2011. július 31., vasárnap

Általunk teremtett világok és karakterek

(Bejegyzés Konek kérésére)

Történeteink írása során gyakran van szükségünk külsős segítségre. Értem ezt a szakirodalomra, amelyhez könnyen hozzáférhetünk az interneten. Valamivel kapcsolatban szeretnénk többet megtudni, s ilyenkor nincs itt más dolgunk, mint megnyitni a jó öreg google-t és kutatóexpedícióba kezdeni. Számtalan információt szerezhetünk ezáltal. Képeket a karaktereinkről, névlistákat találhatunk, ha nem tudjuk őket névvel felruházni, zenéket kereshetünk a történethez, ha fantázia lényekkel dolgozunk, leírásokat olvashatunk róluk, hogy minél élethűbben visszaadhassuk az olvasóknak. Viszont, vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem találunk meg a neten vagy éppen nem is szeretnénk megtalálni, mert saját magunk akarjuk megalkotni. A történetírás során, de ha csak megfigyelitek a mostanában megjelent könyveket... teszem azt, az utóbbi két évben, számtalan olyan lényről olvashattunk, amelyekről habár van tudomásunk, egyáltalán nem hasonlítanak előzőleg leírt mivoltukra, amelyet más dokumentált. Persze, bizonyos dolgokat megtartottak az írók, de saját elképzeléseikre formálva megalkottak valami újat, amelyekkel egyedivé és különlegessé tették őket. Példának felhozva, ha valaki hall majd évek múlva egy csillogó bőrű, vegetáriánus vámpírról, rögtön kedvenc Cullen-ünk jut majd az illető eszébe, na és legfőképpen Stephenie Meyer. Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy bizonyos természetfeletti lények megváltoztatásával egyes írók neveit egyfajta fogalomként tudatosíthatjuk magunkban.
De ez a változtatás nem csak a karakterekre igaz. Kitalálhatunk új helyszíneket, amelyek nincsenek feltüntetve a Föld térképén. Például Narnia világa, de teljesen új dolgokat is belevihetünk a történetbe, s csak hogy ismét az Alkonyatot hozzam példának, a bevésődésre hívnám fel a figyelmet. Ez egy teljesen új érzelem, kapcsolat két ember között, erősebb a szerelemnél és igazán nem is hasonlítható hozzá.
Képzelettel bármit meg lehet teremteni. A lényeg azon van, hogy habár írásos forrás, leírás nincs is róla az interneten vagy bármelyik könyvben, olyan természetességgel kell róla írnunk, hogy az olvasó is elhiggye, létezik. Valóságossá kell tenni és hihetővé, hogy része lehet a világnak.

Ha például, egy teljesen új és eddig ismeretlen nyelvet szeretnénk alkalmazni a karaktereink között, akkor is a hitelesség a legfontosabb. Ha elhisszük mind mi, és a szereplőink is, hogy ez a nyelv elfogadott és ismert, akkor az olvasó is olyan odafigyeléssel fogja mindezt tudatosítani magában. Nem tudom, ki olvasta annak idején a Bennünk Rejlik-et tőlem, de abban is használtam egy kitalált nyelvet, amely boszorkányok között volt használatos. A jelenlegi generáció, akikkel én dolgoztam és akik a szereplőim voltak, már nem ismerték annyira, nem használták, s csak hallomásból, szüleik által tudtak a nyelv létezéséről. Olyan ez, mint bizonyos szokások, amelyek nagyszüleink korában még közismert volt, mi pedig már csak a meséik által tudunk róluk. Ez a nyelv ilyen volt, s habár pár szónak tudatában voltak, nem igazán beszéltek már ezen a nyelven. Egy olyan nyelvvel ellentétben, amely az egész történet alatt végig fut és aktív résztvevő, ez a módszer persze gyengébb, hiszen csak említést tettem róla, de bizonyos helyzetekkel lehet erősíteni rajta. Egy, a történetben fontos tárggyal kapcsolatban lehet róla mesélni, s ezzel szimbolizáljuk is, de lehet személyhez is kötni. Ez már ránk van bízva, hogy miképpen visszük bele a történetbe és hol, hogyan helyezzük el. Ha ilyet alkalmaznátok, próbáljatok minél többet mesélni róla, akár egy idősebb korú karakter által, akinek amúgy is van tekintélye és tapasztalata a korát tekintve. Ezáltal az olvasó is figyelmesebben fogja olvasni a soraitokat és biztosan hihetőbbé válik számára, hogy ebben, az általatok teremtett világban ez a nyelv létezik és él.

6 megjegyzés:

Libricica írta...

Csak annyit jegyeznék meg, hogy a bevésődés fogalom már ismert. Ugyanis a farkasoknál előfordult már régebben is :) (Ez csak egy megjegyzés, semmiféle viszályt vagy vitát nem szeretnék szítani!)

Szatti írta...

Szia!:)

Semmi gond, örülök, hogy elmondtad. Legalább okosabb lettem:) Viszont, én ezt csak arra értettem, hogy vannak bizonyos dolgok, jelenségek, amelyekkel már amúgy is tisztában vagyunk, ismerünk, s mégis, egy-egy íróhoz kötődnek, mert ők kiemelik és valahogyan mássá teszik. Köszönöm a véleményed, puszi!:)

Rica Whimsy írta...

A könyvekkel nagyon kell vigyázni, még azzal is ami népszerű és híres! Amiről beszélgettek az egy komoly tudomány az etológia (állati viselkedéstan) része. Így elég meredek ezt a fogalmat a szerelemmel összehasonlítani.
"Konrad Lorenz nevéhet fűződik az etológiai elmélet miszerint az állatok öröklött mozgásminták szerint viselkednek, és ezek fajonként változóak. Ezeknek a mozgásmintáknak egy része veleszületett, egy része tanulással fejlődik. Ezekhez a magatartásmódokhoz tartoznak kulcsingerek és kioldó mechanizmusok, amik felelősek a megfelelő reakcióért. Saját kacsákon végzett megfigyelések alapján fedezte fel az imprinting, a bevésődés fogalmát. Az etológiai felfedezés rajzfilmek és anekdoták kedvelt témája lett, hiszen ennek köszönhető, hogy az éppen kikelt kiskacsák az először megpillantot embert, tárgyat fogják követni az anyjuknak gondolva."

http://www.napvilag.net/kozelkep/20090227/konrad_lorenz_az_etologia_atyja

Szatti írta...

Én ezt tiszteletben tartom, és Libricica kommentje után utána is kerestem ennek a neten, hogy többet tudjak. Nem akartam hasonlítgatni vagy megmásítani valamit és másnak tulajdonítani az eredetét. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy bizonyos dolgokat a saját képünkre tudunk alakítani. A vámpírok is "létező" lények, eddig is volt róluk tudomásunk és dokumentált anyagunk. De mindenkinek saját szíve joga, hogy mennyit tart meg belőle és mennyit formál a saját képére, a saját elképzeléseire. A másik pedig, hogy habár a bevésődés létező, ismert dolog, sokan szerintem soha nem hallottak még róla azelőtt, hogy Stephenie ezt történetbe nem vonta volna és ő nála sem azt lehet megfigyelni, hogy az állatok miképpen reagálnak egymásra. Ő ezt a "vonzódást", vagy "téged láttalak meg először" dolgot az érzelmekkel azonosította. Ez az én véleményem.

Rica Whimsy írta...

Nem egyszerű a neten így idő elcsúszásban kommunikálni... :D És tényleg csak a segítőszándék vezetett, illetve személyes tiszteletem Konrad Lorenz munkássága iránt. :)
Szerintem az, hogy a vámpíroknál hogy úgy mondjam állatias tulajdonságokat használnak a szerzők teljesen érthető... és nem is mindig pejoratív. Több olyan film és regény van, ahol ember és állat, vagy állatszerű lény szerelméről van szó, egyáltalán nem állatias, hanem nagyon is szép formában.
És szeretnék bocsánatot kérni, ha esetleg erősnek érezted, amit írtam. De nem értek egyet azzal, hogy mindenkinek szíve joga a szavakat saját képére formálni, a bevésődés egy tudományos fogalom, amit helyesen illik használni, még akkor is ha kevesen hallottak róla... akár a fordító, akár az író használta helytelenül. Hiszen ezzel az írótársat Konrad Lorenzet tisztelik meg. Őt egyébként Freuddal és Junggal együtt olvasásra ajánlom mindenkinek, aki az emberi lélek rejtelmeiről többet szeretne tudni... :D

Még egyszer kérlek, Szatti ne haragudj, ha kemény voltam! :D

Szatti írta...

Nem voltál kemény, semmi gond:) Tisztelem a véleményed, és én is csak elmondtam az enyém. Ismerem mind az írókat, akiket említettél is, és egyetértek, hogy amit ők megalkottak, az úgy jó és én sem szeretném, ha nekem lenne egy feltalált, kitalált dolgom és teljesen máshogyan értelmeznék, használnák. Megértelek téged is, meg hát mások vagyunk, máshogy gondolkodunk:) A "vitákkal" meg mindenki okosodik:D Puszi Rica és nyugi, nincs harag meg semmi!:)