2011. június 25., szombat

Fesd meg a hangulatot - Eredményhirdetés!

Sziasztok! Kicsit megkésve, de már meg is hoztam az eredményt a gyakorlati feladattal kapcsolatban, amely nagyon izgalmas volt. Lenyűgöző írásokat olvashattam, mindegyik igazán különleges és egyedi volt. Kitettetek magatokért, csodálatos alkotások születtek és nehezemre esett a döntés, hogy kinek is adjam a vendégírói bejegyzés lehetőségét. Néhányan holtversenyben végeztek egymás mellett, akiknek a művét kitenném a Penna Galériába, hogy mások is a csodájára járhassanak és elolvashassák a műveiket. Egy valakinek az írását pedig kiemelném a többi közül, mert azt az érzést, amelyet a sorai által adott, nem lehet igazán szavakba önteni. Csak köszönni tudom az élményt, hogy elküldte és örülök, hogy a Penna blog tagjának tekinthetem. A nyertes pedig nem más, mint...

Hope - Élet,meg Én

A fák ágai táncolva hajlanak a vihar előtti szélben. A víz arca apó gyűrűkbe ráncolódik, s az ég könnycseppjei hatalmas kőként zúdulnak vissza az ég tükrébe. Lábam a fűbe túrom hogy érezzem még élek,s az életem nem játéka a vihar előtti szélnek. Emlékeim mint a falevél mi a felhők mögötti nap rejtelmes, halvány fényében meg-meg csillan. Hajlok és szédülök,az élet taszít,majd fonalán rántva egyet közelebb húz,s bábujaként lépek hogy mikor mosolyog rám azt hihessem én tényleg élek. Táncolok és szédülök ,lábaim összegabalyodnak és hangos puffanással érek földet. Beleolvadok az emberek földjébe s kezemmel már nem a füvet tépem,hanem a földnek apró darabkáit mely vértől áztatott. Nézem az eget mely most is elvakít,és szemem világos kéknek érzem mintha csak most nyílt volna ki először és most látnám meg a faleveleket és annak ágait,a világot,az embereket,ahogy mozognak és azt hogy hiszik,ők tényleg,igazán élnek. Megnyílik az égbolt mint a halál kapuja és én elkezdek süllyedni a vértől és kosztól ázott,alattomos földbe. Élve temetnek a vihar előtti szél hírnökei,és ujjongva várják a percet hogy végleg belefulladjak anyám vérébe. Arcomon a könnyek egybeforrnak. Az enyém és az égé mint démon és angyal keserű sorsa. Ó élet engedd el karom ,hadd mennyek,s hadd olvadjak bele a halál karjaiba! Leveleimet a szél tépázza és búskomor ég tükröződik a vízben. Megtépáz majd belehajít a tükör homályos ,csalfa arcába. Az ég sötét,kavargó örvény lesz,a szél tombol s port kavar ,kitekerve a növények gyökereit. A víz arca eltorzul és kemény hullámok hátán hánykolódnak emlékeim. Az utolsó levegő felébreszti bennem a hallhatatlanság rögeszméjét és annak naiv vágyát. Így küzdve a süllyedés ellen,tudván talán már késő,testem végigszántom a föld vértől izzott porain ahogy talpra állok. Belekiáltom a szélbe,vízbe és az égbe,makacsul küzdve a túlélés későn jött ráébredésében:
- Ma itt én győztem!Én akarok győzni!! Te életnek hívod magad,pedig az én vérem öntözi a földet,és az én könnyeim miatt gyűrődik a víz arca. Miattam hullámzik a tenger és emlékeim meglovagolják azokat. Hangom a szélben zeng mint angyalok hadserege a mennyben,és szavam kard a te testeddel szemben. Haragod hiába való,mert villámokat csak én szórhatok két kezemből,hogy azok meghasítsák szívedet,mely fekete mint a csillag nélküli égbolt. Ess hát térdre,és lelked térjen meg e létbe!


S az eső kőként zuhant orcámra,mint az élet tükrére melynek ráncai megjelennek testemen,mikor már súlyommal a koporsót nyomom. És a földbe helyeznek,hogy testem felszárítsa a vért,emlékeim megpihennek egy hullám hátán,s ágaim büszkén nyúlnak feléd,hogy végre békére leljünk egymás szemébe nézve. Én a koporsóból,Te egy felhő testéből tekintve.

A történeted rendkívüli volt. Fantasztikus és mély gondolatokat ébresztett bennem, köszönöm az élményt, hogy olvashattam és a részese lehettem!:) Ezennel pedig át is adnám neked a szót, hogy vendégíróként alkothass nálunk. A témád a következő lenne: manapság egyre kevesebben olvasnak. Véleményed szerint, mivel lehet olvasásra ösztönözni egy olyan személyt, aki visszariad a könyvektől? Az olvasási "undor" megszüntethető, javítható? S ezeknél a személyeknél hol romlott el az olvasás iránti szeretet lehetősége?
Remélem, érthető a téma... ha egyszerűbb, gondolj a kötelező olvasmányokra. Körülbelül erre a témára lennék kíváncsi, s hogy te személy szerint hogyan segítenél valakin, hogy megszeresse az olvasást. Mit ajánlanál neki, hogyan kezdenéd?
Az írásodat, mint azt mindig, a blog email címére várnánk (irokhaakarok@freemail.hu). Munkádat előre is köszönöm,  és sok sikert kívánok hozzá!:)

Említettem, hogy néhány írást elhelyeznék a Penna Galériában, amelyek számomra különlegesek voltak. Megérdemlik, hogy kitüntetett helyet kapjanak, s ezek az írók, akiknek ezért jár a tisztelet: Arya, Becca, Crystal és Koriella. A műveik érdekesek, csodálatosak és bámulatosak voltak. Köszönöm, hogy elküldtétek, s hogy elolvashattam őket mind én és az itt jelenlévő olvasók. A műveiteket elhelyeztem a Galériában, s a mellékelt képet kitehetitek mind ti és Hope is, amellyel szeretném díjként megköszönni a munkátokat és a kreativitásotokat, hogy időt szakítva, ihletre szert téve, alkottatok!:)

2 megjegyzés:

B. P. Hédi írta...

Gratulálok a nyertesnek!
Mestermunka volt. Hol lehet más írásaid olvasni, Hope?

Köszi!

LauraL írta...

Csatlakozom! Gratulálok, tényleg gyönyörű írások születtek! :) Arya, a tied külön megfogott! :)