2011. június 25., szombat

Arya - A Szellő - Penna Galéria



Könnyű csókot lehelt az izgatottan susogó Nádra, majd tovább szaladt. Léptei nyomán hullámgyűrűket vetett a víz, melyek a parthoz érve a lábaimat nyaldosták. Mintha csak az Ő érintése volna. Felsóhajtottam. 

- Gyere! – Mosolygott kedvesen és a kezét nyújtotta. Nem mozdultam.

- Tudom. – Feleltem színtelen hangon. Ő felnevetett. Csilingelő hangját hallva vele nevetett az Esthajnalcsillag és a korán kelő Hold is.
- Ne kéresse magát fiatalember! A kisasszony jól mondta: ideje, hogy induljon! – Sürgetett a kellemetlen némber. Igyekeztem rendbe szedni az arcvonásaimat, nehogy az ezüsthajú, kövér öregasszony lássa rajtam, hogy a szavaitól hányingerem támad.
- Ha nem jössz, megyek egyedül! – Mordultam rá a lepkékkel fogócskázó ledér lányra. Szellő mellém szaladt, átölelt és apró puszit lehelt a nyakamba.
- Ne is törődj vele! Hold néninek mindig rossz kedve van, ha fogyókúrázik… - Suttogta nyugtatóan. Magamhoz szorítottam egy pillanatra. Porcelánfehér, puha bőre hűvösen simult a karjaimba. Hosszú ujjait fekete ingem alá bújtatva felzongorázta a gerincemen. Sóhajtottam és mélyen beszívtam a hőségtől fulladozó táj nehéz illatát. A Föld értem kiált és nekem segítenem kell… Hold anyó eközben sunyi módon elsomfordált és elindult a pályáján NÉLKÜLEM! Kézen fogtam Szellőt és felsegítettem az első fa koronájára. A tölgy árnyéka megnyúlt alattam, és ahogy felegyenesedtem, a hátammal eltakartam a Nap arany sugarainak egy részét. Csillagról csillagra ugrálva húztam magam után az álmot hozó sötétséget. Egyszer-kétszer megcsúszott a lábam az fényesre suvickolt ezüst pontokon de szerencsére vissza tudtam kapaszkodni. Szellő kacagva, táncolt utánam. Lábujjai épphogy csak érintették a fák hegyét. Az ágak vágytól égő sóhajjal hajoltak utána, de Szellő csak nevetett. Hirtelen felindultságból csuklón ragadtam és felhúztam magam mellé az Égre. A karomba vettem, miközben egy csillagon egyensúlyoztam. Törékeny teste pillesúlya egy cseppet sem korlátozott a haladásban. Hullámos fürtjei a vállamra hulltak, ahogy arcát a nyakamhoz szorította. Eközben az erdőket felváltották az emberek lakta területek. Fák helyett villanypóznák sokasága fogadott és magas betontömbök állták el az utam. Lépteim nyomán egymás után gyúltak fel a mesterséges fények. A neoncsövek szegényes pislákolására hamarosan összegyűltek a bogarak és lepkék és a világosságot üldözve újra és újra reményteljes ostromot indítottak a legyőzhetetlen üvegbúrák ellen.
Egy templom tornyán tízet ütött az óra, a harang öblös hangja a dobhártyámat feszegette, amikor elhaladtunk mellette. A hangos búgás miatt percekig csengett a fülem…
Egyszer csak Szellő kicsusszant az ölelésemből és lejjebb ereszkedett a panelek közé. Követtem. Az izgága lány után egymás után csapódtak be az ablakok, lengtek ki a függönyök. Mentegetőzve benéztem minden ablakon és bocsánatot kértem a huzat miatt a lakóktól, de nem hiszem, hogy meghallottak volna engem. A lakásokban nem fogadtak szívesen. Alig tettem be a lábam, máris nyúltak a villanykapcsoló után, ami egyenlő a kidobással. Így hát egy idő után felhagytam az udvariaskodással és gyors lábú szerelmem után eredtem. A lány jelentéktelen dolgokról fecsegett, de nem bántam. Mondani akartam valamit, de nem tudtam méltó szavakba önteni.
Mire elhagytuk a várost, nekem hála, sötét függöny borult az Égre. A csillagok egymás között pletykálkodva, önnön fényüket (és egójukat) táplálva pöffeszkedtek a helyükön. A Hold még messze járt. Senki sem törődött velünk. Lejjebb ereszkedtem egy sós vizű tenger fölé és egy mozdulattal lesöpörtem az utolsó narancs sugarakat a látóhatár pereméről. Leültem egy kiálló sziklára és lehunytam a szemeimet. Végre vége a műszaknak. Munka után pedig jöhet a pihenés! Szellő összegömbölyödött az ölemben és fejét a mellkasomra hajtotta. Ujjaim közé vettem egy szőke tincsét és szórakozottan csavargattam. A sós levegő perzselte a tüdőmet, de jól esett. Távol a Világ zajától a hullámok játékának harmonikus dallama ringatott minket békés bódult állapotba, egészen másnap estig, amikor minden kezdődött elölről…

Nincsenek megjegyzések: