2011. június 25., szombat

Becca - Víztükör - Penna Galéria




Hajnalodott már, és az új nap sugarai aranyszikrát csiholtak a tenger lágy fodrain. Majd eltűntek a messzeségben. A tündöklő fénynyaláb áthatolt a vízen , gondolaton , de leginkább egy régi faszegéjű üvegablakon vibrált egy kicsit...A hirtelen fényre Meddy megmozdította elgémberedett végtagjait. De végleg egy nagyobb hullám riasztotta fel. Meg is ijedt szegény ahogy lassan visszatért az álmok országából és észrevette , hogy idekint aludt a kemény padlón. Óvatosan felült és már érezte a , hogy nem tettek jót a hátának a kemény faszegek melyek a parányi fahajó parkettájából álltak ki. Majd egy nagy sóhajtás közepette óvatosan felállt és már be is ment volna de megmerevedett a tekintete a hajnal hozta rakoncátlan napsugarak szépségén. A nap körül az egész égboltozatot betöltötték a színek , bíbor , piros és minden árnyalatban villódzó sárga...és még ezernyi szín varázsa és ahogyan elmerült a táj szépségében úgy töltődött fel a lelke boldogsággal. A víztükör tökéletes hasonmása volt az igazi (fenti) világnak csak ebben magát is felfedezhette mihelyt mosolyogva kihajol a szegecses régi csónakból. Hirtelen csobbanást hallott a háta mögül és megpillantott egy gyönyörű sirályt mihelyt buzgón keresi napi betevőjét. Szárnya lágyan súrolta a vizet így összezavarva a annak felszínét. Majd Meddy önfeledt örömmel fordult el és tért vissza...

Nincsenek megjegyzések: