2011. június 20., hétfő

H, mint háromszögtörténet... szerelmi megközelítésből

Egy szerelmi történet mindig izgalmas, legyen az bármilyen formában megírt sztori. Ha sorba vesszük a mostani történeteket, gondolok itt a Vörös Pöttyös csodáira, számtalan történetet olvashattunk, amelyben halandók bonyolódnak vámpírokkal és bukott angyalokkal szerelemi ügyekbe. Titokzatos előzmények, rejtélyes történések, nehézkes egymásra találás, s az ellenségek vagy éppen a sors által közbevetett akadály, melytől nem lehetnek igazán együtt, s talán választás elé kell állniuk. Csupa izgalom, rejtély és feszültség. De még izgalmasabb a történet, ha nem csak két valaki érez egymás iránt szerelmet. Itt lép be a történetbe a harmadik karakter, aki rendesen megkavarja a dolgokat. Tegyük fel, hogy a főszereplőnk, aki lány... mindkét pasiért oda van, akik persze rivalizálnak és kölcsönösen, mindent megtennének a lányért. Viszont ő képtelen dönteni... mindkettőt szereti, de nem ismeri fel az érzést, hogy melyikükhöz is vonzódik jobban, s ilyenkor jön az a bizonyos lelkiismeret-furdalás is, amikor egyiküket sem akarja megbántani a döntésével. Lehet ez a szerelmi háromszög teljesen világos és az olvasó számára nyitott könyv, de még izgalmasabbá teszi az, ha a vonzódással sem a szereplő, sem az olvasó nincs még tisztában. 
Stephenie Meyer - A burok c. könyvében ez a szerelmi háromszög dolog nagyon is megfigyelhető és követhető. Főleg az az oldala, amikor még maga a szereplő sem sejti, hogy két emberbe szerelmes egyszerre. Ott van az a személy, akihez a múltja miatt kötődik, s ott a másik, akit habár kedvel és táplál iránta érzelmeket, de nem sejti még, hogy ez sokkal több, mint puszta barátság. Idő kell, amíg felismeri és elfogadja a tényt, hogy mást is szeret, s kénytelen dönteni közöttük. Történetírás szempontjából ez a háromszög-forma mindenképpen sikeres és érdekelt téma, mert általában olyanokat olvashatunk mostanság, amelyben csak két fél van, akik nagy akadályok és küzdelmek árán találnak egymásra. Ezzel a harmadik személlyel viszont meg lehet törni a megszokottságot és minden olvasó vevő egy ilyen történetre. Az írásánál csak arra kell figyelni, hogy egyik szereplő se szoruljon háttérbe. Habár három szereplő van, és a végére csak kettő marad, ha az egyik félnek végre sikerül döntenie a másik kettő közül... viszont mindhárom szereplő ugyanolyan fontos a történet előremenetelében, legyen bármi is a végkifejlet. Addig egyenrangúak és nem szabad sejtetni, hogy melyikük is marad a végére versenyben. Az olvasónak nem szabad túl egyértelművé tenni, hogy kit is választ majd az illető... végig abban az érzésben kell tartani, hogy bármi lehet és bármi megtörténhet. Ugyanolyan figyelemmel kell kidolgozni a karaktereket, ugyanannyit elárulni és eltitkolni. Mindegyiket ugyanolyan részletességgel kell megírni... ez pedig azért fontos, hogy mindegyik szereplőt szeresse és egyik iránt se érezzen ellenszenvet. Ettől válik izgalmassá a dolog, amikor majd mind a szereplő és az olvasó is választás és döntés elé áll.:)

Ti dolgoztok/ dolgoztatok már háromszög-történettel? Mik a tapasztalataitok ezzel kapcsolatban? Nehezebb három karaktert végig vinni a történeten, vagy éppen az ellenkezője? Várom a véleményeket!:)

2 megjegyzés:

m_kriszta írta...

Én már gyakran írtam szerelmi 3 szöges-es történeteket és szerintem írni, olvasni is sokkal izgalmasabb:) Kicsit igaz, nehezebb, mivel oda kell figyelni az érzelmek részletes kidolgozására. Elvégre mindenkinek különböző a személyisége, és más-más dolgok miatt szeretjük az embereket:). Imádom a szerelmi 3-szög es történeteket.: DD Tényleg sokkal izgalmasabbak.

Deana írta...

Belefutottam a cikkedbe és meglepődve kellett rájönnöm, hogy a történetem pontosan ilyen... szerelmi háromszöggé vált az utolsó fejezet függővégével.

Bennem nem tudatosult ez ennyire, hiszen konkrétan megvolt eddig a fejemben, hogy kit is választ a végén a hősnő. Ugyanakkor több szemszögből is megmutatom a történetet, vagy hogy egy fejezetet akár kettőből is. Így nem csupán a főhősnőm érzelemvilágát ismerhetik meg az olvasóim.

Viszont most elgondolkodtam azon, hogy talán volna értelme kipróbálnom, hogy hogyan is boldogulok egy ilyesfajta kapcsolatrendszerrel.

//Egyenlőre amúgy is pihentetni kényszerülök a fejezetírást (amióta kivettem a komment határt a blogomból nem igazán kapok visszajelzéseket és őszintén ettől kezdem úgy érezni, hogy mégsem olyan érdekes vagy jó a történetem :S), személyes okok, egyetem és munka miatt. Szóval lesz időm átgondolni a dolgot.//

Meg különben is, egy misét megér a dolog. Ha nem vagyok vele megelégedve, még mindig választhatja a főhősnő valamelyiküket, nem?! :)

Egy mondatba összefoglalva: Köszönöm, érdekes olvasmány volt! ^^