2011. május 7., szombat

Audry - Síri csend - Penna Galéria


Szemem egyetlen távoli csillag fényébe kapaszkodott és bár az éjszakai égbolt meglepően tiszta volt én csak azt az egy pontocskát láttam. Halványan izzó fénye kizárt mindent és én örültem ennek. Túl sok olyan dolog történt amire nem szívesen emlékeznék vissza...nem a "csodás" emlékek miatt voltam most itt.
- Na, tessék! Már megint! - dohogtam magamban, ahogy az emlékek fuldokló emberként bukkantak fel elmém tavában. Elszakítottam tekintetem a fénylő égitesttől és helyette a körülöttem örvénylő ember tömeget kezdtem vizslatni. Pezsgőztek,nevettek,maszk fedte arcuk felszínes csevegéstől torzult folyton vigyorgó grimaszba.Undorodtam tőlük. Hirtelen ötlettől vezérelve átvágtam a sokaságon és a közeli bárpulthoz léptem. A bál témájához illeszkedve még a pultos fiú is maszkot viselt. Segítőkészen fordult felém:
- Mit adhatok a szép hölgynek? - kérdezte.
- Egy martinit két csepp áfonyalikőrrel - feleltem unottan, de közben már a két körülöttem üldögélő két embert vizslattam. A balomon ülő férfit nem ismertem. Álarca félrecsúszva lötyögött arcán és mélyen pohara aljára bámult. A jobbomon ülő nőt viszont rögtön felismertem.
- Caroline Wildwood - sisteregtem magamban, mire a nő mintha ha csak meghallotta volna felém nézett, én pedig rögtön elkaptam a pillantásomat róla és minden figyelmemet elém rakott italomnak szenteltem.Már éppen belekortyoltam volna, mikor Caroline megszólalt: 
- Két csepp áfonyalikőrrel? - kérdezte elmosolyodva bennem pedig egyszerre fagyott meg a vér és lettem nagyon ideges. 
- Hogy mer megszólítani?! - tomboltam belülről majd mély levegőt vettem és lecsillapodtam. Nem tudja ki vagy, nem ismerhet meg - suttogtam magamban nyugtatólag. 
- Igen, pont két csepp - feleltem megtalálva a kedves hangnememet mire a nő arcán nosztalgikus mosoly ömlött szét. 
- Kate Walsh is pont így itta mindig - rebegte látszólag elérzékenyülve, bár én átláttam a szitán de mégis úgy tettem mintha bekaptam volna a csalit. 
- Csak itta? - értetlenkedtem. 
- Szegényke egy éve meghalt... - mondta és nagyot kortyolt az előtte álló pezsgős pohárból majd egy zsebkendővel letörölgette nem létező könnyeit a szeméről. Dühtől izzó pillantásom rávetült, de szerencsémre maszkom csillogása elnyomta arcom minden rezdülését.Gondolataim vadul cikáztak,tudatom felszínén elfeledni próbált emlékek bukkantak fel villanásszerűen. Lángok. Égő ház.Fullasztó füst és forróság. Caroline Wildwood örömittas arca ahogy a házból kicsapó lángokba tekint. 
- Tragikus tűzeset...már azt hiszem emlékszem - suttogtam önkéntelenül mire Caroline úgy bámult rám mintha rajta kapták volna.Helyes megérdemli.Megérdemel mindent amit kapni fog a tettéért. - Azt hallottam a lány bent égett, ahogy azt is, hogy állítólag gyilkosság volt.Valaki szántszándékkal lökte a tűzbe - mondtam elhűlve, rájátszva egy kicsit a hatásvadászatra.Elértem célom.Caroline holtra válva ült mellettem és szótlanul kortyolgatta italát. 
- És azt is tudom ki volt az...Caroline - mondtam magamban. 
- Gyilkosság?! Badarság! Honnan veszi ezt? - kérdezte rémülten a nő, bár látszott rajta, hogy nagyon igyekszik uralkodni vonásain. 
- Újság meg pár szóbeszéd... - feleltem legyintve, de hazudtam. Pontosabban ismertem minden részletet bárki másnál,tökéletesen tudtam, hogy gyilkosság történt. Egyedül Caroline tettének okát nem értettem...de majd kiderítem. Lesz rá elég időm, hiszen a hírekkel ellentétben Kate Walsh nem volt halott sőt, nagyon is élt. Itt ült a bárszéken martinit kortyolgatva, gyilkosával beszélgetve. 
Én voltam az.

Nincsenek megjegyzések: