csaj annyira nyomul rád!- itt már könnyeim patakokban folytak le arcomon a dühtől- Ezt te se gondolhatod, hogy szó nélkül hagyhattam volna?! Gondolj bele, te is ugyan ezt tetted volna, ha valamelyik pasi elkezdene nyomulni rám. Ugyanúgy kiakadtál volna, vagy még jobban, mint én!
-Rendben, ebben igazad van, de akkor se szabd meg nekem mit mikor és hogyan csináljak! Szabad ember vagyok! Én se szabom meg neked, hogy mit csinálhatsz és mit nem!
-Na, jó álljon meg a harci menet! Még, hogy nem szabod, meg nekem mit lehet és mit nem?! Ki volt az, aki megmondta, hogy melyik ruhát húzhatom fel? És ki volt az, aki nem engedte, hogy elmenjek bárhová is a barátnőimmel, egyedül, NÉLKÜLED? Segítek TE, voltál az. - böktem a mellkasára nyomatékosítva mondandómat.
-Tudod, mit nekem ebből elegem van, nem vagyok hajlandó tovább hallgatni a hisztidet, én ebbe már belefáradtam!- mondta, majd egy nagy ajtócsapódás hallatszott.
-Így könnyű elintézni a dolgokat, ha folyton csak kihátrálsz az ajtón!- kiáltottam még utána, és összerogyva sírtam a szobám padlóján. Nem sokáig őrlődhettem ott, mert a pár hónapos kisfiúnk felsírt...

Íme ez lett volna....
Gabica

Szatti írta...

Szia Suzy!

Nagyon örülök, hogy írtál ismét, és jó látni, hogy hétről hétre még jobban írsz, mint eddig:) nagyon érdekesre sikerült a történeted, habár bevallom őszintén, nem igazán értettem. Olyan érzésem volt, mintha egy történet részletét ragadtad volna ki és így nem értettem meg az előzményeket, hogy hogyan is csöppentem ebbe a jelenetbe. Próbáltam a leírtak mögé pillantani és megérteni a történetet, de nem tudom. Lehet velem volt a gond. Ebben majd még Csili véleményét is kikérem. Puszi!

Szatti írta...

Kedves Gabica!

Nagyon örülök, hogy itt vagy és köszönöm, hogy már is megpróbálkoztál a gyakorlati feladattal:) kicsit deja vu érzésem volt, mert nekem is van egy ilyen novellám, azzal a különbséggel, hogy nálam a témám nem a féltékenység, hanem az, hogy a pasi kevés időt tölt a feleségével a munkája miatt és emiatt lesz a veszekedés, miközben a nő gyereket vár. Nagyon jó volt olvasni a soraidat, érdekes volt a történet és végig érezni lehetett a feszültséget, az előrehaladást a tetőpont felé. Jól felépítetted és gratulálok:) Puszi

Petrííí írta...

-Mondd a szemembe az igazat, Dan! Ne köntörfalazz!
-Nem beszélhetünk többet, Lana... - rázza meg a fejét, de nem értem a szavait.
-Mi? Nem... nem értem. Miért?
-Nem fogok neked hazudni, mert megérdemled az igazat. Imádtam veled beszélgetni és nevetni, de Mia arra kért, hogy válasszak, te vagy ő. És én őt választottam.
A földre rogyok, és nem nézek fel. Érzem, hogy mindennek vége. Itt és most.
-Kevés vagyok? Miért nem elég, amim van?
-Mert őt szeretem, Lana. Két éve belé vagyok szerelmes, és nem számít, hogy te mennyivel szebb vagy, vagy hogy mennyire kedvellek. Ő a szerelmem - hajol le hozzám, de makacsul elfordítom a fejem.
-Csak játszottál velem, igaz? Miért loholtál utánam, ha sohasem kellettem? - csattanok fel, miközben a düh könnyei végigszánkáznak az arcomon.
-Mert kellettél. Mindig kelleni fogsz. De nem eléggé...

Sziasztok, ez lenne az én írásom. Nem tudom, mennyire lett jó, ezt csak felindulásból írtam, az érzelmek vezéreltek, és nem igazán gondolkoztam közben. Remélem, tetszett. Puszi :)

Szatti írta...

Szia Petrííí!

Nagyon tetszett az írásod, főleg, hogy rögtön a lényeggel indítottál:) jó volt a téma is, habár szerintem kicsit elhamarkodtad, vagy ahogy te is mondtad, hirtelen felindulásból írtad. Nem lett rossz, ne úgy értsd. Szuper minden, csak talán nekem kicsit gyenge volt Dan magyarázata. Valami nyomósabb okra számítottam volna még a leírtak mellé, de ezen kívül nagyon tetszett, az utolsó mondatod pedig nagyon ott volt!!:) Puszi és köszi!

Jandra írta...

Halihejhó! =)

"- Én szerintem nem tudom.
- Pedig jó lenne, ha valamit kiötölnél, míg nem késő!
- Jó oké, de egyelőre nyugodj le!
- Szerintem aranyos, mikor így dühöng.
- Te ne szólj most bele! Inkább töprengj valami elfogadhatón.
- Jól van, na. Lássuk csak: gyomorgörcs?
- Túl átlátszó…
- Menstruációs hibbantság?
- Nincs mentség.
- Ez az! Hibbantság! Menj pszichológushoz!
- Akkor már egyenest a pszichiátriára!
- Varrjak kényszerzubbonyt?
- Minek? Elég, ha fordítva veszi fel a köntösét!
- Ne vihogjatok már, ez korán sem vicces!
- Akkor te miért vigyorogsz?
- Hjajj, tényleg jó lenne, ha kiötölnénk valamit, mert rohan az idő.
- Höhh, nincs is lába!
- De vasfoga van!
- Majd akkor előszedjük a mágnest! Bezavarjuk, mint a vasorrú bábát a mágneses mezőbe!
- Az idő pénz!
- Akkor majd végén ő fizet.
- Mivel? Vatikáni valutával?
- Mert az milyen?
- Hát az olyan, hogy „ az Isten fizesse meg!”
- Öregem, ha így folytatjuk, meg lesz az ok, ugyanis menten bepisilek a röhögéstől.
- Tenna betét, fiam. A tantidnak is ez van már.
- Meg van! Újfent beszorult a nénikéd a WC-be.
- Jajj, ne! Belegondolni is szörnyű! Emlékszel, mikor belezuhant a frissen kiöntött bitumenbe?
- Lehet azt elfelejteni? Alig tudták kivonszolni a munkások, nehogy bekössön a betonba! Lett is nagy rohangászás!
- Ez mind roppantul vicces, de, ha lehet, most az ÉN problémámon agyaljunk inkább.
- Nincs ötletem. Nézd, túl fogod élni!
- Nem! Nem fogom! Lehetetlen!
- Dehogynem. Ha akarod, veled megyünk.
- Így is együtt vagyunk, ne beszélj marhaságokat!
- És ha eltolok valamit? Mivel magyarázom ki? Pláne, ha mindent elrontok!
- Nyugi, sikerülni fog! Másokkal is megtörtént már és túlélték!
- Így vagy úgy…
- Csak pár foguk tört ki a legrosszabb esetben. Majd viszel pót protkót…
- Hülyének fog tartani!
- Na és? Így szép az élet!
- Ne cidrizz már, normális vagy, a hangok is megmondták!
- De akkor semmi marhulás!
- Oké, oké. Legfeljebb nem lesz poén tárgya a levesben úszkáló félholt légy.
- Baaah!!! Csak nem lesz olyan katasztrofális. – sóhajtok. Ennyire még sosem izgultam. Összeszedem mindösszes bátorságom, ami tüstént az inamba száll, majd azzal a lendülettel faképnél hagyom a tükröt, amivel eleddig diskuráltam. Nincs mentség, el kell menni, nem lehet kibúvót keresni. Végtére is… az embernek csak egyszer van igazán első randija."

Ami a tükröt illeti: ez az a fajta tükör, aminek a két oldalán is van még 1-1 tükörcsík, ami által egy emberarcból három lesz. Nemtom a pontos nevét. Na, ezzel a tükörrel folytatott diskurzus kb. olyan, akárha skizoid lennék és az éneimmel vitatkoznék. =D

Szatti írta...

Szia Jandra!:)

Hát, meg kell mondjam, ismét kitettél magadért:) nem semmi kis párbeszéd volt, főleg, hogy tényleg csak párbeszédet olvashattunk és úgy pörögtek az események, hogy elég volt követni:) nagyon tetszett:D nem gondoltam volna, hogy egy randi miatt van ez az egész pszichiátriai, menstruációs hibbantság dolog:D Én sem tudom, mi annak a tükörnek a neve, de értettem, melyikre gondolsz. Nagyon ötletesre és érdekesre sikerült az írásod, gratulálok:) engem nagyon megmosolyogtatott! Puszi:)

Jandra írta...

Szió Szatti! =)

Mert ez kérlek a legelső randi, na azon sztem mindenki frászolt, hogy mi lesz, hogy lesz, nehogy balul süljön ki a dolog =D (Később meg mindenki röhög, hogy "és emlékszel amikor..." xD )Örülök, hogy tetszett, köszönöm a véleményt! ^^
Őszintén szólva fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz rá majd a reakció, de gondoltam megannyi drámai esemény közé bekeverek egy kis humort is, aztán, hogy hogyan és mint sikerül maga az ötlet és végül a megvalósítás... =D

Tia írta...

Sziasztok. Ez a hetem elég gyatra, bocsi, hogy csak ennyire futotta :S Azért meglátszik a 4-5 órás alvás következménye.. Legközelebb összeszedem magam ;) Puszi: Tia

"- Rájöttem a szavai között bújó válaszra.
- Azt hittem már régen túltetted magad rajta csajszi! Elment. Vége. Ne ragozzuk túl.
- Nem tudtam útjára bocsátani, míg rá nem jöttem, hogy egyvalamiben mindvégig igaza volt. Sokat tanultam tőle, bármennyire is fáj, hogy elment. Igazából boldognak kellene lennem.
- Nos, szerfelett szeretem a kicsavart gondolkodásmódodat, de ez már nekem is kezd értelmetlenné válni.
- Nem meglepő, mert átsiklottál a mondandója fölött, ahogy én is tettem.
- Mondanám, hogy rakjuk el magunkat másnapra, de valószínűleg csak tovább idegesítenél az éjszaka folyamán a tévképzeteiddel, tehát bökd ki gyorsan, aztán irány az ágy.
- Te is törődtél vele, ne játszd itt az elérhetetlent.
- Mondjuk úgy, nem volt más választásom. Kiböknéd végre, vagy harapófogóval távolítsam el belőled a szavakat?
- Azért ment el, mert nem akart többet a gyomok között kutakodni. Adott rá gyógyírt, de én kenceficének kezeltem és kidobtam, mint minden felesleges holmit.
- Ugye abban te is egyetértesz, hogy ennek az égvilágon semmi értelme sincs.
- Ne már, gyerünk, gondolkozz!
- Azt teszem azóta, mióta megszülettél. Mégsem értelek.
- A hazugságok sorozatától elgazosodtam. Érett voltam, mégsem éltem vele. Féltem, hogy a fennmaradt gyümölcseimet is leszakítják. Abba pedig belepusztultam volna.
- Ezek szerint a taktikázásod többet ártott, mint használt.
- Rengeteget – hagytam annyiban a mondandómat és elléptem a tükörképem fájdalmas grimaszától. Nem értettem, mire fel ez az arc, mikor legbelül elégedett voltam a tanultaktól. NEKI sikerült felnyitnia leragadt szememet."

Szatti írta...

Szia Tia!

Bocsi a megkésett véleményezés miatt, kicsit zavaros napok vannak mögöttem. Köszönöm, hogy írtál és hogy a heted gyatrasága miatt, ahogy te fogalmaztad, sikerült alkotnod nekünk. Remélem, hogy a hétvégén sikerül kipihenned magad és jobb hét következik majd:) Az írásod pedig... érdekesre sikeredett, habár úgy éreztem, hogy kicsit összeszedetlenek voltak a gondolataid és tudom, hogy ettől alkottál már sokkal jobbat is. Ez sem volt rossz, de több is van benned és szerintem ezt az írásodat nem gondoltad át megfelelőképpen. Értettem a történeted lényegét és mondanivalóját, de bizonyos részek nem voltak teljesen tiszták. Mindenesetre köszönöm, hogy írtál és remélem, sikerül túllépned a heted nehézségén:) puszi

Mézes csili írta...

Kedves Suzy!
Először is elnézést a hatalmas késedelmemért, személyes okok miatt nem tudtam jönni. Most sincs sok időm, hát a lényegekre tapintok...

Soknak találtam a 's' és 'és' használatodat. (pl: "...s már fel is pattant a fotelról. S felém jött...") Személy szerint úgy látom, inkább legyen a mondatban 4-5 vessző, minthogy tőmondatokból álljon az egész, illetve ha vesszőket teszel a pontok helyett, máris egy csomó 's'-t és 'és'-t megspórolhatsz.

Olyan érzésem volt, mintha egy történetből, vagy akár egy könyvből ragadtad volna ki ezt a szeletet. Ez tetszett, bár az efféléknek nagy hátránya bnálad is visszaütött. Ha ilyet csinálsz, mindig nagyon figyelj oda, mert igen, jó volt, élveztem, ugyanakkor rengeteg kéárdésem lenne, amire nem kaptam meg a választ...

Továbbá nagyon tetszett, hogy ilyen kis vidám, szertelen volt, jól esett olvasnom, köszönöm!

csili

Mézes csili írta...

Kedves Gabica!

Először is tőled is szeretnék bocsánatot kérni a késedelmemért, ugyanakkor köszöntelek köztünk! Minden alkalommal jóleső érzés fog el, amikor valaki újat pillanthatok meg :)

Azt hiszem nagyon jól a feladat lényegére tapintottál! Ugyanakkor engem nagyon zavart, hogy gyakorlatilag az egész egy veszekedés volt. Nem nagyon vagyok kibékülve a feszültséggel és megvallom, jómagam is igyekszem elkerülni, mert úgy gondolom, az ilyen nyers feszültségből mindenkinek kijut a maga adagja az életben.

Minden esetre egy jó kezdetnek tartom, remélem nem utoljára láttalak itt, köszönöm!

csili

Mézes csili írta...

Kedves Petriii!
Legelőször is szeretnék tőled is bocsánatot kérni valóban hatalmas lemaradásomért, sajnos magánéleti problémáim miatt nem tudtam hamarabb jönni.

Nagyon tetszett az irományod, olyan életszerű, valódi és (mint az életben), rövid, gyors leforgású, lényegre törő volt. Szeretem, ha valaki röviden képes kifejezni a lényeget, átérzem a fájdalmat, mégsem nyomaszt annyira, hogy magam is feszült legyek és mindentől elmenjen a kedvem. Azt hiszem, tőled sokan tanulhatnának, köszönöm, hogy beküldted, nem volt hiábavaló!

csili

Mézes csili írta...

Szia Jandra! :D

Először is elnézésedet szeretném kérni a késedelmemért! xD de azt hiszem, megérte! Ez nagyon ott volt! Végigröhögtem, elolvastam még egyszer, majd még egyszer a húgomnak, de azt tervezem, édesanyámat sem hagyom ki, nem beszélve a dilis barátnőmről, aki első randi nélkül is képes egy egész beszélgetést lefolytatni magával :D
Ugyanakkor kiválóan megoldottad a feladatot! Eredetileg is azt terveztük, hogy csak a natúr párbeszédet kérjük tőletek, csak aztán Szatti felnyitotta a szemem, miszerint az azért egy kicsit nehéz lenne... :)
Nagyon köszönöm, hogy beküldted, azt hiszem erre a nevetésre volt szükségem ma!
Szép napot!

csili

Mézes csili írta...

Kedves Tia!

Ne haragudj, hogy ennyire elkéstem, sajnos nem tudtam hamarabb ideszabadulni.
Kívánom neked, hogy mindig megfelelően kitudd pihenni magad, egy író nagyon fontos tulajdonsága az éberség, amúgy is, senki sem szeret zombiként járni kelni egy egész napon keresztül...:) Szóval pihentető álmokat kívánok! :)

Az az igazság, hogy nekem maradtak amolyan homályos foltok az irományodban. Csak Szattit tudom ismételni, alkottál már te jobbat!
Ettől függetlenül tetszett a feladatmegoldásod, a szerep és időválasztásod, ilyen értelemben szépen megoldottad! Azonban kicsit hirtelennek tartom a befejezést. Amolyan derült égből villámcsapás, miközben a válaszok elmaradtak.

Minden esetre köszönöm, hogy beküldted, még egyszer: remélem, sikerül rendesen kipihenned magad!
Köszönöm!

csili

LauraL írta...

Hmm. Még sosem próbálkoztam effélével. Kíváncsi vagyok rá, hogy szerintetek hogy sikerült. A helyszín, a szereplők és a történés is mellőz minden női finomságot. Fura volt ilyesmit írni, de valahol vicces is! :)

– Sört!
– Lassan a testtel, barátom! Ez Lou kocsmája, nem akármelyik matrózhirigelő a mólón. Add meg a tiszteletet a hölgynek!
– Hölgynek? Hol van itt hölgy? Én csak ezt a ványadt kórót látom, akit lánynak sem nevezhetnék. Szajha ez is, mint az összes többi a Patkány területén.
– Gyalázod az asszonyainkat?
– Hagyd, Mosse! Sört akar, hát kap.
– Ó, te riherongy! Ezért megfizetsz!
– Ne bömbölj, te nagy marha! Nem savat öntött rád, csak a sörödet. Nem szólhatsz semmit, egy kortyot sem csalt el belőle.
– Én Véres Hugh vagyok! Oda-vissza megjártam az Ítélet Tengerét. Hogy jön ahhoz, ez a szuka, hogy leöntsön? Felnyalod rólam, te rima! Felnyalod az utolsó cseppig!
– El a kezekkel, te majom! Ha hozzám érsz, megbánod!
– Ez az, visíts te kurva! Nem öntesz le többé egy vendéget sem.
– Mosse! Segíts! Megöl ez a kivarrt állat!
– Gyere csak, öreg! Kiverem a megmaradt fogaidat is.
– Peggie, menekülj! Nem bírok vele!
– Uraim, uraim! Mi ez a vircsaft? Engedd el Mosse-t, jó uram. Nem kap levegőt az öreg, még kár esik benne.
– Ne szólj bele, ficsúr, ha jót akarsz! A kurva leöntött sörrel, és ez a vénember is beleavatkozott, amikor elkezdtem móresre tanítani a cafkát.
– Látom, kemény legény vagy. Mit neked egy nő és egy öregember? Én nem vagyok sem asszony, sem vén. Van kedved táncolni velem?
– Mit akarsz azzal a ványadt öklöddel? Megetetem veled!
– Nos, jó uram, hogy is van ez? Mintha beletörött volna a fogad, abba ványadt öklömbe.
– Engedj el! Engedj el!
– Sajnálom, de nem hallom! Talán bocsánatot kértél Peggie-től?
– Igen! Igen! Bocsásson meg, hölgyem!
– Hmm. Mintha lenne mondanivalód az öreg Mosse számára is...
– Nem fog többé előfordulni, öreg! Jaj, a karom! Ne neheztelj rám kérlek, csak most kötöttünk ki, és megzápult az agyam a hosszú úton!
– Rendben van. Akkor most nagyon figyelj rám, jó uram! Hagyd el a Sikátort, mert ha még egyszer összetalálkozunk, elveszted a kezed, de ha rossz kedvemben találsz, talán még a fejedet is! Nem szeretem a magadfajtákat a területemen.
– A területeden? Ki az úristen vagy te?
– Ó, még be sem mutatkoztam?! Patkánynak hívnak, de ettől kezdve, te szólíthatsz a Halálodnak is.

Szatti írta...

Szia LauraL!

Örülök, hogy erre a feladatra is írtál:) Nagyon tetszett a történeted, s habár írtad, hogy kerül minden női finomságot, végig élveztem:) Tetszett, hogy gondolatok és magyarázatok nélkül is értettem a történeted, a vége pedig igazán frappánsra sikerült:) Köszönöm, hogy elküldted!Gratulálok és puszi!:)