2011. május 14., szombat

Ki harapott a végén, avagy ki is a vendégírónk?


Szép jó reggelt mindenkinek! Már meg is érkeztünk a szokásos eredményhirdetéssel, melynek témája nem is volt annyira hétköznapi, hiszen tudjátok, hogy Piroskát kiragadtuk a Grimm mese keretei közül és hol véres, hol romantikus külsőbe olvashattuk az általatok beküldött írások alapján. A döntés nem volt egyszerű, mert mindegyik írás egyedi a maga nevében. Fantasztikus, lenyűgöző, egyedi és kreatív írásokat olvashattunk, amivel még jobban megismerhettünk benneteket, az írói világotokat és ahogyan ti látjátok, elképzelitek a mesét:) Őszintén mondhatjuk, hogy bámulatosak voltatok és büszkék vagyunk, hogy ti mindannyian itt vagytok és részt vesztek a blog életében a kreativitásotokkal, melyek által szép sikereket értek el:)
Mint ahogy azt már megszokhattátok, egy vendégíró mellett mindig van, vagy vannak olyanok, kiknek a műveit elhelyezzük a Penna Galériában. Ez most sincs másként. A jelenlegi nyertes mellett lenne még valaki, akinek a munkája szinte holtversenyben nyert és megtisztelnénk azzal a lehetőséggel, hogy a különleges művek közé tennénk az írását, hogy mások is a csodájára járhassanak:)


A hét jelenlegi vendégírója: Hope


A hold fenségesen tündökölt azon az éjjelen. Bevilágította az erdő zugait,s a titkokra fényét rávetette,hogy azok az igazság fényében tündököljenek mire a reggel eljön. Csak egy titok volt melyre sem a hold varázslatos léte,sem a nap szikrázó fénye nem fogott ki. Az a titok…csak az övék volt. A lány köpenyébe rejtve arcát megállt a hold fényében,szemeiben ott csillogott valami megfoghatatlan,valami igéző láng melynek szirmai szikrát szórva járták be az erdőt. A fiú megállt,szája mosolyra húzódott és gyönyörködve nézte a vele szembe álló félembert.
-Gyönyörű vagy…-a szavak zengtek a kettejük között lévő levegőben. S a fiú elveszve ebbe a más,külön világba,a zöld szempárba,léptei szenvedélytől dúlva átszelte a távolságot,mely a két szív között óceánként terült el,addig a pillanatig. Izmai megfeszültek s keze a lány hajába túrva szenvedélyét átadva csókolta a lányt. Pillanatok teltek el s levegőért kapva lehanyatlottak térdükre,és úgy nézték továbbra is a másik tekintetébe.
-Nincs sok időnk…én nem bírom tovább,mindig veled akarok lenni! – a könnyek csendesen csordultak a lény hófehér,tökéletes arcán. Ekkor a lány mosolyra fakadt,és nem tudni valóban miatta vagy csupán a természet is vigasztalni akarta őket,de a nap sugarai egy pillanatra beragyogták az erdőt és a köd szívébe markolt kegyetlenül,hogyha még csak egy percre is eloszlassa a szerelembe való kételyt. Újra csókolták egymást és mosolyuk nem halványult el már. Kergetőztek a fák körül,rejtélyes tekintete a lánynak játszadozott a fiúéval. Az érzés múlandó ajándék volt,de emléke örökre ott maradt bennük. A lány legbelül fellángolt,szelíd tekintetében zavargás tört ki a mély őrületet felébresztve ezzel. Szemei arany színűek lettek,és gyomrában éhség dúlt …vérérét esdekelt.
-Mi a baj?
-Ne gyere közelebb!Vége van…ideje búcsúzni.

-De hát még fönn a nap…

-Nem….azt csak a szerelmünk táplálta..-A lány hangja elcsuklott és térdre zuhant. A nap helyett ezüstben úszó korong nézett vissza rájuk,s mintha egy pillanatra sem halványult volna el.A fiú a lány kiüresedett tekintete elé állt s letérdelt hogy visszahozza őt az életbe.
-Menned kell!
-Nem….- A lány kezét erősen megszorítva visszahozta őt egy pillanatra.A lány elernyedt kezét a saját szívére tette. –Érzed ezt?Ez miatt tündököl a nap még éjjel is,s ez miatt..-kezét a lány alig dobogó szívére tette-..élek én is.Maradj még velem…
A lány bölcsen nézett vissza szerelmére,mint egy tudatlan kisfiúra,s csókot nyomott ajkára finoman.
-Hamarosan szerelmem-Suttogta fülébe.
-Még ne!!
Késő volt.A lány belenyugodva ,könnyét elejtve,átadta magát a fájdalomnak.Elég erősnek érzete magát,s tudta hogy a „hamarosan” nem hamis remény,átváltozva egy szörnyeteggé melynek szemeibe még mindig ott volt a piciny láng. Pár pillanat múlva a fiú egyedül térdelt a falevelek rengetegében. S kezét a saját szívére téve,érezte hogy dobog…és tudta hogy szerelme ígérete beteljesül mert ha az ő szíve ver,a lányé valahol messze ugyan azt a ritmust dalolja.S a napkeltével,a titkok rejtélye felszállt a köddel,ezt az egyet kivéve.Mert azt a titkot csak ők tudták s a hold,mely őrzi a szerelmesek titkát örök időkig.


Gratulálunk neked és köszönjük, hogy a részvételeddel elolvashattuk ezt a remekművet!:) Csodálatos volt és ezennel át is adnánk neked a szót a vendégírói feladatra, melynek témája: Különleges lények szerepe a történetben/történetemben. A téma lényege az lenne, hogy esetleg a saját történetedet is példának véve - ha szerepel/szerepelnek benne képzeletbeli teremtmények - ismertesd ennek a jelentőségét, miért dolgozol ilyen karakterekkel, mit kedvelsz bennük. Mesélj a megalkotásukról, mit tartasz velük kapcsolatban fontosnak. Ha a történeted nem ilyen témájú, akkor csak külső megfigyelőként, általánosan ismertesd ezeket a szempontokat   a tapasztalataid alapján, esetleg könyvek segítségével, amelyeket olvastál, hogy szerinted miért is van olyan nagy szerepük ezeknek a lényeknek a mai történetekben. Az írásodat akkor küldöd el, amikor készen vagy vele, de körülbelül a héten várjuk elküldésre:) Email címünk: irokhaakarok@freemail.hu, valamint a mellékelt képet nyugodtan tedd ki a blogodba:) Megérdemled! 

Akinek a művét pedig betennénk a Penna Galériában lévő többi novella mellé, nem más, mint: NaLine.♥
A művét már el is olvashatjátok a Galériában!:)

Köszönjük mindenkinek a részvételt és ha az időtök engedi, már neki is láthattok a jelenlegi feladatnak:)

Nincsenek megjegyzések: