2011. március 7., hétfő

Vendégírónk, Dana gondolatai - Fantasy vs. reál történet


Fantasy vs. Real történet

Először is. Meg szeretném köszönni, hogy lehetőséget kaptam, hogy megcsillogtathassam tudásom és persze, hogy a segítségetekre legyek. 

A fantasy kontra igaz, reál történet egy igazán érdekes téma és hosszú oldalakat lehetne írni róla, de megpróbálom most kissé tömöríteni a gondolataimat. Úgy gondoltam, hogy különszedem a két kategóriát az átláthatóság kedvéért.

Fantasy

Nos… aki esetleg olvassa a blogomat, az tudja, aki nem az pedig most megtudhatja, hogy én is egy fantasy karakterekkel bíró történetet írok. Ezért talán erről könnyebben tudok írni.
Ha azt mondom: fantasy, mindenkinek beugranak a manók, sárkányok, varázslók, tündérek, vámpírok, vérfarkasok és még ezernyi hasonló kitalált alakok. Ezek, ugye megmozgatják az agytekervényeket, fantáziálásra serkentenek. De miért érdekesebb egy meselény egy embernél? A válasz nagyon egyszerű. Az emberek kortól függetlenül, szeretnek álmodozni, a mesék világába utazni egy rövid ideig, hogy könnyebben elviseljék a sokszor kemény és rideg valóságot. 
A kitalált figurák és történeteik nagyon izgalmasak lehetnek, ha jól megformázzuk őket. Sokan, amikor egy új lényt próbálnak megformázni nagy hibába, esnek és vagy túl részletezik, vagy egyáltalán nem adnak támpontot az olvasóknak. Meg kell találni azt a finom határvonalat, ami mentén dolgozhatunk. Ha túlságosan részletezünk egy karaktert, akkor elvesszük az olvasótól a „szabadságot” amivel saját ízlésére formálhatja képzeletében karakterünk. Viszont, ha nem írjuk le a figurát kellően, akkor az olvasó belekavarodhat a történésekbe. És persze nekünk az ő boldogsága a legfontosabb. :D
Kitalált nemcsak karakter lehet, hanem alkothatunk egy önálló világot is. (Bevallom nekem ez még nagyfalat.) Az emberi képzelet határtalan (szokták mondani) és ezzel a hatalommal megteremthetünk bármit a világon, akár egy saját világot is. A legjobb példa, ami most eszembe jut, az Alice csodaországban c. mese/film/könyv. Alice egy átlagos kislány a képzelete segítségével egy világot teremt, benne furcsábbnál, furcsább élőlényekkel. 
Bátran ajánlom a fantasy írását, mivel amellett, hogy egy nagyon összetett feladat, különösképp szórakoztató, mind az olvasó és szerző számára.


Reál történet
Egy embert, egy „átlagos” karaktert könnyű megformázni – mondják ezt az okosok. Szerintem ez egyáltalán nem igaz. Minden karaktert nehéz, bonyolult megformázni legyen szó meselényről, vagy emberről. 
Egy ember megformálása nagy kihívás. Tele vannak érzelmekkel, gondolatokkal és ezt mind olyan bőrbe kell bújtatnunk, hogy az olvasó könnyedén átérezze mindazt, amit a karakterünk. Az biztos, hogy a külsejét könnyebb leírni, legalábbis kevesebb gonddal jár, mint egy teszem azt sárkány alakja, de ebben is nagyot lehet hibázni.
A lényeg ebben a témában a hitelesség. Egy természetfeletti lényt kevesebb kockázattal lehet leírni, mert arról az olvasónak még nincs konkrét elképzelése, ezért írhatunk bármit, felruházhatjuk bármilyen tulajdonsággal. Az embereknél ez már más tészta. Ügyelnünk kell arra, hogy a karakterünk illeszkedjen a valós világba. Annyival könnyebb a dolgunk, hogy az olvasó jobban el tud képzelni egy valós élethelyzetet, mint egy mágiával bíró életét. Könnyebben bele tudjuk magunkat élni, hiszen akár velünk, akár ismerőseinkkel könnyedén megtörténhetnek az események. Átérezzük a fájdalmat, amit egy szerelmi csalódás váltott ki, vagy azt, ahogyan egy számukra fontos ember elvesztésével jár. Hitelesség! Nem győzöm hangsúlyozni mennyire is fontos. Nem teremtünk saját világot, mindennek megvan a fizikai valója.

Úgy gondolom, hogy az igazi kihívás nem egy fantasy lény megformálása, és nem is egy valós karakter elhelyezése a nagyvilágban. Az igazi kihívás, az, amikor a kettőt vegyíteni tudjuk. Ha a valós világot be tudjuk népesíteni, apró csodalényekkel. Az ember elgondolkodik rajta, hogy vajon milyen lenne, hogy ha tényleg köztünk járnának. Ha ez sikerül és fent tudjuk tartani a kényes egyensúlyt valós és fiktív lények között, az igazán „mesés” tud lenni.

Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elmondjam a véleményem, nagyon ürülök, ha tudtam valami érdekes mondani nektek, és nagyon remélem, hogy még olvashatjátok a gondolataim.

Ne feledd:

 "Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, 
műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, 
ennyi az egész, és az te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, 
vagy olvashatod, vagy érezheted, de elárul valamit rólad, 
így több leszel másoknál."

Mi pedig nagyon köszönjük Dana az írásod!:) Igazán hasznos és érdekes volt olvasni a gondolataidat! Imádtuk minden sorát!:)

2 megjegyzés:

Anne Wolf írta...

Szia!
Először is gratulálni szeretnék, Csilliék, úgy is csak a legjobbnak adnak díjat, úgyhogy elismerésem.
Nagyon jó lett a bejegyzésed, jó hogy így összehasonlítottad a kettőt.
Mégegyszer grratulálok!

Dana írta...

Nagyon szépen köszönöm Anne Wolf. Tényleg nagyon sokat jelent nekem.