2011. május 7., szombat

Hope - Hallgatás - Penna Galéria



Rám néz,én visszanézek ő rá.Elkapja tekintetem,elereszti, majd erősen mered a semmibe.Miért nem szól? S én miért nem szólok? Némán fekszünk a zöld fűtengerbe,s mindketten valami láthatatlant nézünk.Magamba szónoklok és monológokat mondok...Tudom hogy szeretsz,akármit sugallsz is ezzel a rideg tekintettel,mert álmomban hozzám értél,s fülembe súgtad.Mézes szavak....vajon komolyan gondoltad?Miért nem szólsz? S én miért nem szólok?Miért fekszünk csendbe gyászos némasággal?Fáj kimondani mit érzek,úgy ahogy hallgatni,érzéseid már pedig nincsenek.Mikor ajkad résnyire nyílik,várom hogy a szavak átjárjanak és lelked ki tárd mint a szél verte ablak.De újra nyelsz egyet,én meg levegőért esdeklek,gyötröd magad és vele együtt engemet.Végül fölállok,rád nézek és tudom mit szóltál mit gondoltál volna,mert egy részed elárult.Hibáztasd csak szíved,melynek egy része cseppként hullt egy kőre.

Nincsenek megjegyzések: