2011. június 13., hétfő

G, mint gonosz karakterek

Egy történet szereplőgárdája általában két csoportba sorolható. Vannak a jók és a rosszak. Ez a helyzet megmutatkozik akár egy szimpla történetben, hiszen mindenkinek van ellensége vagy egy olyan ismerőse, akit esetleg nem szívlel, és ő sem igazán van oda a főszereplőnkért. Ellenségek, nem kívánatos személyek mindig vannak, ezek a különbségek pedig csak még jobban kiéleződnek, ha a természetfelettivel van dolgunk. Hiszen, egy vérszomjas vámpír vagy vérfarkas esetében még jobban meg lehet formálni azokat a tulajdonságokat, amelyek egy karaktert, egy jellemet gonosszá tesznek. Gonosz... sokszor használom ezt a szót, de tulajdonképpen mit is jelent? Gonosz az, aki rosszat tesz, aki a szereplők ellen cselekszik? Rossz az, aki máshogyan látja a történetet, a cselekményt, mint a főszereplők? Gonosz az, aki mást akar és máshogyan cselekszik? Szerintem nincs kimondottan gonosz karakter. Mindenki a maga vágyai, elképzelései szerint cselekszik, a maga igazáért, amelyet ő jónak és helyesnek vél. Egyszer már volt erről szó, miszerint egy gonosz, néha rosszindulatú karakter megformálásánál nagyon fontos, hogy mi történt az életében, amitől ilyenné vált, amelytől kiválva a tömegből, egy másik jellemformát mutat be a jó karakterekkel szemben. Egy kedves, aranyos, segítőkész karaktert könnyű megformálni. Szinte adott a séma és a toll csak úgy serceg a papíron, amikor megformáljuk őt. De egy gonosz karakter sokkal nehezebb és nagyon kihívást jelent. Fontos tisztában lenni az előzményekkel, azokkal a dolgokkal, amelyek őt ilyenné tették. Át kell érezni azt, amit ő érez, tudatában kell lenni annak, amit ő gondol. Megérteni kell őt, s csak ezután szabad megformálni, mert ezáltal válik az olvasó számára is összetett karakterré, aki néha galibát és kavarodást okoz a történet során. De mégis, ők talán a legfontosabb mozgatórugói az egész történetnek. Hiszen, ha ők nincsenek, nincs konfliktus, nincs feszültség, krízis helyzet. Vagy, hogy másképpen fogalmazzak, a jó nincs rossz nélkül, a sötétség nem létezik fény nélkül. Mindennek van párja, minden egyensúlyban van és a gonosz karakterekre éppúgy szükség van, mint a többire.. talán még jobban. Csak, hogy egy élő és szinte mindenki által ismert példát hozzak... mi lenne velünk és a történettel Damon Salvatore nélkül?:) Igaz, sokat változott a karaktere, de mégis, a kezdeti részeknek ő adta meg a lökést, amellyel sikerült elindítania a történetet és kíváncsivá tennie az olvasókat. Talán, olvasás során néha azt kívánjuk, hogy bár ne lennének, bár ne kavarnák fel a történet állóvízének nyugodtságát, de a történetek nekik, a gonosz karaktereknek köszönhetik a sikert, az izgalmat és a feszültséget. Nélkülük hiányos lenne minden.:)

Ti hogyan vélekedtek erről? Egy történet, novella írásánál nehézséget okoz ezeknek a karaktereknek a megformálása, vagy az összetettségük pont az ellenkezőjét hozza ki belőletek?

1 megjegyzés:

Nocy írta...

Sziasztok!

Hú, igazából én "gonosz" szempontból kicsit talán elfogult vagyok, mert a történetemben a főszereplő is gonosszá válik. És pontosan az okokat a miérteket boncolgatom, akárcsak annál a személynél, aki ezt kiváltotta belőle. Úgyhogy nálam az egész történet amolyan ki-miért-mikor-lett-gonosz stílusú, így nekem igazából az összetettség egyrészt könnyű, másrészt pedig nagyon nehéz. Figyelni kell a párhuzamokra, hogy mindig mindent pontosan csinálj, ahogy arra is, hogy az az indok, amiért valaki a gonosz felé húz, ne legyen légből kapott, hanem logikus legyen.
Viszont én egyébként imádom a gonosz karaktereket, és szerintem ezért könnyebben írok róluk :)

xoxo, Nocy :)