2011. szeptember 18., vasárnap

Bolonde novellája - Guillotine



Jerome Devoux, bérgyilkos
1768-1797
1793-as levelezések




Szélcsend volt, mon amie. Ritka nyugalom, alvó levelek, lassan nyöszörgő csillagok elszórva - nem sokan. A lustálkodó tavacskán nem lehetett látni hullámokat, a zöldmoszat nyálkája végigcsúszott a part peremén, és táncoltmint te és én a Szentivánéji bálon. Végigszántottam a tenyeremmel a felszínt, mintha téged simítottalak volna, de a kocsonyássá sűrűsödött massza az ujjaimhoz ragad,t amit nem túl kitörő lelkesedéssel próbáltam lerázogatni.


A közelben álló házat a legnagyobb jóindulattal sem lehet hívogatónak nevezni egyébként, de szép volt, fejedelmi, tiszteletet parancsoló. A falon borostyán ballagott betartva a szabályokat, kerülgetve ajtót-ablakot, körülszőve a fehér kőoszlopokat, mik a bejárat fölött terülő kovácsoltvas-korlátos teraszt tartották. Én meg ragacsos kezemet a nadrágomba törölgetve közeledtem az ajtó felé. Nem csaptam nagy zajt, már csak azért sem, mert úgy éreztem magam, mint egy temetőben, ahol akkor sem tudom felemelni a hangomat, ha a kripták mellőlem zuhannak alá a pokolba. Az a furcsa hangulat feszegette a torkomat, amit nem tudok  félelemmel-izgalommal magyarázni. Meggyőződésem, hogy nem félek soha, tudod, de a sötétlő bokrok között, a rekkentő némaság, a mozdulatlan levegő, és a bölcs ház arca mellett kicsinek, jelentéktelennek érzem magam. Ettől a falra mászom.
A vízre óvatosan rásimult egy olajlámpás fénye - én pedig egy halvány pillanatra megláttam magam aprókat fodrozódva, elfekve: árnyékos arc, sötétlő selyeming, buggyok és csipke - kezemben férfias kés, hosszú élű, lilásan villogva.

A főtéren álló guillotinera gondoltam, tudod? Arra, hogy de szeretnék én is olyan lenni: következetes, gyors, meghökkentő, szórakoztató, éles. Szeretnék magamnak egy pódiumot - bármit, amin látszom - s úgy, olyan könyörtelenül szelni le a fejeket, hogy egy másodperc nem sok, annyi ideig sem hallják  a hulló kobakot megelőző apró sivító nyisszanást. Népszerűségem nem ismerne határokat, ünnepelnének és rettegnének tőlem egyszerre. No de nem születtem jakobinusnak. Csak hitványnak. Senkinek. 
Úgy nyito
ttam be, hogy az ajtónak lehelete se hallatszon, lépéseim kifinomultak s éberek voltak - a puha szőnyeg olyan némára tompított minden mozdulatot, mint a kinti éjszaka. A festmények lógtak, a gyertyák csonkja sem parázslott. Lopakodva közeledtem az egyik szoba felé, a bentről kiszűrődő konok horkolás elnyomta az összes lélegzetem zaját még a saját fülemben is, s simogattam késem élét, mint anyám a fejemet kisded koromban. Gondolta is, szegény, hogy íly férfi válik belőlem? S ha már itt tartunk, Te gondoltad volna, drágám?
Kételkedem benne. 

A kormányzó hatalmas hasát átölelve hortyogott a baldachinok alatt, s mellé lépve megcsapott a hagyma és a disznóhús megrágott szaga. Fintorral de még mindig óvatost tűrtem fel az ingemet, s a kést Monsieur Gallam vélt szívéhez illesztettem. Megálltam egy kicsit, hallgattam az utolsó szuszogásait, figyeltem, ahogy gyanútlan lüktetnek fekete vért pumpáló erei. 


Nem sajnáltam, csak néztem. Hatalmas lepedőszerű hálóruhát viselt, míg én... szegény létemre a legszebb ruhámat öltöttem. 


-Megfordult a világ - suttogtam mosolyogva, s könnyeden súlyt terheltem kés végére, a tenyerem közepével. Úgy siklott át azon a hatalmas testen, mintha csak vajból volna,. A bőr, az inak, az izom és a hús szakadásának hangjai az emlékezetem falára íródtak, mint az ugynevezett strigulák. Falba vésve, áthúzva.
Nem hagytam nyomot magam után, ne addódj, de nem töltött el elégtétellel. Mondd, mon ami, megértesz-e? Félsz-e tőlem? Miért nem, ha nem? Én félnék.

Nem sokat érnek az assignaták, tudom, de küldök neked valamennyit. Bármíly fontos gyilkosságokat követek el, már nem kaphatok érte sokat. Nehéz adni, ha nincs miből.
De én teszem a dolgom. S tudod, csak azért szakad meg a szívem, hogy alattomban, halkan s gyáván teszem: pedig hangosan szeretném, üvöltve, csak érted! Neked hulljanak a fejek a földre, neked, mindenki előtt, általam. 


Örökké szeret,
Jerome

Nincsenek megjegyzések: