2011. április 2., szombat

Jandra - Első randi - Penna Galéria


- Én szerintem nem tudom.
- Pedig jó lenne, ha valamit kiötölnél, míg nem késő!
- Jó oké, de egyelőre nyugodj le!
- Szerintem aranyos, mikor így dühöng.
- Te ne szólj most bele! Inkább töprengj valami elfogadhatón.
- Jól van, na. Lássuk csak: gyomorgörcs?
- Túl átlátszó…
- Menstruációs hibbantság?
- Nincs mentség.
- Ez az! Hibbantság! Menj pszichológushoz!
- Akkor már egyenest a pszichiátriára!
- Varrjak kényszerzubbonyt?
- Minek? Elég, ha fordítva veszi fel a köntösét!
- Ne vihogjatok már, ez korán sem vicces!
- Akkor te miért vigyorogsz?
- Hjajj, tényleg jó lenne, ha kiötölnénk valamit, mert rohan az idő.
- Höhh, nincs is lába! 
- De vasfoga van!
- Majd akkor előszedjük a mágnest! Bezavarjuk, mint a vasorrú bábát a mágneses mezőbe!
- Az idő pénz! 
- Akkor majd végén ő fizet.
- Mivel? Vatikáni valutával?
- Mert az milyen?
- Hát az olyan, hogy „ az Isten fizesse meg!”
- Öregem, ha így folytatjuk, meg lesz az ok, ugyanis menten bepisilek a röhögéstől.
- Tenna betét, fiam. A tantidnak is ez van már.
- Meg van! Újfent beszorult a nénikéd a WC-be. 
- Jajj, ne! Belegondolni is szörnyű! Emlékszel, mikor belezuhant a frissen kiöntött bitumenbe?
- Lehet azt elfelejteni? Alig tudták kivonszolni a munkások, nehogy bekössön a betonba! Lett is nagy rohangászás!
- Ez mind roppantul vicces, de, ha lehet, most az ÉN problémámon agyaljunk inkább.
- Nincs ötletem. Nézd, túl fogod élni!
- Nem! Nem fogom! Lehetetlen! 
- Dehogynem. Ha akarod, veled megyünk. 
- Így is együtt vagyunk, ne beszélj marhaságokat! 
- És ha eltolok valamit? Mivel magyarázom ki? Pláne, ha mindent elrontok!
- Nyugi, sikerülni fog! Másokkal is megtörtént már és túlélték!
- Így vagy úgy…
- Csak pár foguk tört ki a legrosszabb esetben. Majd viszel pót protkót…
- Hülyének fog tartani!
- Na és? Így szép az élet! 
- Ne cidrizz már, normális vagy, a hangok is megmondták! 
- De akkor semmi marhulás!
- Oké, oké. Legfeljebb nem lesz poén tárgya a levesben úszkáló félholt légy. 
- Baaah!!! Csak nem lesz olyan katasztrofális. – sóhajtok. Ennyire még sosem izgultam. Összeszedem mindösszes bátorságom, ami tüstént az inamba száll, majd azzal a lendülettel faképnél hagyom a tükröt, amivel eleddig diskuráltam. Nincs mentség, el kell menni, nem lehet kibúvót keresni. Végtére is… az embernek csak egyszer van igazán első randija.

1 megjegyzés:

Anne Wolf írta...

Istenem Jandra, ez ÓRIÁSI lett!
Végig röhögtem az egészen, gyakorlatilag bearanyoztad vele a napomat!
Köszönöm!
Anne Wolf