2011. április 25., hétfő

Vendégírónk, Vivri gondolatai - A figyelem ébrentartása

Szia, mindenki!

 Ez alatt értek Rendszeres olvasókat, betévedőket, nem rég ide tévedőket, napi szinten idelátogatókat, és azokat, akik ott vannak ebben a pillanatban a monitor másik oldalán. Egyszóval mindenkit! (ez volt a köszöntés: ))
A feladatom egy igencsak érdekes téma forszírozása, kivesézése és egyéb tudnivalók ismertetése ezzel kapcsolatban: A figyelem ébrentartása, avagy mire is harapnak az olvasók?

"Akkor jó egy regény, ha a közepén attól félek, hogy mindjárt itt az utolsó fejezet." (Thomas Helm)

Sokat gondolkodtam, ezen a témán, és végül is erre jutottam:

A csicsás borítóra vagy igazán a tartalom a fontos?

„Nagyon jó azoknak, akik látják, amit olvasnak. Persze a film is jó, csak éppen nem a te szereplőd játszik benne, hanem amilyet a rendező gondol. A könyvben az a legjobb, hogy te vagy a rendező.” (Kálnay Adél)

Hát ezzel mindenki másként van vagy nem? Nem mindegy, hogy egy igencsak feltűnő könyvet tartasz a kezedben vagy egy barna, vagy esetleg szürke kinézetű könyvet ugye? Egy baljós kinézetűt vagy esetleg egy virágokkal halmozottat. Mert a borító csak a külcsíny, de néha mégis a szerint döntünk: Melyik ígér izgalmas történtet? Szóval, lehet nem mindenki a fotoshop mestere, de törekszünk olyan kinézetet varázsolni a blogunknak, melytől nekünk is jobb kedvünk lesz. De egy kinézet, egy szép banner, nem mindig ígér jó történetet. Természetesen tisztelet a kivételnek.
Ezen kívül meg nem mindegy ki írta: egy híres író/írónő, akinek a könyveit tömegszám veszik vagy esetleg egy teljesen új, tapasztalatlan, amatőr szerző írását? De ne felejtsük el: a sikeres is kezdte valahol vagy nem? Mért is olyan nagy szám a könyve, mitől van olyan érzésed, hogy a következő könyvét is meg kell venned? Mert annyira egyedi a látásmódja, a könyvének a nyelvezete, a történetei és egyéb apróságok, függővégek, és egyéb nyalánkságok, melyek igazán elrepít minket a valóságból. Mert minden olvasó ezt keresi, minden könyvekben legyen ez akár romantikus, rejtély, misztikus, hétköznapi, vagy esetleg egy teljesen elvarázsolt világ.

Kiskorunkban is mindig azt várjuk, hogy apa vagy esetleg anya folytassa az izgalmas mesét vagy nem? Hogyan is csináljam? Hogyan érjem el ezt a hatást?

Mindenkit az elérhetetlen dolgok, a veszélyek, a titkok vonzanak. Ami nem hétköznapi dolog.  Vagy teszem azt egy szereplő. Mert a jó író eléri, ha a főszereplője áhítozik arra a fiúra, vagy nagyon tudni szeretne vele kapcsolatban egy-két dolgot, mi is ugyanazt érezzük, hogy beleéljük magunkat. De mitől is könyv ízű ez az egész? Mért nem tudom letenni a könyvet és ezt hogyan érhetném el én is?

Egy izgalmas téma csak nyerő tud lenni:

„A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni.”  (Stanislaw Lem)


Ha csak tervezgeted a blogot, a történetet válassz közkedvelt témát. Ez alatt szerelmet, barátságot, vámpírokat és egyéb dolgokat értek nem pedig fancikket! Mert minden történet egy darab belőletek. Mért kell egy maszk mögé rejtőzni, hogy egy eleve kitalált történetet alakíts át? Merj merész lenni, hisz a te világodban az történik, amit te szeretnéd, hogy történjen.  Legyen annyira egyedi, annyira új melyről rád ismernek. Merj olyat alkotni, ami téged tesz különlegessé. De nem mindegy hogyan is tálalod a történetet. Mert lehet ötletes, fantáziadús a történet, de ha rosszul fogalmazol, az egész elúszik. Vége.


Milyen legyen a nyelvezet, hogyan írjam meg, hogy magam is izgalmasnak találjam?:

„Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is.” (Müller Péter)


A nyelvezetek közül az egyszerűbb nyelvezetet ajánlom. Ne válassz bonyolultat, mert te is könnyen belekavarodhatsz. De ha az egyszerűt választod nem szabad túlságosan nyersen fogalmazni. Az olvasó ezeket nem érzi túlságosan könyvízűnek, nem érzi át, nem azt érzi mikor olvassa: én is a részese voltam. Ne tedd csak úgy találomra egymás után a mondatokat. Találd meg az arany középutat. Hasonlatokkal, metaforákkal, megszemélyesítésekkel fűszerezheted, de ezek legyenek egyértelműek. Értsétek meg első olvasásra is. Ne kelljen ezeken 20-szor végighaladni. Az írásod legyen egyedi. Olyannyira, hogy szép és érthető is legyen egyben. És mikor olvassák, rád ismerjenek a több száz írás közül.

Egy ütős Prológus felkelti az olvasó kíváncsiságát:

Egy velős Prológus olyan, mint az előétel. Nem hasonlít se a fő ételre, se a desszertre, de mégis megadja, felkészíti az embert az olyan dolgokra melyek csak ez a bevezető rész képes. Ez legyen a történet történéseinek okozója, vagy egy olyan részlet a végéből mely nagyon izgalmas.
De mindig hagyjatok függővéget. Ajánlatos, hisz csak fokozzátok vele az izgalmat. Ez a téma ne kapcsolódjon az 1. fejezethez, hisz ezzel kicsit összezavarjátok az olvasót oly annyira, hogy azért olvassa tovább a könyvet, hogy megtudja mért is írtam azt, amit. Legyen izgalmas figyelem felhívó, de lényegre törő is. Ez olyan, mint egy keret, ugyan ki kell dolgozni akár egy történetet, nem szabad összecsapni. Bár valaki nem ír bevezetőt, de én ajánlom.

A kezdetet ne húzd, csak vágj bele, avagy ez olyan, mint egy tündérmesében történő arculcsapás:

A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más.(Anderson Hays Vanderbilt Cooper)
Ha egy ember, elvarázsolt lény történetét írod le, biztosan van benne egy forduló pont. Egy főhős, egy személy megjelenése, mely felforgat mindent. Ezt ne húz el sokáig. Rögtön kezd el az első fejezetben. Egy ütős Prológ után meg főleg. Az első fejezet erről szóljon. A fordulatról. De ugyanúgy derüljön ki a szereplőkről alapvető dolgok. Hol játszódik a történet, mikor. Hogy néz ki a szereplőd.(Ehhez egy tükör előtt álló jelenetet tudok ajánlani) Kik a barátai, van e kedvenc beceneve vagy stb. Szóval őt magát.

Részletesség, avagy nem érdekel hány és melyik ujjal szedsz virágot:

Ne részletezz mindent. Pl.: Olvastam egy olyan könyvet melyben sokat írta le a környezetet, hogy már átugortam ezeket a részeket. Csak akkor írd le a környezetet, ha valami fontosat vesz észre rajta. Ha olyan szép és megható. Ha színesíteni szeretnéd az írásod. De ezeket átvezetőként ne csak ezt használd. Inkább apró csínyeket, csipkelődő beszélgetéseket. Egy kis humort vigyél bele. Nagyon felkapott dolog és szinte nekem is szükséges néha. Az erőltetett beszélgetések, olyanok, hogy semmi ötletem sincs, csak írok valamit. Minden beszélgetés legyen valami értelme. Ne legyen üres csevegés. Lehet, egy testvéries vagy meghitt pillanat mely előrébb viszi a történéseket, javítja a szereplők kapcsolatát. Ne térj mindenre át. Ne légy precíz és pontos. Hagyj egy kis szabadságot az olvasó fantáziájának. De ha fürdik, mondjuk, akkor ne részletezd, mit vesz le egyszer, aztán más testrészről. (kivéve, ha egy kicsit erotikus csínyt szeretnél belevinni: )) Inkább azt az érzéseket írd bele, amelyek a zuhany vagy a meleg víz hatására érez. Apró gondolatokat is hozzáfűzhettek, olyan kérdéseket is feltehettek a szereplőknek melyek majd később derül fény. Az időzónákat sem szabad mindig kiírni. Ez csak elvonja a tartalomról a figyelmet. Valamint az emlékképeket sem szabad összemosni a jelennel. (mert ilyen könyvet is olvastam. Egy folytában elkezdte leírna a környezetet vagy a szereplőt és utána hirtelen átváltott egy régebbi emlékre. összezavart mondhatom) 

A pattanásig feszült acélos idegek, avagy húzzuk az agyát az olvasónak:

Mindig sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit végül sikerül papírra vetnie. (Michael Cunningham)

Ha mondjuk, függővéget hagysz, kicsit felpöccinted az olvasód kíváncsiságát. Egy titokzatos szereplőt is beletehettek melyet szinte már szeretnél viszont látni. Már a szemeddel azt keresed, mikor jön ő. Az összekavart dolgok megoldását nem érdemes rögtön megmondani, vagy nem szabad túl logikusnak sem lennie. Legyen titokzatos, de mégis egyszerű olyan melyre azt mondják: „ilyen egyszerű, erre nem is gondoltam!”.  Az előzményekben sugallhatod, hogy van valami még a háttérben. Átvezető mondatok melyek nem tűnnek túl fontosnak, de biztos nagy lavina előjelei lehetnek. Kicsit ilyenkor belénk bújik a kisördög és minél jobban szeretnénk húzni az olvasó idegeit. Csak ha húzod az idegeket nem szabad elpattannia. Mert ha túlságosan sokáig húzod az időt, a végén ráunnak és hagyják ott, ahol vannak.


De ezeket a dogokat te is érzed. Ilyenkor egy kicsit az olvasót is figyelembe kell venni, beleképzelni magad: Ezt most hamar megunnám? Könnyű meglepni vele őket? Tetszene nekik? És egyéb fejtörők, melyek csak akkor kapnak választ, ha megírod nekik, megmutatod mire is vagy képes. Sok sikert ehhez és a történeteitekhez is. Ha egyéb kérdésetek van, nyugodtan tegyétek föl.

 „Csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni.”(Márai Sándor)

(ide direkt csészés képecskét tettem: ))
Köszönöm szépen a lehetőséget is, mert tudom, hogy kiérdemeltem, de akkor is nekem nagyon nagy szó ez. Köszönöm szépen.

4 megjegyzés:

Nocy írta...

Szia!

Először is szeretném megmondani, hogy számomra nagyon hasznos, és érdekes volt olvasni az írásod, mert nem is olyan rég én is írtam egy ezzel foglalkozó cikket, csak teljesen más megközelítésből :)
Jó volt elolvasni azt, hogy ki miként van ezzel, és szerintem ha ezeket megfogadják az emberek, akkor tényleg képesek lesznek arra, hogy megfogják vele az Olvasókat.
Sok mindenben egyetértek Veled, viszont tettél egy olyan kijelentést, amivel nem. Értem én, hogy buzdítani akarod az embereket arra, hogy merjenek sajátot alkotni, hogy törjenek ki a megszokott közegből, és merjenek nagyot, sajátot alkotni, de ne így, ahogy Te tetted: "Ha csak tervezgeted a blogot, a történetet válassz közkedvelt témát. Ez alatt szerelmet, barátságot, vámpírokat és egyéb dolgokat értek nem pedig fancikket! "
Szerintem a fanficeknek is megvan a saját keretük, mindenki másképp éli meg, és ebben a fandomban is lehet újat alkotni, teljesen más megközelítésből megközelíteni. És pontosan így lehet vele nagyot is bukni, mikor szinte csak lemásolják az eredeti történetet... Ezzel most nem kötözködni akarok, csak arra rávilágítani, hogy a fanficek nem feltétlenül rosszak. Jók arra, hogy az ember megtalálja a saját írói stílusát, és kiforrjon a gondolkozásmódja, fel tudjon építeni jellemeket, stb.
És pontosan ezek kellenek ahhoz, hogy utána egy teljesen magával ragadó történetet tudjon írni, ami nem hemzseg a hibáktól.
Legalábbis én így gondolom, és tényleg nem azért írtam le, hogy megbántsalak vele (remélem, hogy nem is így vetted), csupán gondoltam leírom azt, hogy én miként vélekedek erről a dologról.

Azonban ezt leszámítva nagyon tetszett a bejegyzés, és találóak voltak az idézetek, amik közül nem egy az én kedvencem is :) Úgyhogy minden elismerésem, mert átfogó volt, és tényleg hasznos! Csak így tovább, még sokra viheted!

xoxo, Nocy:)

Vivri írta...

Köszönöm szépen Nocy!
Igen értem mit akarsz mondani és nyugodj meg nem vettem sértésnek. (jók voltak az eddigi vitapartnereim:)) Ez a te véleményed és ezt teljesen elfogadom. Gondoltam, hogy valaki meg fogja jegyezni. Nem akarom megsérteni a fancikk írókat (neharagudjatok:))mert tudom, hogy abban is lehet eredetiség, meg mindenféle kreativitás de az mégsem a sajátja. Ebben egyetértek, hogy meglehet találni benne magad mert ez így van, de mégsem úgy érzed: ez a történet igen is az enyém. Mert ha megkérdezed magadtól, a dolgok mélyére ásól: Ez teljes mértégben az én ötletem? Ezeket a szereplőket csakis én találtam ki? és még sorolhatnám...
Tudnak egyediek lenni ezek is de a szereplők nagy részét nem te alkotod (tisztelet a kivételnek)és ugyanúgy beleviheted a fantáziád és egyéniséged, de ez akkorsem CSAK a te alkotásod. Hanem egy átalakított olyanná átformált mű, amilyenné te akarod. Mert igazából én is olvasok fancikkeket, bíztatom őket írják tovább meg ilyesmi, bétázom is ilyen blogon, társ szerkesztő is vagyok, és éppen ezért érzem azt, hogy ez a sok fantázia mely az összes ilyen íróból árad valamilyen módon kimutatja hasznos és haszontalan dolgokat is egyben. Mert van olyan fancikk is melyre azt mondom Neki sajátot kéne alkotnia, de van olyan is Neki maradnia kéne ennél. Csak ez ilyeneket előbb olvassák, előbb kommmentelnek rá de ha sajátba átkerül ráhuzzák a vizeslepedőt és nehezen halad tovább. Megszokja, hogy sok komit kap és sok olvasója is van. De ez nem így van. Minden szóval kétszeresen kell küzdenie kapaszkodnia a saját történetéhez. Én is ugyanúgy gondolkodtam ezen a lehetőségen is. Azóta lett nekem is blogom, saját történetem, szereplőim. Mert lássuk be ha nem Edwárdot, vagy Damon-t (akit imádok:)) látják a történet sorai közt ott hagyják. Eleinte én is ilyen voltam, de azóta olvastam sok fantasztikus alkotást, melynek csak egy két komi kellett volna hogy kivirágozzon. Tudom, hogy neked is van egy fancikkes blogod. Nézd nem megsérteni szerettelek volna se Téged, se a többi ilyen írót. Ne haragudjatok, csak én így gondolom. Nehezebb a saját világod megmutatása mint a fancikké.
Szóval nem megbántani szerettem volna titeket, nehargudjatok.

Nocy írta...

Szia!

Nyugi, én sem bántódtam meg, mert ismerem mind a két oldalt :) Tényleg van fanfices történetem, és saját is, ami sokkal több erőfeszítést és karakterábrázolást kíván meg.
Mondjuk nekem személy szerint a fices történetem sem futott be annyira, mivel nem volt tele erotikával és nem Edifiú meg Bella volt a főszereplő, és az eredeti párosokat nem rúgtam fel :D
Na, de vissza a témához :) Egyébként én is mindig szeretem minden oldalról megismerni/megközelíteni a dolgokat, úgyhogy ebben is egyetértünk :)
Persze, nem válik a fic teljesen a sajátoddá, de mikor kirakod az utolsó pontot/odaírod a végére, hogy vége, na akkor azért van benned egy olyan érzés, hogy igen, alkottam valami teljeset, valami egészet, amit ettől a pillanattól kezdve már nem vehet el tőlem senki :)
Egyébként én elég kevés vámpíros ficet olvasok, én megmaradok általában a jó öreg HP-nél, hogy kiéljem magam a sok Mary Sue-n, amikor ott van OOC Hermione és OOC Draco XD
De az tény, hogy tényleg nehezebb saját világot alkotni/megírni, hiszen előtte senkinek sem árt, ha felvázolja azt, hogy hol fog játszódni, és utánanéz a dolgoknak :) Meg persze a saját szereplők, akiket meg kell ismerni, fel kell vázolni, és akik sosem azt csinálják, amit előre elterveztél XD
Na, de ez sem a tárgyhoz tartozik. Az tény, hogy a fanficeké manapság a világ, ráadásul sokan csak azért kezdik el írni a történetüket, mert most ez a "menő"... Úgyhogy értem én, hogy miért buzdítod az embereket, és tudom is, hogy milyen, mikor alig támogatnak, és mikor azt mondod, hogy vége jönnek a nagy bűnbánó szavakkal, amikből a fele úgysem igaz, mert miért is lenne, nekik csak az az érdekük, hogy olvassanak...
És én tényleg nem bántódtam meg, és szerintem más sem fog, csak ha valamivel nem értek egyet, azt mindig szívesen megtárgyalom, és ha nincs igazam, azt is el tudom fogadni :) A történeteknél is mindig igyekszem építő jellegű kritikát is írni, hogy fejlődhessen az adott Író (nem mintha én annyira tudnék, csak máséban hamarabb észreveszed a hibákat). És ilyenkor is kibújik belőlem a kisördög, úgyhogy örülök neki, hogy Te sem bántódtál meg :)

xoxo, Nocy :)

Vivri írta...

Én meg örülök, hogy ezuttal nem egy sötét szőkét fogtam ki mint legutóbb, aki azon sértődött meg hogy azt mondtam: nem kedvelem. Aztán azzal jött hogy én mindenki előtt lealáztam meg egyéb "szép" dolgot.

A témához vissza:)) Igen a fancikknek a végén a magadénak érzed. Ez olyan jó érzés lehet. Én nekem még sok fejezet kell a sajáthoz hogy vége legyen. Majd valamikor megtudom milyen érzés :))

És teljesen egyetértünk szerintem:)