2011. július 11., hétfő

K, mint kritika


Kritikáról legjobban akkor beszélhetünk, ha valaki egy közösség, egy blog tagja és annak olvasója. S kritikáról beszélhetünk legjobban akkor, amikor indítunk egy történetet, amelyhez hozzáfűznivalókat, véleményeket várunk az olvasóktól. Amikor belekezdünk egy történet írásába és blogon közzétesszük, vállaljuk annak a lehetőségét is, hogy esetleg rossz, negatív hozzászólásokat is olvashatunk a jók mellett. Sajnos, egy író életében ez mindennaposnak számít, és vannak olyan írók, akik ezzel nem tudnak megbirkózni. Várják a kommenteket, a véleményeket, és persze csak jóra számítanak, csak pozitív visszajelzésekre, s amint akad egy olyan olvasó, aki hibát talál az alkotásukban, visszahúzódnak és egy vélemény alapján már nem is tartják magukat olyan jónak. Képesek visszafordulni és a fiókba vágni az egészet. Ezzel mindenkinek szembesülni kell, aki író szeretne lenni. Nincs olyan, aki ne kapna néha pofonokat. De minden kritikát, minden negatív véleményt úgy kell elolvasni és feldolgozni, megérteni és elfogadni, hogy általa javíthassunk az írásunkon. Nem szabad rögtön leminősíteni magunkat, hiszen azzal tisztában kell lennünk, hogy nem mindenkinek tetszik majd az, amit megírunk. Lesznek olyanok, akik elolvassák, és tovább állnak. Lesznek olyanok, akiket egy ideig megfog, majd felhagynak az olvasásával. S lesznek olyanok is, akiket elvarázsol és napról napra visszatérnek. De abban biztosnak kell lennünk, hogy az írásunk olvasókra talál és lesznek olyanok, akiket megfog és magával ragad. 

A kritikák néha fájnak, a szavak, az értelmük, amelyek nem is igazán minket bántanak, hanem az írásunkat, a belefektetett időt és munkát. De ezek alapján át kell gondolnunk, hogy hogyan javíthatunk és alakíthatunk a történeten, hogyan tudjuk a hasznunkra fordítani. Nem szabad összeomlani és kétségbeesni egy-két negatívabb hangvételű hozzászólástól, különben a későbbiekben hatalmas önbizalomhiányra utaló kérdésekkel és kétségekkel kell megküzdeni. Építőjellegként kell rájuk tekinteni, még ha először rosszul is esnek ezek a visszajelzések, s szerintem ezek a vélemények sokkal többet érnek, mint a dicsérő szavak. Persze, kellenek a megerősítések, azok a hozzászólások, miszerint tetszett az írásunk annak az olvasónak és odáig volt érte. 
De egy negatív kritikában az a pozitív, hogy az az olvasó képes volt elmondani a véleményét. Nem tartotta magában, hanem tények elé állítva, elmondta a gondolatait. Őszintén és minden mellébeszélés nélkül. Mondhatta volna azt is, hogy "Jó volt! Tetszett!", de ehelyett inkább leírja azokat a dolgokat, amelyek a sorok között bujkálnak. Meg kell ezeket becsülni és meglátni a jó dolgokat a rossz mögött. Mindig emelt fejjel kell előretekinteni és meghallgatni mindenkit. Nem csak a jó, hanem a rossz dolgok iránt is nyitottnak kell lenni, amelyek által átgondoljuk, változtatunk és erősödünk ebben a szakmában. 

Nincsenek megjegyzések: