2011. június 6., hétfő

F, mint filmvetítés

Az írás alapjába véve két dologból tevődik össze: képzelés és képzeltetés. Amikor írunk, úgy elevenedik meg előttünk az írásunk, mint egy film. Először megvan a vázlat, amely majd a képkockákat teszi ki, s ezeket egymás mellé téve, gyorsan pörgetve meg is kapjuk a mozgóképet, amelyen megelevenednek a szereplőink, s velük együtt a történetünk is. Nincs ennél fantasztikusabb... habár talán de. Mégis van. Ha mondjuk, megálmodjuk az egészet:) Hátradőlve figyelhetjük az élő vetítést és már csak a popcorn hiányzik a tökéletes és nem mindennapi élményhez. De ehhez kapcsolódik egy nagyon fontos kérdés. Amit mi látunk és elképzelünk a történet írása során, hogyan tudjuk elképzeltetni az olvasóval, hogy ő is részese lehessen ennek a "házimozinak?" 

Persze, senki nem képzel el ugyanúgy valamit. Különbözőek vagyunk, más az ideálunk, a vágyunk, kívánságunk egy történettel kapcsolatban. Másra számítunk, nem ugyanazokat a szereplőket szeretjük, vagy ha igen, biztos, hogy másképpen érzünk irántuk. Egyiküket utáljuk, míg a másikért rajongunk és különbözőképpen éljük meg a különböző krízishelyzeteket is, amelyek előre viszik a cselekmény, s fordulatossá teszik a történetet. De mindenképpen fontos úgy írnunk, hogy az olvasó lásson, érezzen, halljon, tapintson az olvasás során. Nagyon fontos, hogy ő is a részese lehessen ennek az élménynek, még ha nem is ugyanolyan módon, mint mi, vagy más olvasók. Amikor írunk, hajlamosak vagyunk bizonyos részletek felett elsiklani, mert számunkra egyértelmű, magától értetődő és egyáltalán nem érezzük a fontosságát, hogy leírjuk és közöljük az olvasóval. Vagy ha éppen érezzük is a lényeget, mégsem fordítunk rá elég türelmet. Talán ismerős nektek az a helyzet, amikor láttok más írót és ámultok a fejezeten, történeten, hogy mennyire kidolgozottak a részletek, s akkor felüti bennetek a fejét az a keserű érzés, hogy ti bizony nem mindig tesztek így. Néha unalmasnak tűnhet, időhúzásnak, ha mesélni és ismertetni kezdtek, de nem az, higgyétek el. 

Lényeges, hogy ügyeljetek a részletekre, ismertessétek ezeket, mert ezáltal adjátok meg azt a plusz dolgot az olvasónak, ami által felveheti a 3D-s szemüvegét és minden kérdés, zavaró tényező nélkül élvezheti a műsort. Ha kifelejtettek részleteket, nem magyaráztok meg dolgokat, átugorjátok a tájleírásokat, a gondolatmeneteket és csak a lényegre összpontosítotok, az körülbelül olyan érzés, mintha egy fekete fehér filmet kellene végig szenvednetek. Nincs benne élet. Persze, ezzel nem azokat akarom sérteni, akik röviden írnak, mert bizony egy tömör és frappáns történetbe is bele lehet mindezeket a dolgokat vinni. Ott is lehet látni a színeket, ahogy hullanak a levelek ősszel, érezhetitek az esőt az arcotokon, de ehhez bizony kellenek a megfelelő szavak, kifejezések. Így azoknak, akik még kezdők és nehezen fejezik ki magukat, azt tudom tanácsolni, hogy meséljetek! Ne féljetek a szavaktól, legyetek bátrak és írjatok le mindent, ami a fejetekben van. Vetítsétek ki a papírra a filmet, amely a gondolataitokból, elképzeléseitekből született és adjátok át az olvasóknak az élményt!:)

Nincsenek megjegyzések: