2011. május 23., hétfő

D, mint drámai irónia

Egy könyv olvasása közben az a legjobb élmény, amikor a szereplővel együtt izgulhatjuk végig az eseményeket. Amikor úgy érezzük, hogy eggyé válunk a történettel, a cselekménnyel és teljesen bele tudjuk magunkat érezni a főszereplő helyébe. Ugyanúgy kezdünk gondolkodni, vele együtt örülünk vagy éppenséggel elérzékenyülünk. Minden könyvben, legyen az bármilyen témájú vagy stílusú, szeretnénk mi a főszereplők lenni és úgy végig olvasni a történetet, mintha mi magunk élnénk meg és mi vennénk részt azon az utazáson. De sajnos, néha bekövetkezik a drámai irónia, amikor éppen az ellenkezője történik mindannak, mint amire számítottunk. Nincs is annál rosszabb, mint amikor már azelőtt tisztában vagyunk a történt, vagy éppen a helyzet alakulásával, megoldásával, még mielőtt maga a szereplő rájött volna. Gyakran megtörténik, hogy olvasunk, és már régen levontuk a következtetést, olvasva a sorok között rájöttünk a megoldásra és a magyarázatra, de a szereplőnek mégis szüksége van még pár fejezetre és mellébeszélésre - amely rávezető ok lenne az író részéről - hogy rá jöjjön, mondjuk éppen miért titkolták előle a dolgokat, miért csapták be, stb. Ezek unalmassá tehetik a történetet és arra késztethetnek, hogy nagyokat lapozzunk a történetben, hiszen miért szenvedjünk a szereplővel, ha egyszer úgy is tudjuk, mi fog történni? Ezekre nekünk, íróknak nagyon kell ügyelni, hogy ne essünk ugyanebbe a hibába. Fontos mindig előre megtervezni a cselekményt és fokozatosan felépíteni a történetet. Mintha egy várat építenénk. Mindennek tudnunk kell a helyét, hogy mikor mit árulunk el a titkokból és milyen célból. Ha valamit, figyelmen kívül elárulunk és ezzel hozzá segítjük az olvasót, hogy már a szereplő előtt tudomására jusson a célunk, elvehetjük a kedvét a történettől és ha nem is teszi le a könyvet, már nem fogja olyan kedvvel és lendülettel olvasni. S ez az érzet kihat majd a továbbiakra is, ha egyszer már elvétettük a dolgokat. Ha van lehetőségetek rá, vonjatok be valakit a történet olvasásába, mielőtt blogra tennétek a fejezetet. Kérjétek ki a véleményét, mit gondol a történetről és milyen lehetséges elképzelései vannak a történettel kapcsolatban. Vagy... a legjobb választás, ha erre magukat a bloggereket kéritek meg, akik olvasnak benneteket és mindig kommentelnek. Mindig tegyetek fel kérdéseket a fejezet végén, amire kíváncsiak vagytok. Kérjétek ki a véleményüket, hogy szerintük hogyan alakulnak majd a továbbiak és talán ezzel még ihletet is kaptok a folytatást illetően. Nekem nagyon sokat segített, hogy mire számítanak, mit várnak, miben reménykednek és így, ha éppen döntésképtelen voltam, sikerült tovább írnom... s ezzel sikerült elkerülnöm, hogy a drámai irónia csapdájába essek. 

Nektek mi a véleményetek erről? Volt már hasonló élményetek könyvvel, történettel kapcsolatban? A blogotokon szoktatok véleményt kérni az olvasóktól? Meséljetek!:)

Nincsenek megjegyzések: