2014. március 16., vasárnap

A történet és a szereplők kettős fejlődése

Arról már sokszor írtam, hogy egy történet írásánál fontos tisztában lenni az előzményekkel, tudatában lenni annak, hogy hová is tartotok és mit szeretnétek a történet végére elérni. A történetben mindig fontos, hogy mi következik, mely irányban halad és a végére milyen összefüggések születnek a cselekmények között.
Viszont, emellett nagyon fontos, hogy a történet előremenetele közben maga a szereplő miképpen és milyen irányba változik, azaz hogyan alakul a cselekmények befolyása alatt. Minden történet indul valahonnan és megérkezik a végére, és éppen emiatt fontos, hogy a szereplő is kezdje valahonnan, egy kiindulóponttól, amelytől elrugaszkodva a karakter jellemvonásai és tulajdonságai majd változnak bizonyos mértékben a történet végére. Sosem szabad hagyni, hogy egy szereplő megragadjon azon a szinten, ahonnan a történet indult. Legyen az egy ellenségeskedés két ember között és a végén a várt megbocsátás, vagy egy bonyolult szerelmi kapcsolat, amely végül megoldódik, vagy akár egy anya-lánya közötti viszály, ami megoldásra talál.
Ezekben a helyzetekben a szereplők változnak. Valamilyen módon maguk ellen cselekednek, megváltoztatják a véleményüket és alakítanak az eseményeken. Ez nagyon fontos egy történet megírása során. Ha a szereplő nem változik, az az olvasó számára is unalmas lehet, hiszen a karakter túlságosan kiszámítható. Tudja, hogy mi következik, hogyan reagál majd, de ha egy olyan szereplővel indul, aki mondjuk egy egoista, önimádó, elkényeztetett jellem, de a történet végére képes önmagán kívül másokra is figyelni és másokat is meghallgatni, az olvasó tudni fogja, hogy ez a történet ért valamit, és tanította valamire. Minden történetnek tanítania kell valamit az olvasónak, valamilyen élménnyel gazdagítani az emlékeit, érzéseit, gondolatait. Ha ez hiányzik, soha nem veszi a kezébe újra, ugyanazt a könyvet.
Egy karakter attól fog változni a történet során, ha hagyjuk gondolkodni, cselekedni. Nem szabad beskatulyázni egy jellembe, amely nem alakul és nem változik. Hagyni kell neki mozgásteret és engedi a döntés lehetőségét. Éppen ezért, ha a történetben adódik egy olyan jelenet, amelyben tudjuk, hogy a szereplő miképpen fog cselekedni, és ennek ellenére mégis, más végkimenetelt írunk, más folytatást, az az olvasót meglepi majd és további olvasásra buzdítja. Mindig figyeljetek a karakteretekre, annak fejlődésére, változására, alakulására a történet során. Legyetek tisztában azzal, hogy mik is voltak az alapok és hol is vagytok jelenleg a történet szintjein. A szereplőtök legyen mindig kiszámíthatatlan, néha kiismerhetetlen, és soha ne sablon karakter, akit csak mozgattok!

Persze ezt nem olyan értelemben kell alkalmazni, hogy emiatt a karakter érthetetlen jellem lesz, hiszen mindig más és más döntést hoz, s sosem annak függvényében, amilyen a jelleme, az elgondolása bizonyos dolgokról. Az olvasónak meg kell ismernie őt és mint minden szereplőhöz, ehhez a karakterhez is társítania kell néhány vonást és tulajdonságot, de mindezek mellett engedni kell néha a spontaneitás tényének és úgy cselekedtetni a szereplőt, hogy önmagához hűnek maradva tudjon változást hozni a történetbe a döntéseinek különbözőségével. Ennek értelmében továbbra is, az egész könyvön átívelően lehet valaki őszinte és jó, de bizonyos helyzetektől függően képesnek kell lennie ennek ellenkezőjére is, ha a helyzet úgy kívánja vagy bizonyos szereplőkkel kapcsolatban így kell cselekednie, mert most ez a helyes az alapvető elgondolása szerint. Ezek által válik valaki összetett jellemé és nem lesz kevésbé őszinte vagy kevésbé jó, mert egy helyzetben máshogy döntött. Ettől válik emberivé, hogy kénytelen volt önmaga ellen cselekedni a nagyobb jó érdekében.
Legegyszerűbb, ha saját magatokra gondoltok, hiszen ti is változtok az évek során, tapasztaltok és alakultok. Éppen így, a szereplők is amolyan élő személyek, még ha csak papíron is léteznek, de a történetben élők. Szereplők, akik éreznek, gondolkodnak és döntenek. Hagyjátok szabad mozogni őket, és változni a történet során... ezáltal nem csak maguk a szereplők mennek majd át változáson, hanem a történet is könnyebben halad majd a cél felé, ezáltal nektek is könnyebb lesz az alkotás, mert minden egyes kis állomás a történetben meghatározó lehet a történet folytatását, lehetséges befejezését illetően.
Nektek vannak ilyen tapasztalataitok? Amikor írtok egy történetet, tudatosan figyeltek erre, hogy a szereplőtök változáson menjen keresztül, vagy egyszerűen sodródtok az eseményekkel és csak a végén látjátok mindazt, amelyet bejárt és megtett a fejezetek során? Esetleg van ilyen könyvélményetek, ahol teljesen kézzelfogható és látható egy ilyen karakter-alakulás? Várom a véleményeket, hozzáfűznivalókat! :)

2 megjegyzés:

Eden Ambré (Névtelen Senki) írta...

Nagyon hasznos ez a cikk, köszi! :) Előre megtervezem a karaktereim fő jellemzőit és a sztoriban betöltött szerepüket is, így adja magát, merrefelé haladnak, de persze több olyan rész van, ami véletlenszerűen jön (mert valahogy adja magát, és utólag derül ki, hogy tök jó összefüggés van mögötte, amit nem is direkt akartam úgy - mákom van). :D Viszont épp van egy karakterem, akit azért kedvelek annyira, mert olyan szinten elveszett szegény, ami már nekem fáj. Határozott véleménye van mindenben, és tudja, mi a helyes, ennek ellenére folyamatosan ellene cselekszik. Totál kettős, ezért is nehéz eltalálnom az egyensúlyt, de remélem, menni fog. :)
Van egy zagyvalék írásom az író és a karakter kapcsolatáról, még egy beszélgetésből ollóztam össze, de azt hiszem, ez megmutatja, személy szerint mit érzek a szereplőkkel kapcsolatban. Vigyázat: tényleg nagyon zagyva. :)
https://www.facebook.com/notes/eden-ambr%C3%A9-az-%C3%B6t%C3%B6dik-parancs/mi-az-amit-a-szerepl%C5%91id-ir%C3%A1nt-%C3%A9rzel/553618398021597

Szatti írta...

Nagyon köszönöm a véleményed! :)

Lehet akarattal irányítani egy karaktert, eltervezni és megalkotni a jellemét, a cselekedeteit, viszont ahogyan írtad, a spontaneitás is remek, főleg ha mindezekkel az elképzelésekkel párosul és egészt tud alkotni. Terveztünk akarattal és akaratlanul is, ami remek visszajelzés arról, hogy már önmagában is fejlődik a történet a kezünk alatt, s mi csak egyengetjük az útját :)

Köszönöm még egyszer, hogy írtál és a cikket is!