2011. augusztus 15., hétfő

P mint Prológus


A prológus: előhang, bevezetés. Egy mű megkezdése előtt – legyen az dráma, költemény vagy zenedarab – a prológusban mondják el az alkotás előzményeit, esetleg célját, mondanivalóját, alapgondolatát. Nem minden könyvnél láthatunk erre példát, írója válogatja, hogy ad e prológust a történetének avagy sem. Nem mindig írnak prológust a könyv elején, manapság inkább megköszönések, vagy az író tapasztalatai állnak a prológus helyén, elmondva, hogy mi késztette a megalkotóját a könyv megírására. A prológus formája sokféle lehet, de a lényege mégis ugyanaz. Bemutatni, szemléltetni a történetet, annak stílusát és képet adni az olvasónak mind a főszereplőről, a témáról, melynek segítségével be tudja határolni a sztorit. 
Az elsődleges csalogató dolog egy könyvnél a hátoldalon lévő tartalom. Másodjára pedig a prológus következik, mely már sokkal szabadabban és részletesebben adhat bepillantást a történetbe, s ezeknek az ideje is változhat. Lehet múltban, jelenben és jövőidőben is írni, - bár utóbbi a legritkább - és utána bármely idő lehetséges a történet folytatásához. Erre talán a legjobb példa Levy L. Smith sorozata, Dark Love címmel, ha ismeritek. Általában múlt idejű prológust jelen idejű történet követ, de gyakran folytatja a múlt időt is. A bevezetés gyakorta elmondja, „bevezeti” az olvasót a történet világába, nem lövi le a lényeget, de előtörténetet ad, hogy beleképzelhessük magunkat a könyv világába, akár egy jó aperitif az étteremben. Benne van a plusz, aminek olvastán az olvasóban rögvest eldől, hogy érdekelni fogja-e majd az egész könyv. Erre példaként Becca Fitzpatrick Csitt csitt című művét tudom megemlíteni. Vannak különös prológusok: egyesek a mű legnagyobb jelenetét írják le, majd hirtelen elvágják és utána kezdik el a történetet, mintegy felcsigázva az olvasó kíváncsiságát, hogy mi lehet az előzmény, miért alakulhatott ki a prológusban megemlített jelenet - és hogy mi lesz azután? 
Más prológusok csak sejtetik a dolgokat, rébuszokban beszélnek, míg vannak olyan könyvek, melyeknek prológusa úgymond teljesen fölösleges: ha prológus alapján ítéljük, elvesztünk valamit: maga a történet sokkal érdekesebb, mint az előhangja, de ami mindig és minden prológus sajátossága: a függővég. A befejezetlenség érzése minden esetben arra készteti az olvasót, hogy tovább menjen, belekóstoljon a történetbe.
A prológus összefüggésben áll az epilógussal: nincs egyik a másik nélkül. Ha úgy döntünk, hogy egy szép, izgalmas, lendületes bevezetést óhajtunk a történetünknek, ne hagyjuk le a párját, az epilógust. Kiegészítik egymást és keretet adnak a történetnek, ezzel pedig nem úgy indítjuk a történetet, hogy durr bele, már is első fejezet... hanem kicsit előkészíthetjük a terepet mind magunknak és annak is, aki majd olvassa. Az epilógusról az E betűnél olvashattok bővebben, a Penna Írószótár bejegyzéseknél. 

Nektek nehéz megírni egy prológust? Alkalmaztatok már ilyen keretformát a történeteteknél? Mit gondoltok róla... hasznos, avagy felesleges és el lehet hagyni? Inkább indítotok a történettel? Várjuk a véleményeket!:)

5 megjegyzés:

B. P. Haidey írta...

Én szeretem a prológusokat. Egy kis ráhangolódást adnak a történetre, de érdekes módon, én egy művemnél alkalmaztam csak. Ott jelenidőben volt a prológus, és múltban folytatódott a történet. Viszont nem fejeztem be. Talán soha nem is fogom. :(

Jandra írta...

Szintén prológus kedvelő vagyok, az aperitif volta miatt =P Én szerintem folytasd/fejezd be a történetet és majd pakold ide fel :D

Orchidée írta...

Én is szeretem a prológusokat, bár én arra 'használom' a blogon, hogy a főszereplőm előéletét írom le benne, általában függővéget hagyva, hisz itt kezdődik el majd az igazi történet...:)

killertiger írta...

Én általában nem szoktam prológust írni, de a mostani történetemhez kedvem támadt... Annyi lenne a kérdésem, hogy mivel én E/1(én)-ben írom a sztorit, attól függetlenül a prológust írhatom E/3(ő)-ben?

Szatti írta...

Persze. Semmi gond, ha más személyben írod :) ha a történet, vagy a prológus cselekménye szempontjából, így is megállja a helyét, csak rajta :)