2011. július 9., szombat

Üvegbe zárt világ - Eredményhirdetés

Fantasztikus hetet tudhatunk magunk mögött, melynek során lenyűgöző írásokat olvashattunk. Mindenkinek őszintén gratulálok, kitettetek magatokért és öröm volt titeket olvasni. Attól féltem, hogy talán nagyobb kihívást jelent számotokra, mint gondolnám, de ügyesen megbirkóztatok a feladattal és fantasztikusa megoldottátok. Remélem, hogy a jelenlegi feladat is ilyen sikeres lesz! Most pedig ki is hirdetném a nyertest!

monAa

Hosszú idő óta itt állok egy üvegfal mögé zárva. Az idő érzékem mára már megszünt létezni. Meredten és mozdulatlanul ácsorgok nap, mint nap, nézve az embereket az utcán. Mintha üldözné őket a hajsza. Többségük nem képes még arra se, hogy jobban szemügyre vegye a természetet, ami születésüktől fogva körül öleli őket. Pedig ha tudnák, mit hagynak ki ezzel az elkövetetlen tettükkel. Nem veszik észre az égbolton pihenő napot, ami napsugaraival életet ölt a világba. Amikor kósza sugarak simogatják bőrüket, kényeszteti őket. A szél, mikor kedvesen játszik a földön heverő levelekkel. A forró időben szinte kiváltság a legapróbb fuvallat is. A madarak csicsergése, öröm hallgatni éneküket, amik a fáradt, monológ napot színesebbé teszik. A fák hűsítő árnyékát sokuk még csak fel sem fedezte, pedig annál nem is lehet jobb, mikor legalább egy percre leülsz, és élvezed a semmit tevést egy fa alatt. Vagy mikor esik az eső. Azt se képesek megbecsülni. Mindennek van valami szépsége. Ennek például, hogy az eső új életet varázsol elénk, csak kikéné nyissuk szemünket, és észre vennénk. Mily’ jó lehet érezni a bőrödön végig folyó esőcseppeket, hallgatni, ami megbizseregteti az ember szervezetét. Mihelyst elállt, a világ sokkal megnyugtatóbb, mintha újra született volna. Minden jelenségnek meg van a maga szépsége; a hónak az, hogy gyönyörű fehérben csodálhatjuk a tájat. Nézhetjük a hópelyhek szállingózását, és tünődhetünk azon, hogy még mennyi lehet raktáron a felhőben. Megszámlálhatatlan. Még a legokossabb ember sem képes erre rá jönni, bármilyen modern technológiával felszerelt. Épp ez a csodálatos az életben, tele van titkokkal, amik talán örökre azok is maradnak, így a világban mindig lesz egy kis rejtély. Még arra se képesek, hogy saját gyermekük nevetését megbescsüljék. Hallják, de nem érzik. Egy bájos kacaj csodát tehet. Nem képesek betelni egy apróbb gesztussal. Egy édes mosoly, egy szenvedéllyel teli pillantás, egy gyengéd érintés. Néha az a legfontosabb az életben, amire nem is gondolnak, és ami megfizethetetlen. Ezt egyetlen egy szóval képes vagyok leírni: szeretet. Többségük képtelen arra, hogy ezt a kis árva szót megbecsülje. Talán a betük mit se jelentenek, de az érzés, ahogy kiejted, az már igen. Megfizethetetlen. Mit meg nem tennék, ha én ezeket érezhetném. Szeretném érezni a nap égető sugarait, ahogy lágyan megérint, akarom érezni az égett bőr illatát, a parfümök kavalkádját. Azt akarom, hogy a barátaim kedves szavakkal árasszanak el, amit ki kell érdemelni. Szeretném, ha az eső elszabadulna a fölöttem pihenő felhőkből, vagy hogy a kacér szél támadjon le, aminek következménye, hogy a hajam teljesen úgy néz ki, mint egy szénabogja. Soha életemben nem ért érzelmi pofon. Nem voltam szerelmes, szomorú, csalódott, depressziós. Szememet még egyszer sem szúrkálta egy könnycsepp, amit nem tarthatok vissza. Nem éreztem a mosoly erejét, ami boldogsággal önt el. Szívem még egyszer sem kalimpált egy elérhetetlen férfi után. Nem tapasztalhatom meg azt, mikor a szívem kitörni készül a bordáim közül. Nem érinthetem meg a havat, aminek hatására ujjaim jéggé dermednek. A legfontosabb pedig nem érezhetem meg a szeretet hatalmát. Soha. Milyen fájdalmasan is hangzik ez a szó. Csak négy betűből áll, de a hatalma valami hihetetlen. A legszebb dolog, ami eddigi életemben történt velem az, hogy egy kislány rám mosolygott, és köszönt nekem. Ő nem is tudja, hogy ezzel mekkora boldogságot okozott nekem. Bárcsak beszélhetnék, mozoghatnék. Legbelül kiabálok, azt akarom, hogy meghalljanak, de hiába. Nem hallhatja meg senki, mert én csak egy… bábu vagyok. Semmi más. Irigylem az embereket, nem is tudják, hogy mekkora áldás az ő életük. Talán ha a helyemben lennének mindenre rá jönnének és az életükön változtatnának...

Nagyon tetszettek a gondolataid monAa, magával ragadó volt és gyönyörűen fogalmaztál. Gratulálok neked és őszintén köszönöm, hogy olvashattalak. A vendégírói bejegyzésed pedig a következő lenne: amikor gyakorlati feladatot teszek, mindig vannak a fejemben ötletek, hogy milyen műveket írhattok majd, esetleg milyen témát ragadtok majd meg. Néha egy-egy ilyen írás beérkezik, néha nem. Nem vagyunk egyformák, mindenkire másképpen hat a feladat, de jó érzés néha látni egy-egy ötletet, amely bennem is megszületett:) Ezzel a próbababással kapcsolatban is voltak ötleteim, amely közül néhány meg is valósult, egyet viszont senki nem alkotott meg. Két próbababa szerelmét. A feladatba ez is belefért volna, ahogyan két egymással szembe, két külön boltba elhelyezett bábu figyelik, szemlélik egymást, s idővel, az embereknél tapasztalt élményeik alapján szerelmet éreznek egymás iránt anélkül, hogy valamikor is érintették volna egymást, vagy hallanák egymás gondolatait. Kicsit talán abszurd, de remélem, hogy sikerül megoldanod a feladatot és ezt megírnod, novella formájában:) 
Az írásodat bármikor elküldheted (email címünk: irokhaakarok@freemail.hu), tekintve, hogy nem is leszek most itthon a külföldi út miatt, így ráérsz kidolgozni és megírni.:) Sok sikert kívánok hozzá, a Vendégíró voltam c. képet pedig elhelyezheted az oldaladon díjként!

MonAa mellett lenne még két valaki, akiknek az írása fantasztikus volt a történetiség szempontjából. Ők, monAa-val ellentétben nem kimondottan a gondolatokra figyeltek, hanem az események, történések által kiváltott érzelmekre. Manton Jager és Niara, a történeteteket a Penna Galériában helyeztem el, hogy mások is elolvashassák, és szívből gratulálok mindhármótoknak, fantasztikusak voltatok!:) Remélem, hogy a következő gyakorlati feladatra is alkottok majd!:)

3 megjegyzés:

monAa írta...

Úr Isten, úr isten, úr isten!:O:$ Ezt nem hiszem el, hogy én nyertem.:)
Amikor megpillantottam a nevemet vagy egy percig néztem mire el jutott a tudatomig, hogy én nyertem meg.:$
Most kezdem igazán érezni, hogy tényleg konyítok valamit az íráshoz.:$ xD
A feladatot még ma elfogom kezdeni, ez egy remek téma:) Tetszik.((:
Puszi!=)

Szatti írta...

Gratulálok még egyszer monAa és nagyon sok sikert a feladathoz! Puszi:)

Niara írta...

Kedves Szatti!

Igazán nagyon köszönöm. Mint már mondtam, nagyon sokat számít a véleményed, és örülök, hogy elnyerte a tetszésed :D
Jó volt megírni ezt a kis novellát, pedig általában, ha elkezdek valamit írni, abból tuti, hogy előbb vagy utóbb egy félbehagyott regény lesz xD

Szóval még egyszer nagyon köszönöm :D Millió Puszi: Nia