2011. augusztus 3., szerda

Interjú Seraphine D'arten-nel, azaz Syro-val

Szép jó estét minden kedves olvasónak! Ha emlékeztek, a legutóbbi gyakorlati feladat egyik kimagasló teljesítője Syro volt, akit vendégírói bejegyzés lehetőségével jutalmaztunk, jelenleg interjú formájában. Pár kérdésre választ ad nekünk önmagával és az írással kapcsolatban, amellyel mind mi és ti is jobban megismerhetitek őt.

Először is, szeretnék még egyszer gratulálni neked, hogy az alkotásoddal színt vittél a feladatba. Nem mindennapi volt az alkotásod, különleges és megtiszteltetés számunkra, hogy "beszélgethetünk" veled! Nos, az interjúra térve, az első kérdésem a következő lenne:

Mint azt sokan tapasztaltuk, mi mindannyian rendelkezünk egy írói blognévvel, amelynek története, mondanivalója van. Szerintem mindenki tudna érdekeset mesélni ezzel kapcsolatban. A tiéd hogy született?
Ezt, körülbelül úgy jó tíz évvel ezelött találtam ki, legalábbis, ami a Syro-t illeti. Akkor tájt olvastam Tolkiennek a Szilmarillok című alkotását, ami megjegyezem nagyon jó kis olvasmány, onnan vettem a Lorellin nevemet, amit viszont ma már nem használok, de volt egy második nevem is, ez a Syro. Ezek együtt, kéz a kézben jártak, de a rövidsége miatt inkább a Syro-t hagytam meg, és azt használom a mai napig. A blogomnak viszont a Seraphine D'arten nevet adtam, ez teljes mértékben a saját kis kútfőm szüleménye, és nincs külön története, csupán a pillanat heve teremtette, lévén nincs blog név nélkül.

Ez igaz. Általában mindenki használ valamilyen "álnevet", amely vagy kötődik a személyes nevéhez, vagy kitalált, de mégis jellemzi, szimbolizálja őt. A feladatra alkotott írásod nagyon tetszett. Főleg a fogalmazás módod és ahogy játszottál az elemekkel, mint karakterekkel. Mióta foglalkozol az írással? 
Általános iskolában éreztem először úgy, hogy le kell írnom mindazt, ami a fejemben van. De volt egy szépséghibája a dolognak: Gyorsabban járt az agyam mint a kezem, és így már nem láttam benne akkora élvezetet. Az ezután következő szünet nagyon hosszúra nyúlt, igaz született pár vers, és pár sornyi gondolat, de semmi említésre méltó. Az áttörés, ami újra ebbe az irányba sodort, az az Alkonyat film volt. Ki hitte volna, ugye? :) 
Szerintem ez sokakat sodort magával, és ez ösztönözte az írásra:)
Tulajdonképpen nem is a film volt rám akkora hatással, hanem azok, akik elkezdtek fanfic-et írni hozzá. Itt most nem említek meg név szerint senkit, összességében gondolom őket. Aztán úgy éreztem, ez nekem is menne, és belevágtam. Írogattam ide-oda, elővettem a régi írásaimat, javítgattam őket, és újak is születtek melléjük, majd találtam olyan oldalakat, ahova el is küldhettem pár szösszenetemet. És, ahogy az lenni szokott, mindig mond valaki valami új oldalt, amit talált, és én is így jutottam el hozzátok.

Örülök ennek. Jó hallani mindig, hogy más jóvoltából találnak az oldalunkra, így lehet tudni, hogy nem csak beszélnek róla, hanem jó véleménnyel is vannak iránt, ha másoknak ajánlják is. Szeretsz verseket írni, ezt láttam az oldalon is. Történetek terén, milyen műfajban vagy témában alkotsz szívesen?
Egyenlőre műfaji kategóriát nem húznék rá egyik művemre se, mert egyik sem kiforrt, így bármelyik, és egyik se lehet. Inkább, amolyan felfedezőnek, kísérletezőnek tartom magam, igyekszem minden műfajt kipróbálni, aztán majd idővel kialakul a sajátom is. De azért vannak, amik közelebb állnak hozzám, ilyen például a horror, thriller, sötétebb élethelyzetek a rossz fiú szemszögéből, erotikus, fantasy, és egy apróság: A romantika messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.
Ez igaz a versekre is, ott is inkább sötétebb hangvételben alkotok. De nem tartom magam a klasszikus verselési formákhoz, inkább csak úgy nagyjából hasonlítson a versre, a lényege úgy is a mondanivalójában rejlik, legalább is én így látom. 

Verset vagy történetet szeretsz jobban írni? Vagy mindkettőt egyformán műveled?
Nem tudom. Mindkét műfajt szeretem, és a hangulatomtól, függ melyikben alkotok éppen, de van, hogy a prózát is rímesen oldom meg, és ha az ember elkapja a ritmust...

Van olyan író, akit a példaképednek tartasz? Esetleg több? Ők miképpen inspirálnak és ösztönöznek az írásra?
Szeretek olvasni, ahogy gondolom sokan mások is, de, hogy melyik író volt az, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám? Ez rejtély még számomra is. Inkább azt írnám ide, hogy kiket olvastam: Asimov, Nemere István, Robert Merle, Shirley MacLaine, J.R.Ward, Stephenie Meyer, C.S. Lewis, James Redfield, Bulgakov, Szergej Lukjanyenko, Frank Herbert, J.R.R. Tolkien, és még biztos van, akit kihagytam.
Hogy inspiráltak-e? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, mindegyik hatással volt rám bizonyos szintem. Mindegyik könyvből loptam egy kicsit, átalakítottam úgy, hogy majd egy új világot hozhassak belőle létre, egy teljesen újat, és egyedit.

Vannak bevált írói praktikáid, amelyeket szívesen alkalmazol az alkotás során?
A történeteimet mindig E/1-ben írom, ez sokaknak lehet furcsa, mert többen választják az E/3 személyt, és inkább külső szemlélőként mesélik el az eseményeket. 
Én is jobban szeretem az E/1 személyt. Nekem közvetlenebb, de igaz, mindenki mást kedvel és más formát választ. Neked miért szimpatikusabb az előbbi?
Én azért választottam azt a szemszöget, mert így több lehetőségem van kitölteni az üres teret. Így, ha visszatekintek a múltba, vagy megosztok egy kis történetet, ami éppen a főszereplőnek jut az eszébe, sokkal személyesebbnek hat, mintha csak elmesélném, hogy ővele mi történt akkor. Van, hogy szemszöget váltok, ez is érdekesebbé teszi a művet. Volt, hogy nem csak egy szereplő szemszögéből írtam valamit, hanem legalább három, négy. Ez azért jó, mert mindenki teljesen másképpen látja ugyan azt a dolgot, és a legvégén megtudhatjuk, hogy nem is történt semmi, mert a főszereplőnek, az a dolgot teljesen szimpla szituáció volt, csak mindenki felfújta a saját szája íze szerint. Ez jó praktika, de nehéz, és nagyon figyelni kell, mert sok a hibalehetőség, de érdemes próbálkozni vele.

Egyetértek. A szemszögek azért is jók, mert változatossá teszik a történetet. Nem csak mindig a főszereplőt olvashatjuk, hanem másokat is és így más megvilágításból láthatjuk a saját karakterünket is. Olvasol amúgy mostanában valamit? Van kedvenc könyved vagy olyan, amit szívesen ajánlanál másoknak?

Olvasni? Én? Sose szoktam, legalább is nem eleget :) Mostanában a Dexter könyveket olvastam, ami meglepően jó. Legalább is nekem tetszett, főleg, mert jó sok érzelmi, vagy inkább helyzet elemzés az ő esetében, illetve gondolati leírás volt benne. Szép személyiség rajz bontakozik ki az olvasó számára, már ha vevő az ilyesmire. Kedvenc? Inkább azt írnám ide, amit rongyosra olvastam, és ha ezt jelenti a kedvenc, akkor ezek azok: Alfred Bester: Tigris! Tigris!, Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője, A Mars Istenei, A Mars urai, S. Rider Haggard: Ayesha, Ayesha visszatér. Nem éppen kortárs irodalom egyik se, de jók, és még J.R. Ward Fekete tőr testvériség sorozata.

Ezek nagyon jó könyvek és eléggé tág téma. Érdekes és változatos. Az utóbbi pedig nekem is nagyon kedvencem:) Nos Syro, így az utolsó kérdés előtt szeretném megköszönni, hogy itt voltál és beszélgethettünk. Köszönöm a tapasztalataidat, hogy megtudhattunk rólad egyet s mást, annak pedig külön örülök, hogy írtál a feladatra, hiszen akkor most nem lehetnénk itt. Valamint, szerintem szívesen olvasnának mások még tőled, kíváncsiak lennének rád, így az utolsó kérdésem a következő lenne: hol olvashatunk tőled többet?
Szerintem a mai világot el se lehetne képzelni blog nélkül, és ez jó így. Sok gondolat születik meg, és nem vész kárba, mert míg otthon papírra vetjük őket, és a fiók mélyére rejtjük senki sem olvassa őket. Persze van, amit jobb is, de sok van, amit vétek lenne nem közszemlére tenni. Így az emberek tanulhatnak egymástól, vagy olyan helyekről kaphatnak segítséget, amire még álmaikban sem gondoltak volna. Én személy szerint szeretek különféle blogokat olvasni, legyen az akár egy napló, vagy írói oldal, könyvajánló. Persze foglalkozni kell az oldallal, hogy megfogja az embert, és magával ragadja. Ezért sokat számít a külalak, képek, zene, idézetek, és ezek stílszerű, ízléses elrendezése, aminek tükröznie kell a blogger személyiségét. Hitelesnek kell lennie, hogy azt, amit oda ír, az olvasó elhiggye, és visszajöjjön.
És, hogy miért jó egy saját blog? Mert itt leírhatja az ember mindazt, amit máshova nem tud, olyan gondolatokat, amiért más helyen pálcát törnének felette, de itt, maximum csak egy különc lesz a többi különc között, és így végre önmaga lehet az ember. Kell ennél több? Ez, a szabadság. Én így látom.
Nekem is van egy blogom, igaz nem rég kezdtem el, de szeretném végre megosztani a gondolataimat másokkal, természetesen, biztos lesz olyan, akinek nem fog tetszeni, de remélem több lesz az olyan, akinek igen. Jelenleg főleg versek vannak rajta, de idővel több novella is felkerül majd, és reményeim szerint majd saját történet is.
http://seraphinedarten.blogspot.com ez a saját oldalam, itt olvashattok tőlem mindenfélét. Valamint, a sajatszavak.com is vannak munkáim, aki olvasgatni szeretne még tőlem.

Nincsenek megjegyzések: