2013. július 2., kedd

Szimbólumok, rejtett jelentések


Egyes könyvekben gyakran megfigyelhetőek bizonyos motívumok, amelyek végig kísérik a történetet. Néha megjelennek, eleinte nem tulajdonítunk nekik jelentőséget, majd a könyv végén értelmet nyernek. Vannak olyan elrejtett jelentések, amelyek magát a könyvet szimbolizálják és testesítik meg. Lehet ez egy virág, egy ékszer, egy név, egy szín vagy egy tárgy. Vegyük például a Szép szörnyeteg c. könyvet, amelyben a rózsa tölt be fontos szerepet, vagy az Evermore című történetet, ahol a tulipán jelentősége kulcsfontosságú. Ezeke a könyveket szerintem, a legtöbben ismeritek, olvastátok, vagy példának tekinthetjük az Alkonyat sorozat borítóit, amelyek szimbolizálják az egyes kötetet tartalmát és annak mondanivalóját. Talán ez a legmegfigyelhetőbb a könyvekben: maga a borító. Elárul valamit a könyvvel kapcsolatban, de mégis... titokban tartja a történéseket, mert a borítón lévő ábra csak a történet során vagy végén ad értelmet mindennek. Szerintem nagyon bravúros, ha valaki képes a történetében egy ilyet elrejteni. Jó választás kell hozzá, hogy mit rejtünk el a történetben, de mindenképpen dob rajta. Izgalmasabbá teszi és mindenekelőtt titokzatossá. Különlegessé. Ezeknek a megválasztása nem kötődik különösebb szabályhoz. Mindenki olyat választ, amilyet szeretne. A lényeg, hogy nyerjen értelmet a történetben és töltsön be olyan szerepet, amely tényleg fontossá és lényegessé teszi. 

Ezek külsőségben megnyilvánuló sajátosságok, de mi a helyzet magával a könyvvel? Ha titkokról beszélünk, általában egy jó krimi jut eszünkbe, amely maximálisan kihasználja ezt az eszköztárat és él is vele. Viszont, a krimiket és más hasonló témában ékeskedő könyvek mellett is alkalma van az írónak, másnak és nekünk is, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel és alkalmazzuk a műveinkben. Ezek olyasmik, mint a sorok közé bújtatott védjegyek. Beleépítünk magunkból egy kis darabot a történetbe, a szereplők kezébe, életébe helyezzük, akármilyen szimbólum révén. Lehetnek ezek ábrák, formák, számok, nevek... ezek meghatározóan hatnak a történetre, egyedivé teszik, a történet sajátjává téve ezeket az apró, elrejtett eszközöket. Gondoljunk csak egy feliratra, amely mindig visszaköszön a történetben, akármilyen formában. Nem muszáj mindig ugyanannak feltűnni, viszont visszatérően találkozhat az olvasó titokzatos, sokat sejtető idézetekkel, mögöttes tartalommal bíró mondatokkal. Lehet szó egy mintáról, egy motívumról épületek falán, annak helyiségeiben, boltívek felett, falakon, képeken elrejtve. Ezekre talán legjobban, egy filmben lehet felhívni a figyelmet... mint amikor már ötvenszer látunk egyet és csak később vesszük észre, hogy jééé a rendező ide is elrejtette, és milyen furmányos módon. Erre a könyvekben is megvan a lehetőség, leírások érzékeltetéséven, a látottak leírásával. Talán nem tűnik egyszerűnek, így belegondolva, de szerintem megoldható. A lényeg azon van, hogy olyan motívumokkal lássuk el a történetet, melyek a szerves részét képezik, eggyé válnak vele, beleépülnek és későbbi olvasás során, szinte kulcsszavakként jelennek meg a tudatunkban. Lehet ez tárgy jelenléte, de akár egy hatalmasabb közeg, mint a hangulat, a helyszín és az a világ, amelybe beleépítjük a történetet. Ez utóbbi is lehet szimbólum, átölelő fogalom, elrejtett és mégis, el sem rejtett jelentés. 

Ti hogyan vélekedtek erről? Használtok ilyeneket a történetben, vagy volt már ilyen tapasztalatotok olvasás során?

Nincsenek megjegyzések: