2011. április 30., szombat

Április utolsó napja...avagy eredményhirdetés!

Eltelt egy újabb hónap és mi pedig elmondhatjuk, hogy három hónapja tevékenykedünk a Penna Blogon, hozzuk az újabbnál újabb bejegyzéseket, díjakat,ötleteket és nem utolsó sorban, teljesítjük a kéréseiteket a bloggal és az írással kapcsolatban. Szeretnénk megköszönni ebben a bejegyzésben mindazon olvasóknak az itt létét, akik folyamatosan követik a blog történéseit, eseményeit és részvételükkel mind komment és gyakorlati feladat formájában támogatják a blog létezését és annak sikeres működését. Reméljük, hogy az eddig eltöltött időt hasznosnak és élvezetesnek tartottátok, s reméljük, hogy a jövőben sem okozunk számotokra csalódást.:) Köszönet az immár közel 300 kommentért, a 72 rendszeres olvasóért és a közel 16.000 látogatóért. Hálásak vagyunk nektek és nem győzzük hangsúlyozni, hogy az ittlétetek mennyit jelent a számunkra!  

S most pedig következzen az az író, akit a vendégírói bejegyzéssel megjutalmaznánk, s nem utolsó sorban azok az írók, akiknek a műveik olyannyira megfogtak bennünket, hogy ezeket elhelyeznénk a Penna Galériában. Hogy ne is húzzam tovább az időtöket és az idegeiteket, máris kihirdetném a jelenlegi nyertest, aki nem más, mint...


Audry
és az írásához ihletet adó zene



"A férfi csukott szemhéján keresztül élvezte a lebukó Nap utolsó szikráit.Arcát lágyan simogatta a fény,melengette,szinte burokba vonta és egyetlen percre elfeledtette vele a valóság fájdalmát.

Lezárt szeme előtt évszázadosnak tűnő emlékek villantak fel a lányról, hogy aztán újra a múlt homályába olvadjanak.

A múlt említésére a férfi szemhéja felpattant.Körbenézett.A Nap immár végleg elbúcsúzott, ködös félhomályt hagyva a temetőre maga után.A férfi miután megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, leborult az előtte fekvő sírra.Percekig nyugtatta homlokát a hűvös márványlapon majd fejét felemelve, a sírt díszítő angyal szemeibe nézett.A szobor egyszerű égi hírnöknek tűnt bárkinek hatalmas kőszárnyaival,karcsú testén fodrozódó kőruhájával, de a férfinek ennél sokkal többet jelentett, ugyanis kérésére halott kedvese vonásait viselte a faragott arc.
Hosszan nézte,megbabonázva az arcot és hagyta, hogy képzelete elragadja.
Ott a halott kőarc nevetni kezdett majd a nevetés mosollyá csitult és a lány ajkai hosszú némaság után újra szavakat formáztak:
- Heath - hangjára a férfi vad vágtába kezdett.Milyen régen nem hallotta már!A nő megelevenedett, Heath oly régóta először megpillanthatta a jégkék szemeit.
- Szeretlek - mondta Heath mire a nő elmosolyodott.
- Soha nem akartalak elhagyni - felelte az angyalarc.Szavai Heath-ben egy rég elfeledett nap emlékét támasztották fel.
- El fogok repülni! - sikította Serena, ahogy a férfi a karjába kapta és sebesen megpörgette.
- Dehogyis! - nevetett fel Heath, de azért letette a lányt.Fáradtan dőltek le egymás mellé a fűben és csak nézték a ragyogó kék eget.
- Pedig vinnélek magammal - szólalt meg Serena kicsit később.Heath értetlenül nézett rá.
- Ha elrepülnék, - kuncogott Serena - mert soha nem hagynálak itt - magyarázta.
Hirtelen erős szél süvített végig a temetőn,megrezegtetve az elszáradt fák ágait. Heath felocsúdott a hideg fuvallatra mire az angyal behunyta szemét és szilánkokra tört az álomkép.Heath felsóhajtott.A kezében tartott vörös rózsát a kőre ejtette és indulni készült, de nem volt elég ereje hátat fordítani és elmenni.Feje vissza hanyatlott a kőlapra.Néma zokogás rázta a testét majd belefáradt és megadta magát az álmok birodalmának.
A sötétségből kiváló alak mintha csak erre a pillanatra várt volna.Kecses,nesztelen léptekkel az alvó férfihez lépett és leült mellé.Finom mozdulatokkal,alig hozzáérve végigsimított álomba merült arcán, de a férfi így is megriadt és felpattant majd azt hitte kis híján szívrohamot kap.Serena sírkövén ugyanis ott ült maga Serena ajkán halvány mosollyal.
- Ez nem lehet.Álmodom...nem... - hebegte a férfi, minden szavát egy hátralépéssel toldva meg.
- Nem álmodsz.Ez a valóság - suttogta Serena miközben egészen közel simult Heath-hez.Hallgatta gyors szívverését, minek hatására érezte, ahogy arca elváltozik,szemfoga tűhegyes lesz.
- Mi vagy te? - suttogta elhűlve Heath.
- Mindenki számára halott, neked viszont élő - felelte egyszerűen Serena majd egy láthatatlan mozdulattal beleharapott Heath torkába.
- Tudod, hogy sosem hagynálak el - mondta, s addig marta Heath nyakát míg a férfi olyanná nem vált mint ő."

Nagyon köszönjük, hogy az írásoddal megtisztelted a blogot.:) Nagyon megfogott minket, nagyszerű és gyönyörű munka! Ezennel pedig át is adnánk a szót, vagyis a vendégírói bejegyzést, amely nem a megszokott lenne. Interjút készítenénk veled, megadott kérdések alapján, amelyeket elküldenénk az email címedre:) A kérdések alapján mi is és az itt jelenlévők is jobban megismerhetnének, hogyan is látod az írást, vannak e írói példaképeid, s miként is alkotsz az írás világában. Ha ebben a bejegyzésben, komment formájában leírod az email címed, már küldöm is a kérdéseket.:) A kidolgozásukat legkésőbb szerdáig várnánk elküldésre az irokhaakarok@freemail.hu címünkre. 
Még egyszer gratulálunk neked, a mellékelt képet pedig elhelyezheted az oldaladon, jelezve, hogy nálunk jártál és kivételeset alkottál!:)

Na és akkor, kik is azok az írók, akiknek a művét betennénk a Penna Galériába? Na... kíváncsiak vagytok?:) Ha igen, irány a Galéria és máris megtudhatjátok!

1 megjegyzés:

Audrey írta...

Nagyonagyonagyon köszönöm a lehetőséget,hihetetlenül boldoggá tettétek a reggelemet:)erre az emailre írjatok:audreyfictions@gmail.com, és mégegyszer köszönöm:)
puszi