2011. szeptember 1., csütörtök

A hónap írója - Vavyan Fable


Szeptember hónap írónője, kedvenc íróim egyike, aki rendszerint elvarázsol, megnevettet vagy épp elgondolkodtat, de mindenképp rabul ejt és akinek műveivel eléggé rendhagyó módon találkoztam: Vavyan Fable, alias Molnár Éva, aki 1956. március 20-án született Budapesten. Férjezett, egy fiúgyermek anyja ( Bánfalvy Zoltán). Tanulmányait a Dr. Pólya Jenő Egészségügyi Szakközépiskolában végezte; 1988-ig ápolónőként dolgozott. Tizenegy éves kora óta ír:

 ¤ Hogyan lesz valaki lelkes ápolónőből meghökkentő stílusú regények írója?



"- A történet kicsit előbb kezdődött. Egyke voltam, a mamámék pedig folyton dolgoztak. Rettenetesen unatkoztam! A gyerekirodalmon gyorsan túltettem magam, majd rájártam a spájzban eldugott felnőttkönyvekre. Miután elolvastam Moravia A római lányát és társait, a saját mulattatásomra kezdtem írni. Rengeteget lógtam a suliból, és tanulás helyett Gojko Mitic lapos történetű indián filmjeiben gyönyörködtem. Az első irományom valamilyen lóversenyes krimi volt, na meg Gojko Mitic ihletésére indiántörténetek garmadája. Az iskolában az indiánregényeket tartalmazó spirálfüzeteim körbejártak a pad alatt, és a befűzött pótlapokra az osztálytársaim biggyesztették kritikáikat. Gyorsan kiderült, hogy írásfüggő lettem, ez a szenvedély pedig egyre inkább megfertőzött.”  (részlet a Meglepetés magazin Vavyan Fable-el történt interjújából)

¤ És hogy hogyan éli meg a családja, mikor rátör az írhatnék?

„ -  Hozzászoktak. Persze vannak nehezebb időszakok. Főleg, amikor új regényt írok. Ilyenkor nagyon rosszul tűröm, ha háziasszonyi mivoltomra figyelmeztetnek. Én elvárom(nám), hogy ha fölvonulok a dolgozószobámba, akkor mindenki vegye úgy, hogy nem vagyok itthon, és ne érdeklődjenek az ebéd, vagy a mosatlan ruhák felől. […] A harmincadik regényt már nagyon profi módon írták meg velem. Eleinte nagyon sokat kellett azért harcolni, hogy én ilyenkor elvonulok, és egyszerűen nem érdekel, hogy púpos a szennyes tartó, nem érdekel, hogy nincsen tiszta zokni a szekrényben. Semmi nem érdekel.”



¤ A legfőbb kérdés: Hogyan lett Molnár Évából Vavyan Fable?



„- Ez a férjem "bűne"! Ő a Bánfalvy vezetéknévre hallgat, így a Bánfalvy Évából a Vágó féle kockajáték alapján kirakott harmincnyolc féle nevet. Amikor egy szerkesztő a végeredményt meglátta, azt mondta: na, ez az a név, amit senki nem fog megjegyezni! Részben igaza lett. Mikor az egyik Heti hetesben másodszor is Vavyan Fable-idézetet küldött be valaki, Verebes István kiakadt, és közölte: Vavyan Micsoda? Balogh Mariska! Erre legújabb könyvemből, a Halálnak halálával címűből küldtem neki egy tiszteletpéldányt a következő dedikációval: "A címet ne vegye magára. Szeretettel: Balogh Mariska". Egyébként már meg sem lepődöm, hogy a szakma úgy tesz, mintha nem is léteznék. Pedig kiderült, hogy Spiró György például olvas engem. Az olvasóimmal rendszeres kapcsolatban vagyok. Van egy honlapom, és az itt feltett kérdésekre mindig válaszolok. A firkaoldalon irogatókkal pedig találkoztam egy jó kis bulin. Itt már olyan szerelmek is születtek, amelyek alapján joggal nevezhetnének akár kerítőnőnek is.”

Stílusáról



Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, az értékes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé vált. Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter –és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.


Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, felismerhetőek az irodalmi és köznyelvben egyaránt.
Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is belevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.
Fodor Ákos: „Hősei markáns egyéniségek, viszonyaik árnyaltak. Cselekményvezetése kiszámíthatatlan, lebilincselő, a történet vége felől nézve mindig logikus. Kritikusan fogékony a mindenkori aktualitások (technikai újdonságok, életmód-divatok, szellemi áramlatok, beszédfordulatok, viccek, pletykák stb.) iránt. Szituációs és nyelvi humora frappáns, pazarló, nemritkán bizarr. Lírája cukormentes, környezetkímélő. Politikus elme: a Mindenkori Veszélyeztetettek Nemlétező Pártjának fáradhatatlan szóvivője. Történeteinek erkölcsi és gyakorlati kicsengése illúziómentesen bizakodó és humánus. Érthetően legpopulárisabb író kortársaink egyike. Stílusa ujjlenyomat-szerűen egyedi, összetéveszthetetlen – ám (vagy éppen ezért) képes »folklorizálódni«: számosan élnek jellegzetes fordulatainak szándékos, de önkéntelen idézésével is.” 

Kedvenc írói – többek közt – Kosztolányi Dezső, Bohumil Hrabal, Kurt Vonnegut, Raymond Chandler, Rejtő Jenő, Márai Sándor.

A nagy találkozás...



Jómagam elég érdekesen találkoztam Fable műveivel: jórégóta dolgozom egy irományomon, Szatti ismeri is, aminek szereplőit, jeleneteit a könnyebbség kedvéért olykor le is rajzoltam. Amikor a városban járok, minden egyes könyvesboltba bekukkantok, hátha díszeleg a polcon egy-két ínyemre való könyv – az ominózus napon elég volt csak a kirakatba pillantanom: első Fable regényem, amit olvastam az Álmok Tengere volt, és a találkozáson azóta is hitetlenkedve csóválom a fejem: mert véletlenek nemdebár nincsenek?! Az Álmok Tengere fantasy regény borítóján széplő lányka ugyanis TELJESEN úgy nézett ki, mint az egyik főszereplő lányzó, akit legrafitoztam anno. Leesett állal léptem be a könyvesboltba és tüstént levettem a polcról a könyvet: ízlelgettem, kóstolgattam,  - elsősorban percekig csak nézegettem a lány vonásait – majd tartalom jegyzék, prológus… na jó, csak egy kicsit olvassunk bele, mi van, ha még sem tetszik? Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy a könyvtáros kisasszony, aki belépésemkor valószínűleg hozzám sem mert szólni, látva nem szokványos állapotomat, egy madárszárny érintésével megkopogtatja a vállam és finoman célozgat arra, hogy ez egy könyvesbolt és nem könyvtár. „Tudom.” Ennyi volt rá a válaszom és visszabújtam a könyv történetébe, aminek az első mondata előhozta a mozifilm effektust: legördült a szemeim – és valószínűleg az agyam előtt is – az a bizonyos vászon, és amit olvastam, azt láttam is. Mikor felfigyeltem, hogy vagy 50 oldalt elolvastam álltóhelyemben, óvatosan letettem a könyvet a lány elé mondván: életem újabb szerelme… Hazaúton már messziről üvöltöttem anyának, hogy micsoda kincsre leltem, s ő bölcs mosollyal nyugtázta: engem is elkapott a Fable-láz – ami mind a mai napig töretlenül tart. Ama könyvet, ha jól emlékszem, hajnali 3ig olvastam, mert akkor már nem volt fontos, hogy faljam az oldalait, de így is elég hamar fejeztem be az Álmok Tengerét és nem tudnám ép, pláne értelmes szavakba önteni azt, amit a megtalálása óta, az elolvasásán keresztül a végéig éreztem. Később még nagyobb meglepetés ért, mikor fiatalabbik nővérem könyves szekrényében több könyvet is felfedeztem Meseanyótól. Azok mind krimik voltak. Az Álmok Tengere után kicsit fanyarnak tűnt a Halkirálynő stílusa, de ez az első 10 oldalig tartott. Azt a könyvet is hajnalig olvastam és utána felsóhajtottam: még! Következtek a többi könyvek és még több hajnalok, fel-felröhögésekkel vagy mély csendekkel. 


Ami kezdettől fogva elvarázsolt: az a fajta könnyedség, szín- és történetvilág, amit az Álmok Tengerében olvastam, a Mesemaraton humora, amivel a teljes estét sírva röhögtem végig és az a fanyarság és az elébb leírtak keveréke, amit a krimijeiben tapasztaltam. 
Ami pedig megteremtette az alapokat: az életszemlélet. Vagy 80%ban teljességgel ugyanaz, mint az enyém, attól függetlenül, hogy neki már jócska ideje van viszonya az élettel, mint nekem. Amiben eltérünk: azok maguk az élettapasztalatok. Növény- és állatszeretetünk, főleg lóimádatunk teljesen megegyezik. Megnyugtató az a tudat, hogy nem én vagyok a fejemre ejtve – vagy pedig mindkettőnk kiesett a hintából. Regényei, műfajtól függetlenül ellazítanak, megnyugtatnak, felvidítanak.

Mindenkinek tudom ajánlani, hogy legalább egyetlen egy könyvét olvassák el, amelyik műfaj a szívükhöz közelebb áll – mert az esetek többségében a kóstoló után az összes regényét imádni fogják!
Bővebben és mindent az írónőről: megjelent és megjelenő műveiről, régi és friss hírekről, valamint ha beszélgetni kívánsz vele: http://www.fabyen.hu/



4 megjegyzés:

B. P. Haidey írta...

Rajta nőttem fel. :D Imádom. A Pokol is elnyeli nálam az etalon.

Jandra írta...

Nekem az összes irománya etalon xD Egyszerűen megunhatatlan. =D

B(o)londe írta...

14 éves korom óta imádom. Álomhajsza-Halkirálynők *.*

B. P. Haidey írta...

Jó kis csapat vagyunk mi itt. :D