2011. július 2., szombat

Lorenaa - Felkérés keringőre - Penna Galéria


Egy borús, de átlagos nyári este volt. Átlagosnak számított, mert minden nyugodt volt. Csak egy áramszünet zavarta meg a falu megszokott életét. A sötét utcákon csak egyvalaki sétálgatott. Én. Magányosan, de teljes nyugodtsággal a szívemben. Úgysem mer senki sem bántani. Talán nem is látnak. A falu lakóinak nagy része aludt, de az egyik házhoz érve észrevettem egy lányt. Nem volt nehéz, már messziről éreztem a vére illatát. Először egy állatnak gondoltam, később „tisztázódott” bennem a különös szag. Sokáig figyeltem őt. A teraszon ült és az eget kémlelte. A csillagokat nem láthatta, hisz azokat rengeteg felhő takarta. Talán nem is azokat nézte volna, csak elgondolkodott néhány dolgon. Amikor aludni ment alig bírtam megállni, hogy utána menjek és a földre teperjem. Az ablakból figyeltem. Lassan vette a levegőt, minden bizonnyal már elkezdett álmodni. Azt is tudom, bár még sohase látott, velem álmodott. Holnap fel fog keresni. Ha nem akkor én látogatom majd meg. Mert ha ő nem is ismer, én ismerem őt. Vagyis pontosabban egy „régebbi” Őt. Az a lány tett azzá, ami most is vagyok. Egy vérszívó dög. A leszármazottján bosszulom meg a „szívességét”. Mielőtt meghalt, megátkozott. Azóta vagyok vámpír. Nem bírom tovább! Vonz a vére! Túl közel van! Bele fogok őrülni!

Miután bejutottam, még sokáig figyeltem ahogy alszik, majd az álmába férkőztem. Elkezdtem kergetni. Futott előlem. Hirtelen mellette teremtem és kigáncsoltam. Amikor fölkelt egy vágást ejtettem az arcán. A vére végigfolyt a nyakán, be a pólója alá… . Álmában nem bírtam tovább. Amikor nem figyelt, nekiestem a nyakának, fogaimat belemélyesztettem és ő sikított. Ekkor kelt fel.

Már reggel volt, én is leléptem, a szobájából. Ő nem láthatott az ablakban, mert így akartam. Amikor felült az ágyban a nyakához kapott és verejtékben fürdött az egész teste. Miután kicsit lenyugodott, elindult a fürdőszoba felé. Oda nem követtem, elvégre úriember vagyok. Mikor kijött a fürdőből, csöngettek. Én voltam az. Amikor meglátott, megijedve és kissé hitetlenkedve szólalt meg:
- Te? Itt? – csak ennyit tudott kinyögni.
Erre hoztam a jó kisfiús formát: 
- Neked is szia! Még nem ismerjük egymást. Most költöztem a szomszédba, a nagyimhoz. Ő küldött, hogy érdeklődjem meg, itt visszajött-e az áram?
- Persze. Már hajnalban. Miért kérdezte?
- Csak sikoltást hallott. Azt hitte valami baj van. De amint látom kutya bajod. – elmosolyodtam és törölközős alakjára vetettem pillantásom. Ördögien jól nézett ki. És borzasztóan vonzott a vére.
- Nem csupán rosszat álmodtam. Bocsi még nem mutatkoztam be. A nevem Alicia.
- Engem Michaelnek hívnak. Jó, látom elfoglalt vagy, így el is köszönök. – intettem neki és megfordultam, elindultam a kapu felé. Meghallottam a gondolatát „Hú de helyes! Úristen mondj már valamit! Ne hagyd elmenni!”
- Várj! Este sétálni megyek az erdőbe, ha akarsz velem tarthatsz. – „Felkérés keringőre!”
- Köszi, ilyen lehetőséget nem hagynék ki! Akkor nyolckor itt találkozzunk! További szép napot! – már csak egy halk jó-t hallottam. És a csaj teljesen elolvadt. Most már tudtam, hogy ma este akármit adna azért, hogy találkozhasson velem. Lehet, hogy túl drága fizetség egy találkozásért az élete…

Nincsenek megjegyzések: