2011. június 8., szerda

Interjú LauraL Delarmée-vel


/A szöveg: Lila - Szatti,  Kék - LauraL/

- Sziasztok! Köszöntünk mindenkit itt, a Penna Blog "interjúműsorában", ahol mai vendégünkként köszöntenénk LauraL-t, aki Téboly című művével nyert el helyezést nálunk. Nagyon örülünk, hogy igent mondtál az interjúra és reméljük, hogy a kérdéseink, s az arra adott válaszaid alapján mindannyian egy érdekes beszélgetésnek lehetünk részesei. 
- Sziasztok! Üdvözlök én is mindenkit! Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak a blogotokhoz. Remek ötleteitek vannak, és inspirálók a feladatok. Legalábbis engem inspirálnak!:)
- Ennek nagyon örülünk. Mindig próbálunk olyan bejegyzéseket hozni, amelyek érdekesek, tanulságosak, s amelyek segítségetekre lehetnek. Nagyon büszkék vagyunk, hogy ennyi olvasót tudhatunk a magunkénak!:) Na, de akkor... térjünk is az interjúra, s az első kérdésre. 

1. A Téboly című novellád nagyon megfogott bennünket. Maga a témaválasztás, a karakter gondolatainak kidolgozása, igazán bámulatos volt. Mesélj róla! Honnan jött hozzá az ötlet?
- A kérdésre a válasz egyszerű is, meg nem is. Elolvastam a pályázati kiírást, és először arra gondoltam, valami szépet, valami költőit írok. Elvégre a megadott szavak tálcán kínálták ennek a lehetőségét. Azután az ajánlott helyszínek közül elém ugrott egy, a LIFT. Abban a pillanatban ott álltam egy irodaház ultramodern üvegliftjében egy nővel, aki kívülről nyugodtnak, összeszedettnek, csinosnak tűnt, de valójában iszonyú fájdalom gyötörte. Érdekelni kezdett, miért van ott, mi az, ami szinte szétszakítja belülről, és miként képes kiegyensúlyozottnak látszani. Ott állt a liftben, mint egy kirakatban, ennek ellenére senki sem sejtette, mi van benne. Én sem! :) Aztán kinézett a liftből, és megláttam a tekintetét, ahogy lenéz a többi emberre, a fákra, és megértettem. Onnantól kezdve csak írnom kellett.

2. Mióta írsz, s minek hatására kezdtél el vele foglalkozni?
- Itt jön az az általános válasz, hogy gyermekkorom óta? Nos, ez nem lenne igaz. Először, amikor egy indiánregényt kezdtem írni, úgy tíz éves lehettem. Megírtam az első férfi-nő jelenetemet, és büszkén, de végtelenül izgulva vittem megmutatni. Az, akinek odaadtam elolvasni, elmosolyodott, majd rámutatott, hogy a leging az nem egy ingféleség, hanem úgymond nadrágként hordták az indiánok, tehát nem bukkanhat ki a hősnőm válla belőle. :) Ráadásul pocsék volt a helyesírásom, ez is fokozta a kisebbségi érzésemet. Tudtam, hogy bármit leírok, az tele lesz hibával, és a lényeg helyett azzal foglalkozik majd az, aki olvassa.
Ennyi volt. Ezután évekig nem írtam. Jött a kamaszkor, és elhozta a nehezen kezelhető, végletes érzelmi hullámvasutat, magányosnak éreztem magam, és ismét szükségét láttam az önkifejezésnek. Elővettem egy spirálfüzetet, és abba kezdtem írni. Sokat segített, hogy ekkor kezdtem levelezni egy Amerikába szakadt családtaggal, nagyapám testvérével. Rájöttem, hogy ha neki írok, nem félek attól, hogy kinevetnek, így bátrabban kezdtem papírra vetni az érzéseimet.
Igen, az indulás mindig nehezebb, hiszen nem érezzük magunkat elég jónak a "nagyobbakhoz" képest, de valahonnan mindenkinek el kell kezdeni, és ez nem volt másként a tapasztaltabbakkal sem. A leging nagyon vicces:) Szerintem mindenkinek vannak ilyen tévedései, amelyen később már csak elmosolyodik. 

3. Az írás amúgy számodra mindig könnyen megy, vagy néha keresned, kutatnod kell az inspiráció után?
- Nem, nem mondhatnám, hogy könnyű lenne. De mindig másért nehéz. Egyszer azért, mert lerohannak az érzések, bevillan egy szituáció, és én ott állok, mondjuk a metrón, és esélyem sincs leírni. Számomra már ekkor eljön a veszteség érzése, mert tudom, hogy amikor hazaérek, már nem fogom tudni ugyanúgy visszaadni, mint ahogy először megéltem. Annyi benyomás éri közben az embert, hogy megváltozik, mire hazaér. Aztán van úgy, hogy csak ülök, érzem, hogy írnom kell, de nem találok fogódzkodót. Ezekben a pillanatokban segít nekem például a Ti blogotok. Ha megvan a téma, megy az írás. A harmadik eset főleg a hosszabb lélegzetű írásoknál jön elő. Ekkor tudom, hogy itt az ideje, hogy papírra vessem a következő fejezetet, de időt kell hagynom, hogy a karaktereim felébredjenek csipkerózsika-álmukból, ahogy az előző rész végén hagytam őket. Néha órák telnek el, mire az első karakter megmozdul és kitör borostyánfogságából, néha csak percek. Ez a nehéz, a várakozás.

4. Milyen témában alkotsz szívesen? 
– Lenyűgöz az emberi lélek. Bármit írok, próbálom megérteni, megfogalmazni, mi az, ami emberi benne, mik a motivációk. Nekem kevés, ha csak annyit tudok egy karakterről, hogy gonosz. Miért az? Mi váltja ki belőle ezt a reakciót? Mi készteti mondjuk árulásra, gyilkosságra, kínzásra? Vagy a pozitív szereplő esetében meglátni, hogy miért nincs más választása, mint hogy jó legyen. Innentől már nem is olyan heroikus, ugye? :) Hiszen nem tud máshogy tenni, mint ahogy tesz. Képtelen rá. :)
- Erről eszembe jut egy történet, a skorpió és a béka esete. A skorpió át akar jutni a folyón, és megkéri a békát, hogy vigye át, de a béka nemet mond. Nem bízik benne, hiszen skorpió. Egyetlen szúrása megöli. A skorpió bizonygatja, hogy nem, nem fogja bántani. Megígéri neki, hogy bízhat benne. A béka végül hisz neki és megengedi, hogy a hátára ugorjon. Fél úton járva azonban a skorpió megcsípi, amire a béka megkérdezi, hogy mégis miért csinálta? Hiszen megígérte, hogy nem teszi és így most mindketten meghalnak a folyóban. Erre a skorpió csak annyit mond: Nem tehetek róla. Skorpió vagyok. Ilyen a természetem.
A gonosz karakterek számomra ilyenek. Gonoszak, de természetüktől fogva és néha jó lenne megérteni őket, ahogyan te is mondtad. Hogy mi készteti őket azokra a tettekre, amelyeket megtesznek. Mi váltja ki ezt a reakciót. Gregory Maugire, A boszorkány c. könyve a Nyugati boszorkány történetével foglalkozik, pontosan ezzel a témával, hogy valakiből hogyan is lesz gonosz. Ez az a bizonyos boszorkány, aki az Óz a nagy varázsló történetében megjelenik és Dorothy legyőzi. Igaz, még nem olvastam, de mindenképpen a listámon van:) 

5. Visszatérve az írókhoz és a kérdésekhez, van kedvenc íród, írónőd, akit példaképednek tartasz? Vannak dolgok, amelyeket szívesen átveszel tőle és alkalmazol az alkotás során?
- Rengeteget olvastam, olvasok. A világirodalom remekeiből Umberto Eco, Robert Merle, Jack London, Fekete István, akik eszembe jutnak, ha azt érzem, hogy itt az ideje valami komolyabbnak. De az egész listát felsorolni, itt nem lenne elég hely. Napi szinten azonban főleg romantikus, női irodalmat, ponyvát, sci-fit, fantasyt, illetve mostanság vámpírtörténeteket fogyasztok. Engem is megfogott az Alkonyat. Leginkább Edward karakterének tipródó alakja. Kevés olyan embert láttam, aki ennyire nem szereti, nem tudja elfogadni önmagát. Nagyon kamaszos karakter annak ellenére, hogy száz éves elmúlt. Ez az ellentmondás nagyon foglalkoztatott, és persze meg kellett írnom róla a fanficemet. Nem mondhatnám, hogy túl nagy sikere volt! :)
Visszatérve a kérdéshez, nincs kimondott példaképem, sem technika, amit alkalmaznék. Ehhez az kéne, hogy tudatosan olvassak, és én erre egyelőre képtelen vagyok. Szerintem a különböző irodalmi eszközök tudat alatt épülnek belém olvasás közben. Legalábbis bízom benne! :) Ha már arra figyelek, ki, mit, hogyan fogalmazott meg, az régen rossz. Az számomra azt jelenti, hogy nem ragadott magával a történet. Természetesen más a helyzet, ha ezerszer olvastam már a könyvet. Akkor már ízlelgetem a mondatokat, hallgatom dallamukat, és csodálom a művészi tökélyt bennük.

6. Ha egy történet szereplője lehetnél, mit csinálnál szívesen, ki lennél? 
– Konkrétan? Nalini Singh regényéből egy kardinális P-mentál, és azt, amit ők csinálnak. :)

7. A történeted/történeteid főszereplője te vagy, vagy próbálsz kívülállóként egy, tőled teljesen független karaktert megalkotni?
– Nem tartom magam különösebben érdekesnek, így tartok tőle, hogy ha magamat írnám meg, nagyon unalmas karakter lenne a végeredmény. :) De viccet félretéve, mindig törekszem rá, hogy a karaktereim egyediek legyenek, hiszen nincs két egyforma ember a világon. Ha egy kaptafára formálnám a személyiségüket, nem lenne értelme több történetet írni, mert nem tudnék újat mondani.
Ez így igaz. Mindig minden karakter egyedi és különbözik a többitől. Valamitől más és különleges, valami olyat tud felmutatni, amely abban a történetben, abban a helyzetben, pillanatban lényeges.

8. Vannak bevált írói praktikáid, amelyek segítenek téged az írásban?
– Azon kívül, hogy leülök a gép elé? Nem, nincsenek. Bár néha fokozom a lendületet zenehallgatással, vagy egy-egy kép összedobásával a Photoshopban.
A zenehallgatás tényleg nagyon jó. Már akinek. Nem mindenkit segít, valakinél pont az ellenkezője történik. Összezavar és hátráltat az írásban. De mondjuk, ez hangulattól is függ, hogy éppen mire is van hangolódva az ember. A Photoshop pedig tényleg nagyon jó. Ezáltal kicsit vizuálisabban is el lehet képzelni a történetet és a szereplőket.:) 

9. Ha lehetne egy különleges képességed, mi lenne az?
– A léleklátás és gyógyítás.

10. Mely oldalakon olvashatunk tőled?
– Az egyik saját, Vámpírok márpedig... című oldalamon, ahol egy vámpír-dryw történetet írok, míg a másikon a Soraim egymás után című blogomon az egyéb írásaim olvashatók. Az Alkonyat fanficem a Saját szavak c. oldalon, Éjféli Szemek címmel van fent. Aki nem hiszi, járjon utána! :)
- Nagyon köszönjük, hogy itt voltál, s hogy ezeket a tapasztalataidat, élményeidet megosztottad velünk. Számunkra is tanulságos és érdekes volt megtudni ezeket, s általuk jobban megismerni téged is.:) Az olvasóknak pedig további szép napot kívánunk és várjuk a hozzászólásokat, gondolatokat az interjúval kapcsolatban.
  

4 megjegyzés:

B. P. Hédi írta...

Gratulálok Laurának a novellához, de egyéb írásaihoz is!
Az interjúban elhangzottakkal pedig sok helyen egyetértek.
Jó ötlet volt, hogy megismerhettük őt kicsit közelebbről.
Sok ihletet, jó munkát mindkettőtöknek!

Hédi :)

LauraL írta...

Kedves Hédi!

Köszönöm szépen! Hasonlókat kívánok én is neked! :)

LauraL

Suzy írta...

Szia LauraL a novellád, műved nekem nagyon tetszett,s a végén már vártam hogy mi fog történni. Tök jó volt, s köszönöm hogy megosztottad a vélmeényedet. Jó volt olvasni az interjút veled. =D
Puszy Suzy

LauraL írta...

Kedves Suzy!

Mindig nagy örömmel olvasom, ha valakinek tetszik valamelyik írásom!
Köszönöm!

Puszi

LauraL