2011. április 8., péntek

Vendégírónk, Gabica gondolatai - Mit jelent számomra az írás művészete


Sziasztok!

Szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget, hogy vendégíróként írhatok, hogy megoszthatom a személyes tapasztalataimat, miként kezdtem el az írást, mi volt az, ami arra ösztönzött, hogy írjak, és ezt blog formájában közzétegyem. 
  
Szeretném leszögezni, hogy nem régen kezdtem el a blogom írását, ez az első blogom. Eddig csak a fióknak írogattam. Az egész gondolat, hogy én most írjak, úgy kezdődött, hogy egyik nap mikor felébredtem, kényszert éreztem arra, hogy leírjam, mi zajlik bennem, a gondolataimat, az álmomat. Szerettem volna a fantáziámat szabadon engedni, nem is, inkább papírra vetni. Így született meg a mostani blogom alapja. Többször is át írtam - mert volt mindig valami, ami nem tetszett-, míg meg nem elégedtem a kezdéssel.
  Eleinte senkinek se mertem megmutatni, mert nagyon sok történetet olvastam –és olvasok még máig is- úgy éreztem, hogy én nem vagyok olyan jó, mint a többiek, akik már egy ideje írogatnak. Végül egyre többet emlegettem az egyik lánynak, akivel a blogján ismerkedtem meg. Már ő is nagyon sok ötletet adott mit és hogyan csináljak. Az interneten főleg fanficek olvasása során a chatbe is egyre többször írtam, és egyre több embert ismertem meg. Egy alkalommal nekik is megemlítettem, hogy van egy ötletem, ami valamennyire már létezik papíron. Azonnal kérték hadd olvashassák el legalább az első részt. Megkönyörültem rajtuk és ezzel elindult a győzködésem, hogy csináljak blogot, mert szerintük ez a történet megérdemli. A lányoknak nagyon sok mindent köszönhetek, nagyon sok mindenben segítettek és még máig segítenek. Nagyon hálás vagyok a támogatásukért és mikor éppen egy hullámvölgyben vagyok, nincs kedvem írni, vagy esetleg nincs ihletem, azonnal felkarolnak. Volt, mikor csak simán elkezdtünk beszélgetni és ez alatt egyre több ötletem támadt, egyre több ötletet adtak, akarva vagy akaratlanul is. Mindez fordítva úgyszintén igaz, ha nekik van szükségük valamire, nagyon szívesen segítek.
   
    Mivel nagyon kishitű ember vagyok (de fejlődöm! J), ezért nagyon örülök, ha az olvasóim megosztják velem a véleményüket. Nagyon sokat számítanak a kommentjeik. Sok bejegyzésben olvastam már, hogy „Mi vagyunk az olvasókért és nem fordítva”, és éppen ezért jó tudni, hogy min kellene változtatnom, mi tetszik nekik és mi nem. Máshogy nem tudnék fejlődni, de szerintem sokan vannak így ezzel. Mióta elkezdtem írni, még a szörnyű helyesírásom is nagyon sokat fejlődött. Szóval eddig csak csupa jó tapasztalataim vannak a blogolással kapcsolatban. Lehet, hogy mazochistán hangzik, de azért meghallgatnék egy rendes kritikát, mivel a hibáiból tanul az ember.
   Számomra az írás főleg, a fantáziám elengedését, egy új dolog kitalálását, és nem utolsó sorban nagyon jó kikapcsolódást is jelent. Úgy érzem, ezáltal adhatok, vagyis szeretnék adni az embereknek, ha nem is sokat, de talán ha délutánonként van idejük leülni a gép elé, akkor egy újabb élménnyel lehessenek gazdagabbak.
 Összegzésképpen, szerintem jó, ha vannak körülötted olyan emberek, akik már jártasak ebben a világban. Ha sokat olvasol, még inkább fejlődhet a fantáziád, és ha negatív kritikát kapsz, mindenképpen mérlegeld. Lehet, hogy van abban valami, amit mond, de nem feltétlenül! Semmiképpen se kényszerből írj, ha nincs kedved írni, akkor ne erőltesd, mert lehet, hogy nem fogod tudni úgy leírni, átadni az érzéseidet, mint ahogy azt szeretnéd.

Remélem sikerült valami új információval szolgálni. Sok sikert és ihletet kívánok minden kis írópalántának, és a már tapasztalt régebb óta íróknak is, mert szerintem néha nekik is akadnak problémáik. Még egyszer köszönöm a lehetőséget!

Puszi Gabica


Mi pedig nagyon köszönjük Gabica az élménybeszámolód. Nagyon jó volt olvasni a gondolataidat, hogy te hogyan is kerültél a blogolás világába és kívánunk neked még több ilyen kedves és jó élményt mind a bloggal és az írással kapcsolatban.:) Puszi

Nincsenek megjegyzések: