2011. április 23., szombat

Novellánál kisebb forma, avagy hogyan is írjatok egy gyakorlati feladatra?

Ilyen bejegyzésre még nem volt példa és a legutóbbi elküldött írások alapján úgy éreztem, most egy ilyennek is kell következnie, miszerint mi hogyan is látjuk elméletben és vázlatilag a gyakorlati feladatok felépítését. Mitől is lesz jó és számunkra különleges egy írás? Mitől érezzük úgy, hogy ez megfogott minket és igazán kivételes volt? Talán ezen kérdések megválaszolása nektek is segít, hogy mire kell figyelnetek, amitől még jobb és tökéletesebb lesz az írásotok, amivel élményt szereztek nekünk!:)
Ezek a gyakorlati feladatok - mint azt a megszabott mondatok is mutatják, amit szerettek átlépni:D - rövidebbek, mint egy novella, ami minimum 3-4 oldal szokott lenni. Egy novellában több a lehetőség, hogy helyszínt válasszatok, több karaktert lehet szerepeltetni, szerteágazóbb a bonyodalom, és nem utolsó sorban nem egy adott pillanatban játszódik, hiszen az egyes jelenetek órák, napok is eltelhetnek. Nagyobb a tér, amelyben alkotni lehet és itt van idő arra is, hogy előzményeket, múltban történt eseményeket is ismertté tegyünk, amelyek döntő szerepet játszanak a jelen alakulásában. Na most. Ezen leírtak alapján láthatjátok ti is, hogy egy novellához képest egy gyakorlati feladat jóval kisebb és kevésbé összetett forma, mégis úgy hiszem, hogy egy olyan próbatétel, kihívás, ami tartogat izgalmakat és sokkal jobban megdolgoztatja az írói gondolatokat. Hiszen, itt nincs lehetőség olyanokra, mint a helyszín- vagy időváltoztatás, nem lehet egyszerre túl sok karakterrel dolgozni, cselekedni. 


A gyakorlati feladatok lényege az lenne, hogy az adott kritériumokhoz tartva magatokat (értem ez alatt a képeket, zenéket, idézeteket) alkossatok egy olyan művet, amely figyelmen kívül hagy minden lényegtelen dolgot, átvezető részt és csak a bonyodalom, a történet megszületésének okára összpontosít, miközben visszaadja az adott kép vagy zene hangulatát, mondanivalóját. Ahogy azt az ábra is mutatja (nagyobban is meg tudjátok tekinteni, ha rákattintva, külön lapon megnyitjátok), amit nem kis változtatások árán hoztam össze nektek:), a lényeg abban rejlik, hogy ebben a pár mondatban, kis írásban hogyan is oldjátok meg azt a problémát, hogy az in medas res indítás mellett az olvasó bepillantást kaphasson az előzményekbe. Hiszen a történet kezdete csak a kezdet és az is elindult valahonnan. Valami ide vezetett, valami történt, ami miatt most ezt leírjátok és elmesélitek, de mivel nem egy novelláról van szó és mind hely-és idő hiányában vagytok, nincs rá alkalom, hogy teljes egészében elmeséljétek. Sokszor kaptunk már tőletek olyan írást, ami nagyszerű volt, de mégsem volt egészen érthető abból az okból, hogy nem tudhattuk meg az előzményeket és ettől a történet hiányos volt. Nem kaptuk meg a háttérinformációt, ami a jelen megértéséhez szükséges lett volna és olyan volt az írás, mintha csak egy nagyobb történet kiragadott részlete lenne, ami önmagában sajnos nem állja meg a helyét és némi magyarázatot kívánt maga után. Apró célzásokkal, elejtett szavakkal nagyjából sejtetnetek kell, hogy mi is történhetett, az olvasó pedig már tud olvasni a sorok között és ki tudja találni az előzményeket anélkül,hogy részletes leírást adnátok. Egyrészt jól kell megválasztanotok a témát, másrészt figyelnetek kell arra, hogy az is megértse, aki elolvassa a műveteket. Mert az egy dolog, hogy ti értitek önmagatokat és látjátok azt a részt is, ami az ábrámon a bal oldalon szerepel, de az olvasónak kell némi segítség, hogy elképzelhesse. 

Az ábra csak azt a lehetőséget mutatja, amikor egy szereplővel indul a történet és egy másik szereplő csak később csatlakozik hozzá. Ha rögtön kétszereplősre veszitek a történetet, elmarad az elején a belső monológ, hiszen akkor a párbeszédből derül ki minden, az egymásnak kimondott szavakból. Ilyenkor az első pontot át lehet ugrani, amúgy a többi változatlan. Ha pedig csak egy szereplővel kívántok dolgozni, és nem terveztek bele másik szereplőt, mert éppen egy belső vívódást, monológot írtok le, akkor nagyon fontos, hogy ismertessetek pár korábban történt eseményt, pár visszaemlékezős pillanatot, érzést, mert ezek fogják helyettesíteni a párbeszédet, a másik szereplő cselekményváltoztató szerepét. 

Ha már a karakterek jelentőségénél tartunk, velük kapcsolatban nem kell túlzásokba esni, nem kell részletes jellemzést adni róluk, de némi jellemábrázolás szükséges, hogy a karakter egyedi lehessen és tényleg élővé váljon a történetben. Ezek lehetnek a párbeszédekben elrejtett gesztusok, reakciók, amelyek adnak valami pluszt a karakterhez, s mindeközben még maga a helyszín ábrázolása is a háttérbe szorul, mert a legfontosabb, hogy ez a pár mondat, szövegrész tele legyen feszültséggel, érzelemmel, gondolatokkal, ami végigkíséri az egész történetet. Az alapgondolatnak, legyen az akár egy szerelem, szakítás, barátság, féltékenység, magány, veszteség, reménykedés, mindvégig jelen kell lennie és minden párbeszédnek, belső monológnak, gondolatnak ezt kell éreztetnie. Olyan, mint egy lüktető feszültség, amely ezalatt a pár perc alatt sohasem nyugszik, s mindeközben ügyelnetek kell mindvégig arra, hogy sose legyenek felesleges mondataitok. Mindegyik közöljön valami, legyen oka, amiért szerepet kapott. Használjátok ki a helyet és minden mondatotoknak lételeme legyen, hogy beleszerkesztettétek a művetekbe. 

Remélem, hogy segítettek a mondataim és könnyebben írtok majd meg egy-egy gyakorlati feladatot:) További szép napot és ihletben gazdag alkotást kívánok!

Nincsenek megjegyzések: