2011. augusztus 1., hétfő

A hónap írója - Jane Austen



"Mindenütt akadnak kis zökkenők és csalódások, és mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy túl sokat reméljünk; de ha az egyik úton nem sikerül eljutni a boldogsághoz, az emberi természet másikat keres; ha az első számításunk téves, csinálunk egy másodikat; valahol mindig találunk kárpótlást."




A Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Austen, apja George Austen tiszteletes (1731-1805), anglikán plébános volt. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik. Öt bátyja, egy öccse és egy nővére volt. Apja plébánosként elég tekintélyes fizetést kapott, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak. Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.
1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták. 1785-1786 közt Jane-t és Cassandrát a readingi Abbey kollégiumba íratták, mely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”. A családi neveltetés mellett, melynek során a két lány többek között rajzolni és zongorázni tanult, Jane Austen egyedül itt folytatott tanulmányokat.
Austen meglehetősen sokat olvasott korának népszerű és szépirodalmából egyaránt. Apja 1801-re 500 könyvből álló könyvtárral rendelkezett, és Jane 1798. december 18-i levelében megemlíti, hogy jómaga és családja „lelkes olvasói a regényeknek, és nem szégyellik magukat miatta”. 1802 felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően beleszeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.” Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. Ez a fiatalember volt az ismert Tom Lefroy, akivel soha nem lehettek házasok anyagi és családi problémák miatt. Egyik félről sem engedték a frigyet. 1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southampton-ba költöztek, ahol 1809-ig éltek. 1809-től Chawtonban éltek, ahol Edward nevű bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Edwardot az a szerencse érte, hogy egy jómódú nagybátyja adoptálta, így a George Austen halála után elszegényedett családot támogatni tudta. 
Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de az eljegyzést később felbontották. Visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melyen következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából. 1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. A winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én.

Aki Jane Austen  regényeit olvassa, alig hiszi el, hogy ez az írónő a romantika virágkorában élt és alkotott. Hat befejezetten reánk maradt regényében az angol vidék elevenedik meg, a hétköznapiságnak olyan természetességével, amellyel szemben a romantikának minden kelléke csak nevetségesen hathat. Austen regényeiben meg sem kísérelte túllépni a maga tapasztalatainak körét, az eseménytelen életű falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált.
Ami Austenre elsősorban jellemző, az illúziótlansága. Egy olyan korban, amely kedvtelve fordul a pompázóhoz és hazughoz, csupa egyszerűség és őszinteség. Illúziótlansága könnyen tehetné keserűvé, de a keserűségtől megóvja humora; szűk látóköre könnyen tehetné provinciálissá, ezt azzal kerüli el, hogy regényei középpontjába olyan alapvető emberi szituációkat és magatartásokat állít, amelyeket a város vagy nagyvilág körülményei csak bonyolítanának, de lényegileg nem módosítanának, így aztán ábrázolásának megbízhatósága csak gyarapodik, és mindvégig meggyőzően általános érvényű marad. A kor adott viszonyai között a közlekedési, hírközlési eszközök hiánya, illetve kezdetlegessége amúgy is korlátozta az emberi érintkezés lehetőségeit, amelyek lényegében egy tájegységen belül a családi és baráti körre szorítkoztak. 
Austen közvetlen és megnyerő ábrázolásmódját stílusa teszi tökéletessé. Ügy szól olvasóihoz, mintha meghitt baráti körben beszélne. Ez mindannak, amit mond, nemcsak a megbízhatóság, hanem az intimitás varázsát is adja — nem sok írója van a múltnak, aki az emberi viszonylatok folyamatosságát olyan meggyőző erővel érzékeltetné, mint Jane Austen. Alakjait kevés vonással, inkább magatartásukkal, beszédjükkel jellemzi. A dialógusnak mestere, nagyszerű jelenetező, őszintén sajnálhatjuk, hogy nem próbálkozott a színdarabírással. Mondatainak epigrammatikus tömörsége főleg regényeinek kezdő soraiban nyilvánul, de mindig és mindenütt okos tud lenni anélkül, hogy nagyképűvé válnék. Arányérzéke, szűkszavúsága alkotói és művészi biztonságot mutat, ugyanakkor gondolatainak egyszerűsége, nyíltsága írói-emberi magatartását is tükrözi. A legtöbb, amit magasztalásként elmondhatunk róla, hogy Austen regényeinek olvasása közben anyagának és stílusának hétköznapisága miatt gyakran elfelejtjük, milyen nagy író. Művészetének éppen ez a lényege. Az arány, az elrendezettség, a művészi teremtés annyira magától értetődőnek látszik benne, hogy az élet természetességével érvényesül.

Érdekességek

1. Jane Austen regényei nem megírásuk sorrendjében jelentek meg. Első könyve a Büszkeség és balítélet (akkori címén: Első benyomások) volt, amelynek írását 1796-ban, még Steventonban, szülőfalujában kezdte el, s miután a kéziratot egy kiadó a következő évben visszautasította, átdolgozta, és jóval később, 1813-ban adta ki. Akkor már megjelent a Sense and Scnsibility (1811 — Értelem és érzékenység), amit viszont 1797-ben kezdett írni, de aztán sok évre félbehagyott.
2. A család számára legfontosabb szórakozás a színjátszás volt. 1782-1784 között színjátékokat adtak elő a steventoni parókián, és 1787-88 folyamán Jane kifinomult ízlésű unokanővérének, Eliza de Feuillide-nek a hatására (akinek Austen a Love and Friendshipet, egyik fiatalkori levélregényét ajánlotta) egyre gondosabban kidolgozott előadásokat állítottak színpadra.

Aki szeretné vizuálisan is látni az életét és többet megtudni róla, annak ajánlom az életéből készült filmet, Jane Austen magánélete címmel (Becoming Jane), Anne Hathaway főszereplésével. 

4 megjegyzés:

Orchidée írta...

Szia!
Jane Austen a kedvenc íróm, egyszerűen imádom tőle Büszkeség és Balítéletet! A könyvből készült filmet is imádom, azt, amelyikben Jennifer Ehle és Colin Firth szerepel...
Köszönöm, hogy őt választottátok a hónap írójának!

Diara írta...

Micsoda véletlen, én az utóbbi hetekben Jane Austen maratont tartottam. :-D
Megnéztem az összes regénye filmfeldolgozását - valamelyikből több változatot is, némelyiket többször is :-D, és elolvastam a Büszkeség és balítéletet (2x), az Emmát, most olvasom az Értelem és érzelmet, és a Meggyőző érvek is itt vár a sorára. :-D
+1 érdekesség: Tudtátok, hogy 6 regényéből több, mint 40 filmfeldolgozás készült?! Tudott valamit! :-D

B. P. Haidey írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Azt hiszem, ő sokunk nagy kedvence, és milyen nagy szerencse, hogy nem vált kötelező olvasmánnyá, talán akkor nem lenne.
Szerintem a legjobb regénye a Meggyőző érvek (Persuation), és a belőle készült film is kiváló.
Úgy gondolom, tiszta írásképével, ragyogó stílusával és főként hitelességével lehet bármelyikünk példaképe.

Szatti írta...

Én is nagyon szeretem a stílusát:) A történetei, a karaktereit, ahogy megformálja őket. A párbeszédjei pedig szerintem külön stílus. Utánozhatatlan:) Örülök, hogy tetszett nektek a választás, a következő hónap is érdekes lesz:) Diara! Szuper a maraton dolog:) Nagyon hasznos egy író megismerése szempontjából, ha huzamosabb ideig csak azzal az eggyel foglalkozol:) Köszönöm mindhármótok véleményét! Puszi