2011. március 14., hétfő

Vendégírónk, Tia gondolatai - Könyvbirodalom

Sziasztok. Köszönöm a lehetőséget, hogy én írhatok erről a témáról, ezáltal megmutatva a saját favoritjaimat. Ezt a blokkot, ha akarnám, se tudnám reklámozás nélkül megúszni, de azért megpróbálom érdekessé tenni, hogy ne csak ennek legyen helye tömény egy oldalban.

Tehát következzék:

Könyvbirodalmam - avagy mit is olvasok és ez hogyan segíti az alkotást. 

Minden írónak van egy saját kis birodalma, ahová visszavonul, és onnan merít ihletet a történetéhez. Nos, az én „kuckómban” előszeretettel kapnak helyet a fantáziavilág jeles képviselői – sárkányok, boszorkányok, vámpírok, szellemek -, igazából bármi, ami megmozgatja begyöpösödött agytekervényeimet. Mindenki olyan témában ír, ami ingereket vált ki belőle. De ne siessünk ennyire előre, haladjunk csak szép sorjában.
Az olvasáskészségem elég későn alakult ki, utáltam, hogy rám erőltették. Mígnem egyszer csak házi dolgozatot kellett írnunk a Micimackóról (igen, valahol el kell kezdeni). Ha tíz oldalt olvastam A. A. Milne regényéből, akkor szerintem még sokat is mondok. „Nem elég, hogy annyi betű van egy oldalon még mese is?” Hőbörögtem egy sort, de abban a néhány percben, amíg anyukám hosszas kérlelése után hangosan kinyökögtem a szavakat, egyre inkább begyorsultam és megtörtént az áttörés! Nem utáltam többé könyvet venni a kezembe, megértettem az olvasás lényegét. Onnantól sorban faltam a könyveket.

Igazából mindenevőnek tartom magam, de azért a szerelmes sztorikat (nekem csak limonádé történetek) inkább kihagynám a repertoáromból. Még véletlenül sem írnék 200 oldal, tömör nyáladzásról szóló könyvet. Az valahogy nem az én műfajom. Helyette inkább egy kitalált dimenzióba repítem háborgó gondolataimat, vagy az aprócska földünkre teremtek szélsőséges lényeket. Már elgondolkoztam rajta, hogy megírom regényben a testvérem egyik vad álmát a sok száz közül, amiket képes félelmében összehordani, de eddig még nem vetemedtem ilyen gazságra. Viszont ami késik, nem múlik! Egyik nagy vágyam, hogy egyszer kiadhassak egy könyvet és ehhez elkerülhetetlen a fejlődésem. Ahogy azt mindenki tudja, a tehetséget is ápolni kell, nem megy egyik napról a másikra, hogy bestseller könyvek garmadájával lepd el az olvasókat. Ez sok elszántsággal, gyakorlással és olvasással jár.

Most pedig jöjjön egy kis reklámblokk, hogy számomra mik voltak azok a könyvek, amik segítettek. Bocsi fiúk-lányok a munkaköri leírásomban taglalva van, hogy muszáj szót ejtenem róla :D Tehát nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem 13-14-15 éves koromban Thomas Brezina kötetei tetszettek leginkább. Növekedési sorrendbe állítva Fiúk kizárva, Hét tappancs gazdája, Penny, és végül A térdnadrágos detektívek sorozat.
A Fiúk kizárva azért tetszett igazán, mert szívesen lettem volna tini koromban boszorkány. Aki bántott volna, elég lett volna egy „pricc-pracc” és máris bibircsókokat varázsoltam volna rá. Míg a Hét tappancs gazdája, Penny-ben az fogott meg, mert ő is egy állatszerető lány, akárcsak én, így bele tudtam képzelni magam az életébe. Legvégül pedig A térdnadrágos detektívek, hát igen, ez már egy kicsit hátborzongatóbb. Itt már keverednek rendesen a műfajok: detektívregény, krimi, akció, Sci-fi, aztán a végén egy frappáns hajtűcsavarral megoldódik minden, a gonosz lebukik. Akkoriban ezek nagy hatással voltak rám, jó volt nyomon követni a sorok között húzódó rejtélyeket.
Mostanában egyre felkapottabbak lettek a fantasztikum kreálta irományok, amivel semmi gond nincsen, legalább van egy kis vérfrissítő az irodalomban. Ebben a témában a kedvenceim: Twilight, Vámpírnaplók, Alyson Noel – Halhatatlanok sorozata, Claudia Gray – Evernight illetve Aprilynne Pike – Szárnyak című műve. Nagyon sokat felbírnék még ebbe a kategóriába sorolni, de most megpróbáltam kiemelni párat.
Talán a legkönnyebb ebben a témában írni, mivel a határok rendkívül kitolódtak. Nehezen – vagy nem is - lehet elrontani egy saját magad alkotta képet.

Most sok okosságot mondhatnék, hogy számomra mik segítik az előrejutást, de nem biztos, hogy nálatok is megállná a helyét. Hiszen mindannyian mások vagyunk, más dolgok mozgatnak meg. Lehet az egy táj gyönyörű lefestése, egy szereplő szájából érkező mondat, vagy akár egy szó is. Ezeket mind-mind a saját javadra fordítod úgy, hogy észre sem veszed, hogy gazdagodtál egy kifejezéssel, életérzéssel. Olvass tehát sokat, mert ha csak egy-egy dolgot is elraktározol könyvekként, akkor azok szép sorjában felhalmozódnak és rövidesen azt veszed észre, hogy egy saját, kifinomult stílussal büszkélkedhetsz.


Mi pedig köszönjük Tia a véleményed. Nagyon érdekes volt olvasni téged! Az utolsó mondatod főleg tetszett nekünk! Gratulálunk még egyszer, szép munka!

2 megjegyzés:

Mézes csili írta...

Ez szép volt! Köszönöm!

Anne Wolf írta...

Szia!
Kis koromban, én sem szerettem olvasni, a Két Lotti-nál, napi tíz oldalt kellett elolvasnom, de volt olyan, hogy ellógtam.
Aztán, tagja lettem egy könyvkulbnak, és az egyik könyvük, amit küldtek, felkeltette az érdeklődésem. Nem volt hosszú, egy olyan 120 oldal, de akkor ez még soknak számított. (most egy 700 oldalas könyv alig egy nap)
Kerek egy órán át olvastam, amin magam is jócskán meglepődtem.
Azóta, mindenhova könyvet viszek, sokszor a szüleim haragudtak is rám emiatt. Régebben, anya örült, hogy db számra veheti a könyveket, ma már nem, mert most már gyakorlatilag, kiló számra kell venni őket. =D
Elnézést a kis önélet rajzi monológ miatt.
Még annyi, hogy én is szeretem a fantasy könyveket, de én a szerelmes regényket sem vetem meg.