2011. április 23., szombat

Szép jó reggelt mindenkinek, meg is hoztam az eredmény!


Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ez volt szerintem a legdöntésképtelenebb helyzetünk az eddigi hónapok alatt, amikor is jó kis fejtörést okozott, hogy kinek is adjuk a vendégírói bejegyzést. Nagyon sok eszméletlen és fantasztikus mininovella érkezett, igazán kitettetek magatokért és csak gratulálni tudunk mindenkinek, aki részt vett és nem félt használni a fantáziáját! De mint eddig minden gyakorlati feladatnál, most is döntésre kényszerültünk, viszont nem a megszokott formában. Egy valakinek adnánk a vendégbejegyzés lehetőségét, de lenne még itt két író, akit megjutalmaznánk azzal az ajánlattal, hogy az írásukat elhelyezzük a Penna Galériában. S hogy ne is húzzam tovább az időt, még egyszer csak megköszönni tudjuk, hogy írtatok és hogy részt vettetek a  kihívásban. Akinek pedig a vendégírói lehetőséget adnánk, nem más, mint...

Vivri


"A bálterem óriás méreteit az öltönyös, frakkos, felfújt hólyagok, pökhendi uraságok, sznob hercegek sokasága töltötte be kísérőikkel, fennhéjázó asszonyokkal, felhúzott orrú hercegnőkkel, és elkényeztetett fruskákkal. Hogy lehetséges az, hogy ilyen szép báltermet csak ilyen borzalmas alakok töltötték be, akik a teát felemelt kisujjal iszák, egymásnak eljátsszák, hogy „szia, úgy örülök neked” miközben igazából arra gondolnak „bárcsak belefulladnál egy kanál vízbe”, vagy finom bort szürcsölgetnek és mindenkihez van egy „kedves” szavuk? Soha nem értettem ezt. De ez az este koránt sem volt átlagos… akkor mért mesélném el nektek? Egy hölgy tipegett le a lépcsőn. Gyönyörű vörös ruhája volt, mely kiemelte, egyedivé tette a tömeghez képest. Falfehér bőre szinte rikított, szájához képest mely vérvörös árnyalatban pompázott. Göndör fürtjei finoman omlottak vállára és minden egyes mozdulatnál –akárcsak a rugó- megmozdult. Lefele tartott bele a szürke egyéniségű tömegbe. Szívem dallama szinte felharsant, lélegzetvételem kihagyott, és szívem mélyén azt kívántam: bárcsak hozzám tartana! Rám nézett, egy ördögi mosolyt küldve felém megfordult, és kifele sétált. A tömegen átfurakodva –a megjegyzéseket elengedve a fülem mellett-, mint akit megbabonáztak rohantam utána. A déli folyosón végigment hangtalanul. A gyönyörű oszlopsorral és a tökéletes freskókkal mit sem törődve csak elszántan ment tova a folyóson. Engem valami rossz érzés fogott el, de a vörös köd elnyomta, és mire rádöbbentem késő volt…

A folyosó kísértetiesen volt gyönyörű. Az óriási ablakokon az este mámoros fénye festett rémalakokat az így is csicsás, de mégis egyedi falra. Egy határozott mozdulattal kinyitottam az ajtót, és beléptem abba a régi bálterembe, mely kísértet históriákról volt híres. De csöppet sem zavart hisz az a gyönyörűség mely a hölgyből áradt elvakított. Megbűvölten léptem a bálterem közepére. Ez is egy terem volt a hatalmas kastély több ezer terméhez képest. A csillárban a gyertyák sokasága adott valamennyi derengést a szoba finom aranyozott tónusainak. A hölgy akárcsak egy lesbe álló vadmacska közeledett szép lassan hozzám, azzal az elragadó mégis ördögi mosollyal. 

- Oly rég vártam erre a találkozásra Uram. Megtisztelő, hogy követett és most engem boldogít jelenlétével. - behízelgő hangja, nyájas tónusokkal keveredett és szinte mézédes árnyalatba burkolódzott.

- Én részemről a megtisztelés, hogy tartott annyira jónak, és engem választott az 1000 frakkos közül. - arcunk egy centiméterre volt egymástól. Vártam, hogy tiltott gyümölcsnek számító ajkai az enyémhez érjenek. A féloldalas, elégedett mosollyal nyugtázta válaszomat és sikerét. Hálójába belegabalyodtam, s nem tudtam kiszabadulni. Nyaki ütőeremet végigsimította mely a szárnyak könnyed, légies érzéséhez lehetett volna hasonlítani, de a női alakban nem volt egy csöppnyi jóindulat sem ezzel a mozdulattal kapcsolatban, de erre csak később jöttem rá... Mert aki előttem állt maga volt a fekete özvegy…

- Tudod nem kéne ennyire megbíznod mindenkiben. – abban a pillanatban azt hittem meg akar csókolni… de nem ez történt. A szemfogai megnyúltak, és a gyertyák halovány fényében megvillantak. Bele mélyesztette őket vállamnak abba a szegletébe ahol a legtöbb és legfinomabb számára éltető nedűt remélte.


Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre. Csak hát nem mindegy hogy ez a változás jó vagy rossz. Nem igaz? Mert az én unalmas életem hatalmas fordulathoz ért. Én is egy voltam a fennhéjázó alakok között… de halálom napján nem érdekelt túlságosan. Megtanultam az élet csak akkor szép, ha csak egy percre is tudsz önfeledtül boldog lenni. Mert ebben a pillanatban haszontalan életem kitaposott útja a végéhez ért és egy válaszút felé vitt engem. De soha ez életben nem gondoltam volna, hogy az én rossz döntésem –a halálom- mindenkinek az életébe fog kerülni… 

Mert a prófécia beteljesült…"


Fantasztikus volt az írásod és szerintünk, aki csak elolvassa, ez izgalmas, fordulatos és nem mindennapi élménnyel lesz gazdagabb. Gratulálunk és nagy köszönjük, hogy elküldted ezt a kis remekművet. Ezennel pedig át is adnánk neked a szót, hogy minél hamarabb megtisztelhess bennünket a vendégbejegyzéseddel, amelyet akkor küldesz el, amikor van időd. A vendégírói feladat pedig a követező: A figyelem ébrentartása, avagy mire is harapnak az olvasók? Írd le arról a véleményed, hogy szerinted mivel lehet izgalomban tartani egy olvasót, mi az, ami arra készteti, hogy tovább lapozzon és érdekelje a történet. Vagy melyek azok a dolgok, amelyek arra a döntésre juttatják, hogy felhagyjon a történet olvasásával? Kíváncsian várjuk az írásodat (amelyet továbbra is a blog email címére várunk: irokhaakarok@freemail.hu) és még egyszer köszönjük a novellád:) Bámulatos volt, s természetesen a vendégírói kinevezéshez egy díj is jár(a mellékelt kép), amelyet kitehetsz a blogodba!:)


Apropó, vendégbejegyzés... még várnánk noÉmi az írásod. Biztosan elfoglalt vagy, de reméljük, nem felejtetted el és hamarosan olvashatjuk!:)

Na és akkor... ki is lehet az a két valaki, akiknek a műveit betennék a Penna Galériába?:) Kik is azok, akik Vivri mellett szintén kivételese alkottak és megérdemlik, hogy  különdíjasok legyenek? A Penna Galériába benézve megtudhatjátok;)

3 megjegyzés:

Vivri írta...

Istenem csajok ez nekem nagyon sokat jelent. Nem gondoltam volna, hogy engem választotok. De nagyon örülök neki. Köszönöm szépen.

A feladaton meg gondolkodni fogok, remélem sikerülni fog. Nem is tűnik olyan könnyűnek mint mikor a ti írásitokat olvasom naponta. De mivel érdemesnek találtok a feladatra, ezért nagyon igyekezni fogok... :) Érdekes témát kaptam, köszönöm :DD

Szatti írta...

Nincs mit Vivri és szerintem meg tudsz birkózni a feladattal:) Nem olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. Csak gondold végig, hogy te mint olvasó, mit vársz általában egy könyvtől. Mi az, ami megfog? A nyelvezete, ahogy az író a mondatokat formálja? A cselekmény, amelyet előre visz? Hogy mindig jó pillanatban lebbenti fel a fátylat egy titokról? És melyek azok, amelyek elrettentenek? Unalmas és semmi nem derül ki az első ötven oldalon keresztül? Unalmas párbeszédek, lényegtelen átvezetők? Ilyenekre gondolj:) Ha pedig ezeket átgondolod, már meg is válaszoltad a feladatot, miszerint mire kell figyelni egy írónak, nekünk, miközben írunk és alkotunk!:) Remélem, segítettem! Puszi és még egyszer grat a munkádért:)

Vivri írta...

Igen sokat segítettél köszönöm! :))