2011. július 1., péntek

A hónap írója - Lucy Maud Montgomery







"Én hiszem, hogy egy új napban a váratlansága a szép. Olyan nagyszerű felébredni egy ilyen aranyló, gyönyörű reggelen, és felkelés előtt vagy tíz percig álmodozni arról a rengeteg csodálatos dologról, ami az est leszállta előtt velem történhet."







Lucy Maud Montgomery 1874. november 30-án született a Prince Edward-sziget Clifton nevű városában, egy kis faházban, Hugh John Montgomery és Clara Woolner MacNeill Montgomery gyermekeként. Kanadai írónő, aki leginkább az Anne Shirley-sorozatról ismert, valamint a Váratlan utazás című filmsorozatról, mely A mesélő lány című regénye átdolgozásából született. Regényei későbbi főszereplőjét, Anne Shirleyt és környezetét saját magáról, fiatal éveiről és a körülötte levő emberekről mintázta. Anne-hez hasonlóan ő is egy vidéki farmon nőtt fel, idősebb nevelők között. Édesanyját korán elvesztette, alig két éves volt, amikor az tüdővészben elhunyt. Édesapja Prince Albert-be költözött, ezért anyai nagyszüleihez, Alexander és Lucy MacNeillhez került, akik a sziget északi partján fekvő falucskában, Cavendishben laktak. Bár több rokon is élt a közelben, mind jóval idősebbek voltak nála. Játszótárs helyett könyvekkel és képzeletbeli barátnőkkel szórakoztatta magát. Ötéves korában komoly betegségen esett át, hastífuszt kapott, de felépült belőle. Az iskolában nehezen tűrte a többi gyerek ugratásait, piszkálódásait. Problémái voltak a szigorú tanárokkal is. Az egyik tanáráról mintázta Miss Brownellt az Emily of New Moon című művéhez.

Korán írni kezdett, 9 évesen megírta első versét. Ekkor kezdett el naplót vezetni, mely szokását egész életében megtartotta. 12 évesen verset küldött egy amerikai magazinba, és nagyon letört, mikor a magazin visszautasította. Következő évben egy helyi magazinnak küldte el újból a verset, de ők is visszautasították. Ez annyira megviselte, hogy eldöntötte, soha többet nem publikálja egyetlen versét sem.
1890-ben Maud édesapjával nyugatra költözött a kontinensen, és tizenhárom év után újra együtt éltek. Bár szeretett Prince Albertben élni, 1891-ben honvágya lett. Hiányoztak Cavendish-beli barátai és rokonai, ezért visszaköltözött a Prince Edward-szigetre. Édesapját többet nem látta. A Prince of Wales Főiskolán tanult 10 hónapot, majd tanítónőként dolgozott Bidefordban. A tanítás mellett írt is, cikkeit és történeteit gyakran kiadták. 1895-ben felvették a halifaxi Dalhousie Egyetemre, így folytatta tanulmányait. 1898-ban nagyapja meghalt, s ezért ismét Cavendish-be ment, hogy gondoskodjon nagyanyjáról, aki nem tudott bejárónőt tartani. Nagyanyját haláláig, 1911-ig 13 éven keresztül segítette, ápolta. Cavendishben töltött évei alatt több száz rövid történetet, verset írt. Itt született 4 regénye, köztük az Anne of Green Gables (Anne a Zöld Oromból vagy a magyar fordítás szerint Anne otthonra talál).

"Hol szorgalmasan írunk, hol meg távolba révedő tekintettel igyekszünk utolérni egy szökevény szót vagy kifejezést, amely a lehető legjobban ki tudná fejezni a kifejezhetetlent."

Szerette a természetet, a tenger látványát, hangjait, az évszakok változását, a vadvirágokat, mezőket, erdei ösvényeket, és különleges képességgel tudta ezt a világot műveiben leírni. Az évek múlásával családra, férjre vágyott. Több udvarlója is akadt, de végül egy presbiteriánus lelkésszel, Ewan MacDonalddal találkozott, akibe ugyan nem volt szerelmes, de tisztelte társadalmi és intellektuális helyzetét. Nagyanyja haláláig nem házasodtak össze, de eljegyezték egymást.
Ekkortájt (1904-1905) írta Anne of Green Gables című művét, mely egy lányoknak szó újságban jelent meg több rövid részletben. LMM megszerette szereplőit és a történetet egy könyv hosszúságúra bővítette. A kéziratot több kiadóhoz is elküldte, de a kiadók nem fogadták el. Maud kedve elment a próbálkozásoktól, ezért egy ideig félrerakta művét. Pár hónappal később azonban egy-két dolgot megváltoztatott benne és újból elküldte. Az egyik kiadó elfogadta a kéziratot és 1908. június 20-án megjelent könyv formában. Maud a könyvet fiatal lányoknak szánta, és nem értette, miért lett olyan sikeres. A világ számos pontjáról kapott leveleket különböző korú és nemű olvasóktól, más híres íróktól (Mark Twain is dicsérte a művet). A kiadó tanácsára Montgomery hozzálátott a folytatáshoz és összesen 8 könyve született Anne életéről, családjáról. Az utolsót 1939-ben adták ki. 

Maud nagyanyja 1911-ben elhunyt, megtartották az esküvőt Ewan MacDonalddal 1911. július 11-én. Az Ontario állambeli Leaskdale-be költöztek, ahol MacDonald tiszteletes lett az új lelkész. Az írónőnek tetszett ugyan Leaskdale, de nem szerette úgy, mint a Prince Edward-szigeti Cavendisht. Maud lelkiismeretes lelkészfeleség volt. Szerepet vállalt a közösség életének irányításában, nevelte két fiukat, Chestert, aki 1912-ben született és Stuartot, aki 1915-ben. A párnak 1914-ben született meg Hugh Alexander nevű fiuk, aki születésekor meghalt. Ez a tragédia inspirálta Anne Shirley első gyermekének halálát, az Anne férjhez megy című regényében.
A lelkészfeleségi teendők mellett nem hanyagolta el az írást sem. Ekkor született az Emily-trilógia is. A család 1926-ban Norvalba, majd Ewan nyugdíjazása után 1935-ben Torontóba költözött. Bár kívülről a MacDonald család boldog és kiegyensúlyozott család képét mutatta, a valóságban más volt a helyzet. Ewan depressziós lett és depressziója Maud életére is kihatott. A 30-as évek végén Maud egészségi állapota egyre romlott. 1937/38 telén egy influenzán, majd egy idegösszeroppanáson is keresztül ment. 1941 végére állapota annyira leromlott, hogy már olvasni és írni sem tudott. 1942. április 24-én halt meg. Cavendishben, egy kis temetőben helyezték végső nyugalomra.

Érdekességek: 
1. Avonlea bár kitalált városka, Lucy Maud Montgomery valós élményei alapján született. Az írónő gyermekkorát a Prince Edward-szigeten töltötte Cavendish-ben. Regényeinek tájait, szereplőit Cavendish-ről és az ottani emberekről mintázta. A városban található Green Gables házban (Zöld Orom) élt Lucy éveken keresztül a rokonainál. A ház ma múzeum, és rajongók népes hada keresi fel minden évben. A mútban egy tűz során megsérült az épület, de sikerült a károkat helyreállítani.
2. A Maud nevet édesanyja választotta neki, míg a Lucy nevet anyai nagyanyja után kapta. Bár két keresztneve volt, mindenki csak Maud-nak szólította.
3. A turizmus a Prince Edward-sziget fő bevételi forrása, és szinte teljes mértékben Montgomery -re és Anne-re épül. A Szigetet felkereső turisták, akik a világ összes tájáról érkeznek, főleg Anne és Avonlea miatt látogatják. Ennek megfelelően a Prince Edward -szigeten nyáron Anne-fesztiválokat szoktak rendezni. 2008-ban volt az Anne-centenárium, s ekkor egy hatalmas rendezvénysorozatot szerveztek, ami az év minden hónapjára tartogatott valami meglepetést.
4. L. M. Montgomery soha nem volt megelégedve műveivel, úgy gondolta egy olyan igazán jó könyvet sem írt. Mikor megjelent az Anne otthonra talál című regénye, meglepve tapasztalta, hogy nem csupán kislányoktól, hanem asszonyoktól is kapott rajongói leveleket. Nem értette, hogy mit lehet ennyire szeretni egy ifjúsági regényen.

"Az élet annyit, de annyit tartogat a számunkra, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy érte nyúljunk; annyi örömünket lelhetjük férfiban és nőben, művészetben és irodalomban, és még sok minden másban, amiért hálásak lehetünk."

4 megjegyzés:

Orchidée írta...

Sziasztok!!!
Nekem Lucy Maud Montgomery egyik kedvenc íróm, olvastam tőle többek között az összes Anne-könyvet, valamint a Váratlan utazás összes részét. Örülök, hogy ő lett a hónap írója, jó, hogy ilyen sok újdonságot megtudtam róla... :)

Szatti írta...

Örülök Orchidée, hogy jó Hónap íróját választottam:) Nekem is tanulságos volt róla az anyaggyűjtés. Sok mindent megtudtam róla, a munkásságáról. Köszönöm a véleményed!:)

B. P. Haidey írta...

Egy dologban megerősített Lucy Maud Montgomery. Igazán csak olyan dolgokról tudunk jót írni, amit magunk is átélünk, tapasztalunk.
Ez a hitelesség a kulcs az olvasó szívéhez.

Lilla Lábady írta...

Ez tényleg igaz és szép is :)


"Az élet annyit, de annyit tartogat a számunkra, ha van szemünk, hogy meglássuk, szívünk, hogy szeressük, és kezünk, hogy érte nyúljunk; annyi örömünket lelhetjük férfiban és nőben, művészetben és irodalomban, és még sok minden másban, amiért hálásak lehetünk."

Örülök, hogy ő lett a hónap írója! :)