2011. július 2., szombat

A jó, a rossz és a gonosz - Eredményhirdetés!


Sziasztok! Már meg is érkezett az eredményhirdetés, mely véresen komoly, akárcsak a feladat.:) Izgalmas írásokat olvashattam, ügyesen oldottátok meg a feladatot. Voltak, akik kissé romantikusra vették a figurát, néhányan véresre, s voltak, akik poénos oldalról közelítették meg azt. Irigylésre méltó a fantáziátok és az ötleteiket, nagyon köszönöm, hogy olvashattam az elküldött műveket. Nehéz volt döntenem és csak egy művet kiválasztanom a remekművek közül, így három írót emelnék ki közületek. Egyiküknek a vendégírói bejegyzés lehetőségét adnám, a másik két író műveit pedig elhelyezném a Penna Galériában. Még egyszer gratulálok mindenkinek és remélem, hogy ugyanilyen lelkesedéssel láttok neki az új lehetőségnek.:) A jelenlegi nyertesünk pedig, akinek a vendégírói lehetőséget szánom...


Freeb - Véresen édes bosszú

Hangtalanul suhantam a kihalt, macskaköves utcán. A közeli kocsma fa ajtaja nyikorogva nyílt ki jelezve érkezésemet a bent zsibongó népségnek. Csupán egy pillantást vetettek rám, s folytatták az ivászatot. Hallottam árulkodó szívdobogásukat, ami megjelenésem hatására egyeletlenné vált. Magamban vigyorogva leültem a pulthoz, és kértem egy whisky-t, hogy elvegyüljek, de szemeimmel már őt néztem. A hosszú, barna haját, vékony, kecses alakját, igéző, kék szemeit. Ugyanott ült, mint minden este - amióta őt figyeltem -, a pult másik végénél. Annyira hasonlított rá… Annyi nő közül ő volt az egyetlen, aki ennyire hasonlított rá, mintha csak az ikertestvérét találtam volna meg. 

Ahogy számhoz emeltem az előttem aranysárga nedűvel töltött poharat, mély levegőt vettem, s beszívtam tüdőmbe az illatokat, melyek a helyiségben terjengtek. Éreztem a whisky fanyar keserűségét, amely keveredett a hely áporodott, dohos szagával, s az édes, eszemet vesztő vér illatával. Íncsiklandozó volt mindegyik ember, de én csak egyre vágytam. Egynek a vérével akartam csillapítani szomjam, s bosszúm egyaránt. Belekortyoltam az alkoholba, s azon nyomban el is fintorodtam. Vért akartam.

Szemeimmel ismét megkerestem őt, tekintetünk találkozott, s tudtam, hogy most érkezett el az én időm, amire vártam. Felálltam, s a poharamat kezembe véve átültem mellé. 

- Jó estét! – üdvözöltem. Hangomtól elkábulva rebegtette meg szempilláit, majd enyhén elpirulva lesütötte szemeit, miközben köszöntött. – Meghívhatom egy italra? – kérdeztem türtőztetve magam. Orromat eltelítette vérének aromája, s tekintetem akaratlanul is fedetlen nyakára siklott. A kékesen derengő ér lüktetve hívogatott.
- Igen – emelte rám kék szemeit, én pedig kelletlen elszakítottam pillantásom kecses ívű nyakáról. Intettem a csaposnak, s kértem egy italt neki – ugyanazt, amit már fogyasztott. Tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, s akkor semmi sem állhat az utamba. Már túl közel a cél, hogy elrontsam most. Cassandrára gondoltam, arra, hogy még emberkoromban megcsalt és elhagyott. A többi áldozatomra, akik egytől egyig hasonlítottak rá, s akikbe élvezettel mélyesztettem fogaimat. A bosszú elsöprő kéje elárasztotta testemet, és újult erőt adott az önuralomhoz, a várakozáshoz. 
- Frederic – nyújtottam a kezem a nő felé, miután lerakta poharát. 
- Cora – fogadta el jobbomat. Mikor bőrünk egymáshoz ért, megborzongott, s vérpiros ajkai elnyíltak egymástól. Még a nevük is ugyanazzal a betűvel kezdődik. Véletlen lenne, vagy a sors gördítette utamba őt? 
Cora megigézve merült el tekintetemben, mire halvány mosolyra húztam ajkaim. 
- Most velem jössz! – suttogtam parancsolón, tartva a szemkontaktust. Cora bódultan felállt, s a kijárat fele indult, míg én a pultra dobtam pár dollárt, majd követtem. Az ajtó nyikorogva nyílt ki, s hangos dördüléssel csapódott be utánunk. Cora derekára csúsztattam a karomat, s az egyik sikátor felé kezdtem húzni. Éreztem, ahogy kezd úrrá lenni rajtam az izgatottság és az olthatatlan szomjúság a közelségétől. Megőrjített, s majd eszemet vesztettem tőle. Amikor végre beértünk a sikátorba, hirtelen, erősen a falhoz nyomtam őt. Elmerültem kék tekintetében, s megnyaltam ajkaimat, miközben megsimítottam arcát. 
- Cassandra – suttogtam, s csókot leheltem a vágyott szájra, amit ő készségesen viszonzott. Először. Az igézés elszállt, ő pedig kétségbeesetten menekülni akart. – Sssh… - fogtam be a száját. Ujjam az egyik hajtincsével játszadozott. - Most megfizetsz végre mindenért, Cassandra. – Tiltakozni próbált, de mindhiába. Annyi sok keresés, gyilkolás után végre megleltem őt, akin bosszúm beteljesedhet. Nem is várattam magam már, elfordítottam fejét, hogy hozzáférhessek nyakához. Hozzáérintettem orromat selymes bőréhez, s mélyen beszívtam lüktető vérének illatát, amitől azonnal megbolondultam. Hirtelen mélyesztettem bele szemfogaimat az érbe, s csupán távoli hangként jutott el hozzám gyönge halálsikolya. A vér mámorító íze végigbizsergette egész testemet, kitöltötte éhségem mérhetetlen űrjének egy részét, s bosszúm régóta vágyott beteljesülését.


Nagyon tetszett a történeted Freeb. Legjobban a fogalmazásod volt az, ami megfogott. Nagyon izgalmas volt és lebilincselő, köszönöm, hogy elolvashattam és főleg, hogy sikerült elküldened.:) gratulálok neked, vendégírói bejegyzésed témája pedig a következő lenne: természetfeletti lények nélküli történetet. Manapság alig van olyan történet, amelyben ne fordulna meg egy vámpír vagy vérfarkas, s egyre közkedveltebbek az angyalok is. Egy szimpla történet, amely nem bővelkedik mesebeli figuráktól, mitől lehet éppolyan izgalmas és magával ragadó? Melyek azok a dolgok, amely felemelik erre a szintre sőt... amelyektől túlszárnyalja mindezt? Az olvasóközönség melyik történetmódot kedveli jobban, mik a tapasztalataid? 
Remélem, érthető a feladat, de ha kérdésed lenne ezzel kapcsolatban, írj nyugodtan. Vendégírói bejegyzésedet az email címünkre várnám (irokhaakarok@freemail.hu), határidőhöz pedig nem kötöm. Akkor küldöd, amikor elkészültél vele. Színesítheted képekkel, zenével, formázhatod szövegileg, ahogyan szeretnéd:) Jó munkát hozzá és kíváncsian várom mind én és az itt jelenlévő olvasók az élménybeszámolód. 

S vajon ki az a két író, akiknek a műveit a Penna Galéria remekei közé tenném? Ez a két mű történetileg fogott meg. A felépítettsége, a végig gondolása, a részletessége és alapossága. Nagyszerű történetnek, amelyeknél úgy éreztem, hogy akár több is lehetne belőlük, nem csak egy novella. Érdemes lenne tovább írni és kiegészíteni az előzményeket. Akik pedig mindezeket megalkották, nem mások, mint Lorenaa és Hikari. A történeteik magával ragadtak és köszönöm az élményt, hogy a részese lehettem. Gratulálok nektek! A mellékelt képet mindhárman elhelyezhetitek az oldalatokon, büszkélkedjetek azzal, hogy elértetek nálunk valamit. Megérdemlitek! A többieknek pedig még egyszer gratulálok és remélem, hogy felkelti az érdeklődéseteket a következő gyakorlati feladat. Alkotásra fel, Penna tagok!:)

4 megjegyzés:

LauraL írta...

Gratulálok a nyerteseknek! :)

Freeb írta...

Köszönöm még egyszer Szatti! :)
Mint a chatben is írtam, megtiszteltetés, hogy írhatok egy bejegyzést ide a blogra. :)))

És gratulálok minden írónak, különösen Lorenaa-nak és Hikarinak.

Pussz!

Kella írta...

Gratulálok én is a nyerteseknek! :)

B. P. Haidey írta...

Én is gratulálok!
Ihletre fel!

Hédi :)