2011. június 4., szombat

Az első nyári hónap nyertesei... eredményhirdetés!

Jó reggelt, minden kedves Penna blogosnak! Hamarosan itt a nyár:) gondolom, már mindenki be van zsongva. Szabadidő, írás, olvasás, nyaralás, barátok, néha semmittevés, és végre az a kellemes érzés, amikor fellélegezve kimondhatjuk, hogy ráérünk mindenre. Hál'istennek nekem is lezárult a vizsgaidőszak, túl vagyok az első egyetemista évemen és előttem a nyár, s a Penna Bloggal való teendők!:) Próbálok még jobban aktív lenni, minél több érdekességet hozni, bejegyzéseket, írásokat!
A jelenlegi feladat nagyon izgalmas volt és mindegyik írás fantasztikus és egyedi volt a maga nevében. Kitetteket magatokért és Csilivel nagyon büszkék vagyunk, hogy ilyen ügyes, kreatív, fantáziadús és tehetséges írókat tudhatunk a magunkénak!:) Gratulálunk mindenkinek és köszönjük, hogy részt vettetek a feladaton.
Na és akkor, kik is lennének azokat, akiknek az írását külön kiemelnénk? Jól látjátok, többes számról van szó, tehát nem csak egy író munkája fogott meg bennünket. Egy valaki lenne az, akinek a vendégírói feladatot adnánk, s mellette lenne még két író, akiknek az írását kiemelnénk a többi beérkezett mű közül.

LauraL - Téboly


Egyedül vagyok a liftben. Surrogva halad fölfelé, egyre csak fölfelé. Nincs kétség bennem, csak várakozás.

Körülpillantok csak az időtöltés végett. Ha megérkezem, már nem lesz rá módom, hogy nézegessek. Akkor cselekednem kell. Muszáj!

A lift üvegfalain túl egyre magasabbról látom a Central Park fáit, az ösvényeket és az egyre apróbbá váló embereket. Így tekinthet ránk Isten? És miről ismeri fel, hogy tisztátlan lélekkel van dolga? Jel izzik a bűnös fején, amely világgá kiáltja vétkeit?
Az én fejemre még nem égett jel. Még nem!
Lassan kúszik az üvegkalicka a magasba, benne nem szelíd kanári gubbaszt, hanem a csalódás, megcsalatás által világra kínlódott förtelem. Én.
Elárultak. Elárult az, akiben mindenkinél jobban bíztam, és az is, akire rábízattam. Hátam mögött szövetkeztek, és elvették kincsemet. Ragyogó napom hullócsillaggá vált. Röviden felizzott, majd a mélybe zuhant. Ezért vagyok itt. Érkezem, ahogy a végítélet is eljön egykor.
Nemsokára vége lesz!
A lift apró zökkenéssel megáll. Nem is zökkenés ez, csak egy dobbanás, mint a fáról leugró macska lábainak nesze. A táskámba túrok, a mélyéről kikotort fegyvert elrejtem a kosztüm ujjába. Egy búcsúpillantást vetek magamra a liftajtó tükrében.
Hajam rendezett, ruhám szépen simul, elegáns vagyok és hűvös. Egy üzletasszony. Portékám azonban nem valami csecsebecse, hanem a halál. Nem mindig volt ez így. Egykor virágkompozíciókat, party kellékeket kínáltam válogatott vevőkörömnek. 
Kinyílnak az ajtók, és feltárul előttem az előtér. Várakozó emberek tömege. Vannak, akik a fotelekben ülve beszélgetnek, más szótlanul merül el a kezében tartott regény világában. Itt egy asszony dobálja a pénzét az automatába, amott egy fiatal lány lapoz egyet a kezében tartott színes újságban. 
A pulthoz lépek.
– Asszonyom? – néz rám föl a recepciós.
– Mrs. Summers vagyok – kimért, halk hangom nem kelti fel senki figyelmét. Most sem. Lehet, hogy ezért nem hallottak meg, ezért léptek át rajtam?
– Már várja Önt! – bólint a nő.
Hát ennyi! Megindulok az ajtó felé. Nem rikoltanak fel kürtök, nem hangzik fel vészkiáltás.
Rövid kopogás után benyitok az ajtón. Belépek, bezárom, majd nekitámaszkodom.
Felnéz rám. Nincs gyanakvás benne, nem is sejti, hogy tudom, mi a szerepe az életem szétrombolásában. Joviális mosollyal egyenesedik fel.
– Örülök, hogy eljött! Kérem, fáradjon be a vizsgálóba!
Engedelmesen elindulok. Magas, vékony alakja követ. Szőke hosszú haja kontyba fogva, mint mindig. Kiengedi vajon, amikor szeretkezik? Akkor is kontyot viselt, amikor a férjem fülébe suttogta mérgezett szavait?
Belépek a térelválasztó függöny mögé. Ott áll a szék, amivel minden nő megismerkedik, amint elhagyja a serdülőkort.
– Vetkőzzön le! – mondja, és elfordul, hogy kezet mosson. Megtörölközik, majd felhúzza a kesztyűt. Nagyot csattan a gumi. Akkor is megmosta, akkor is kesztyű volt a kezén!
Itt az idő! Ökölbe szorított kezem egybeforr a fegyverrel.
Csak arra várok, hogy megforduljon. Amikor megteszi, előrelendülök.
Tőröm a mellkasába hasít. Úgy szaggatom szét a szívét, ahogy ő tette az enyémmel, amikor elvette Őt tőlem.
Férjem is meghal ma este. A méreg lassan átitatja a szerveit, és kínhalál vár rá árulásának jutalmaként.
Nézem, ahogy a doktornő szemében kihuny a fény. Arcáról már nem törli le semmi az értetlen iszonyatot. Megöltem őt is, ahogy az áruló férjemet is.
Megöltem őket, hogy bosszút álljak.
A gyermekemért!



Gratulálunk neked, és köszönjük, hogy elolvashattuk az írásodat! Izgalmas és nem mindennapi történet! Vendégíróként téged tisztelnénk meg a feladattal, pontosabban az interjúval, amelyet készítenénk veled. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket elküldenénk majd az email-edre, amelyet ki kellene dolgoznod, megválaszolnod az adott szempontokat, majd ezt visszaküldeni az email címünkre. Az email címed elküldését megteheted az üzenőfalon, vagy itt is, komment formájában. Még egyszer gratulálunk és a mellékelt képet nyugodtan helyezd ez a blogodon, hogy nálunk jártál és alkottál!

LauraL mellett lenne még két író, akiknek az írásai különösen megfogtak bennünket, így ezeket az írásokat a Penna Galériában helyeznénk el!:) Koriella és Hope írása bámulatos és fantasztikus volt, véleményünk szerint, mások számára is méltó példa a feladat megoldását illetően! Köszönjük, hogy írtatok és természetesen gratulálunk minden kedves írónak, aki megtisztelt minket a művével! Reméljük, hogy a következő feladatra is szívesen alkottok majd!:) 

4 megjegyzés:

LauraL írta...

Kedves Szatti és Csili!

Nagy örömmel olvastam, hogy elnyerte a tetszéseteket a Téboly. Köszönöm, hogy megtiszteltek az interjúval! A címem: neyree2011@gmail.com
Valóban káprázatos írások születtek erre a feladatra, és ezúton gratulálok minden írótársamnak, aki indult ezen a megmérettetésen.
Köszönöm a díjat és a munkátokat a blogon, ami inspiráló és bővíti az olvasóinak az ismereteit!

Üdv,

LauraL Delarmée

Szatti írta...

Szia LauraL!

Igazán kivételes írást olvashattunk tőled és egyetértek abban, hogy mindannyian káprázatosat alkottatok. Jó látni, hogy sosem egyértelmű a verseny és mindig nehezünkre esik eldönteni, hogy na, ki is a legjobb. Köszönjük, hogy írtál és az interjúval kapcsolatos kérdéseket még a hétvége folyamán küldöm neked:) További jó írást, ihletet és alkotást!

Szatti

Koriella írta...

Szatti és Csili! Nagyon köszönöm az elismerő szavakat. Jó érzés, hogy nyomot hagyok magam után a blogotokban. :) Így lehet elindulni a hírnév felé. :) Gratulálok LauraLnak! Igazán izgi történetet hozott össze, bár meg kell mondjam, engem Hope írása varázsolt el. Kalapom emelem nagyságuk előtt! Komolyan. Jó, hogy ide tévedtem anno, mert itt mindig van mit ellesni másoktól. Öröm tőletek tanulni.

Kívánok mindenkinek fantáziában és szavakban gazdag nyarat! A tollatok csak ritkán engedjétek lazsálni. Én is ezerrel belevetem magam Armor rózsájának történetébe, s remélem őszre már mutathatok belőle újabb részeket.

Az új feladat is nagyon vonzó. Azon leszek, hogy most se maradjak ki a "küzdelemből".

Koriella

Szatti írta...

Szia Koriella!

Megérdemelted a "helyezést", gyönyörűt alkottál! Hop írása engem is különösen megfogott, éppen ezért tettem a különlegességeknek számító Penna Galériában elhelyezett írások mellé:) Hope fantasztikus író, az biztos:) Ahogy itt mindannyian persze:) Gyönyörűen fogalmaztál mindvégig és a történetet szuper:) Szívesen olvasnám egy történetben is, és örülök, hogy elkezded írni:) Nagyon kíváncsi leszek rá:) Remélem, hogy lesz ihleted az új feladathoz, puszi és jó írást!:)