2011. június 3., péntek

A hónap írója - Neil Gaiman


"Az emberek könnyen törnek, ahogy a szívek és az álmok is."

Neil Gaiman lengyel zsidó bevándorló családban született 1960. november 10-én az angliai Portchesterben.  Munkássága igen sok műfajt felölel. Főként regények, képregény és film forgatókönyvek, novellák, elbeszélő költemények, kisebb részben publicisztikai írások, életrajzok és tanulmányok töltik ki életművét. A nyolcvanas évek elején újságíróként dolgozott, interjúkat és könyvismertetéseket publikált. 1984-ben jelent meg a Duran Duran zenekart bemutató életrajzi munkája. Az évtized második felében jelent meg Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion című kötete, mely Douglas Adamsszel és művével foglalkozik. Ugyanebben az időben kezdődött együttműködése Sir Terry Pratchett-tel a Elveszett Próféciák (eredetiben Good Omens) című regényen. 
Képregény forgatókönyv-írói munkásságának kezdete szintén a nyolcvanas évek második felére tehető, amikor Dave McKean grafikussal két független sorozatot jelentetett meg (Violent Cases ésSignal to Noise) és megkezdődött együttműködése a DC Comics kiadóval, ahol a későbbiekben világhírű Sandman sorozata is napvilágot látott 1987 és 1996 között. Itt írta a Hellblazer sorozat 27. számának forgatókönyvét. Az 1989-ben megjelent négyrészes The Books of Magic igen sok tekintetben a Harry Potter regények előképének tekinthető. Az 1990-es években, több év kihagyás után folytatta az Angliában népszerű Miracleman sorozatot. 

Korai újságírói és non-fiction munkásságát leszámítva elsősorban a fantasztikus irodalom témáiban alkot. Leginkább fantasy szerzőként ismert, de Amerikai istenek és az Anansi fiúk című regényei egyértelműen a mágikus realizmus műfajába sorolandók. Néhány novellája kifejezetten atudományos fantasztikus kategóriába tartozik, horror történetei pedig a természetfelettiből merítenek. Több ifjúsági könyve is megjelent, szintén fantasztikus témákban. Gaiman munkáiban érezhető fiatalkori olvasmányainak, Clive Staples Lewis, J. R. R. Tolkien, Douglas Adams, Ray Bradbury, Alan Moore, Harlan Ellison, és Gene Wolfe műveinek hatása, hogy a fontosabbakat említsem. Több írásában angolszász/germán népmesei elemeket, klasszikus gyermekmeséket dolgoz fel. Bőségesen merít a világ mítoszainak kincsestárából is. Külön kiemelendő William Shakespeare hatása, mely megmutatkozik Az Anansi fiúk c. művében. Ebben idézetek találhatók a Hamletből, és a cselekményben igen erős a hasonlóság a Macbeth-tel. A Sandman sorozatban maga Shakespeare is megjelenik, azon apropóból, hogy a Bárd két drámájában is az álmok előtt tiszteleg (Szent Iván éji álom, a Vihar).

Termékeny szerző, számtalan novella, és költemény mellett, melyek java része a Tükör és füst és a Törékeny holmik kötetekben olvasható. Két fantasy történetet írt Sosehol és Csillagpor címmel, valamint két mágikus realista regényt Amerikai istenek és az Anansi fiúk címmel. Több ifjúsági kisregényt is megjelentetett. Sir Terry Pratchett-tel közösen írta az Elveszett Próféciák című regényt.
Sosehol című regénye eredetileg a BBC számára írt azonos című fantasy sorozat adaptációja. A Tükörálarc ) című fantasy film 2005-ös premierje után Fekete Tulipán Díjat nyert, mint a az év legjobb fantasztikus filmje. Saját regényei közül a Coraline című gyermekkönyv animációs változata forgatókönyvének elkészítésben vett részt. Személyes barátságuknak köszönhetően az egyetlen író, aki a sorozat kitalálóján kívül forgatókönyvet írhatott J. Michael Straczynski Babylon 5 sorozatához.

Érdekességek: 
  • A Babylon 5 sorozatban szereplő egyik faj, a gaim-ek feje a Sandman sisakjára emlékeztet, nevük pedig egyértelműen az író nevére utal.
  • Harry Potter kísérteties hasonlatosságát a The Books of Magic hőséhez nagyvonalúan annyival intézte el, hogy a fiatal varázsló tanoncnak igen sok előképe van az irodalomban.
  • A képregények, novellák, versek és regények mellett dalokat is ír. 

Részletek a Törékeny Holmik c. nagy sikerű könyvéből

Előszó

Ahogy ezt írom, az jutott eszembe, milyen különös, hogy a legtöbb dolog,amit törékenynek hiszünk, valójában milyen kemény. Gyerekkorunkban mindenfélét csináltunk a tojással, hogy megmutassuk, valójában apró, kemény márványgolyó, és azt is mondják, hogy a pillangó szárnyának egy csapása a megfelelő helyen hurrikánt okozhat az óceán túlpartján. A szív talán összetörik,de a szív a legerősebb izom, egy életen át pumpál, percenként hetvenet, és alig-alig hagy ki közben. Még az álmokat, a legkeményebb és megfoghatatlanabb dolgokat is elképesztően nehéz megölni.
A történetek, akár az emberek, pillangók, tojások, emberi szívek és álmok,szintén törékeny holmik, nem erősebb és tartósabb az anyaguk, mint huszonhat betű és egy marék jel. Vagy elmesélve csupán szavak a levegőben, hangot kapott ötletek – absztrakt és láthatatlan formák, eltűnnek, amint kimondják –, és hát mi lehet ennél törékenyebb? De néhány történet, egyszerű mesék kalandra induló emberekről, csodatevő emberekről, csodákról és szörnyekről túlélték azokat, akik kitalálták őket, és néhányuk még az országot is túlélte, ahol teremtették.
És noha nem hinném, hogy a kötet novellái közül bármelyikre ez a sors vár,jó összegyűjteni őket, otthont találni nekik, ahol olvashatják és emlékezhetnek rájuk. 

TÜNDÉRVERKLI
(az író személyes tanácsa: hangosan olvassátok el)

Volnék fiatal, mint egykoron, midőn árnyak
s halál még nem kísértettek,
Nem tépném kettőbe lelkem, s vetném
romlóbb felét közétek, emberek,
Hogy éteribb énem honn maradjon,
s az égi szépet kutassa hiába,
Míg lelkem torz ösvényen kóborol egy
úttalanná taposott világba’.

Tündérvirágszálra lelnék ott, koszorút
fűznék szép homlokára csókból,
Ő sasokat szórna fejemre; jajszavukból
szőtt ketrecbe zárna óvón.
S ha csalfa szívem futni akarna,
szabadulni, távol kerülni tőle,
Csipkés csillagsugárba csavarná, s vinné
magával erdőről mezőre,

Míg egy szép napon rá nem un végleg, és
féltve őrzött kincsét el nem hagyja
Lángoló vizek partján, hol sötét suhancok
vadásznak sötét kalandra.
Rálelnek, elragadják és mókáznak vele;
nyújtják-vonják kegyetlenül,
Négybe metélik, összecsomózzák, mígnem
húrnak egy hegedűre feszül.

Szegény szívem, óh jaj! Nap nap után egy
nótát húznak szakadatlan rajtad;
Oly békétlent, panaszost, szomorút, duhajt
és nyugtalant, hogy aki hallja.
Egyszerre énekel, táncol, sír, nevet,
pörög és forog, csetlik és botlik
Míg végül révült tekintettel aranyló,
néma életforgáccsá foszlik…

Ifjúságom eltűnt az idő ráncai közt;
szívem immár félszáz éve
Nyűvi kínzó muzsikáját odaát,
a varázsos napvölgybeli éjbe’.
S én irigyen figyelem az ős-egyszeri
lelket, ki nem érzi ős-gyáván
A szelet, mi a holdárnyékból kél, s nem
vigad a tündérek kintornáján;

Tőle nem lopnak életet, nem lesz
lélegzetfelhőből orozott pára.
Mikor fiatal voltam, bolond voltam.
Most álmodj hát árnyakba s halálba.

2 megjegyzés:

Salina írta...

Szia!
Jó kis cikk volt ez. Van egy barátnőm, ő imádja ezt az írót, az összes könyvét elolvasta amit magyarul megjelentettek.Én még igaz eddig csak a Csillaport olvastam tőle, de az egyik kedvenc könyvem és filmbe is nagyon jól megcsinálták. Mi tagadás, egy nagyon jó író. :)

Szatti írta...

Szia Salina!

Örülök, hogy írtál és hogy véleményezted:) Nekem is az egyik kedvenceim közé lopta magát, habár én a Csillagport még nem olvastam. Az első a Törékeny Holmik voltak, most a Tükör és füstöt olvasom tőle és fantasztikus. Mind a stílusa, a gondolatai, a szereplői, élvezetes és felejthetetlen minden mondata.:)