2011. szeptember 30., péntek

Miért írunk? A kifejezés célja


A mai napon volt az első esztétika órám. A filozófia mellett szerintem ez lesz a második olyan tárgy, amely megmozgatja a gondolataimat és gondolkodásra ösztönöz. Nagyon érdekes dolgokról beszélgettünk, mindenfélére kitértünk, rákérdeztünk és a tanár készségesen válaszolt. Az egyik ilyen dolog pedig az írás volt, amely szóba került és nektek is feltenném azt a kérdést, amely nálunk hangzott el:
Miért írunk? Az írás egy olyan eszköz, amellyel kifejezünk valamit. Valamit, amelyek mi vagyunk, amelyre gondolunk, amire vágyunk, ami érdekel és foglalkoztat bennünket. De tulajdonképpen, mi is a célunk az írással? Szórakoztatás? Tanítás? Élményt nyújtatni? Saját érzelmeink, életünk történéseinek kifejezése rejtett gondolatok, cselekmények, karakterek mögé bújtatva? Miért írunk? Mert jól esik? Megnyugtat? Megszokás? Mások hatására történő cselekvés? Miért is kezdtünk írni? Mi volt a kiváltó ok? Tudnánk élni nélküle vagy már el sem tudnánk képzelni a mindennapjainkat a magunk alkotta világunk nélkül? 

Várnám az őszinte véleményeteket ezzel kapcsolatban. Bátran fejtsétek ki, hogy mit gondoltok a témáról, hiszen egyénenként változik, hogy kinek mi hozta el az életébe az írás művészetét. Mindenkinél más és senkinél sem ugyanolyan. Várom a hozzáfűznivalókat, élménybeszámolókat! Ez a bejegyzés lehetőséget ad nektek a téma kifejtésére, de aki szeretne egy nagyobb lélegzetű összefoglalót írni ezzel kapcsolatban (többet, mint egy komment), annak javaslom a Penna Írók Ötletei címen hirdetett "pályázatunkat", amely ezzel a céllal indult el. Bővebben erről itt olvashattok---> Penna Írók Ötletei

Ui.: a nagyobb terjedelmű, egy kommentet meghaladó élménybeszámolók elküldését mint mindig, most is az email címünkre várjuk! (irokhaakarok@freemail.hu)

2 megjegyzés:

Kata írta...

Sziasztok!
Hát, én nem akarok olyan hosszan írni, de nem tudom, hogy mennyi lesz belőle. Bocsássatok meg, ha mégis nagyon sok lesz a végére.
Ezek a kérdések soha nem merültek fel bennem, de talán azért volt, mert annyira szokványosnak tűnt/tűnik. Először, amikor elkezdtem írni, biztosan nem volt szokványos, és emlékszem, hogy küzdöttem minden egyes fejezetért, ezért rá is hagytam, mert semmi értelme nem volt. De aztán olyan történetek formálódtak meg bennem, hogy muszáj volt leírnom, és akkor már meg volt a késztetés, hogy ezt csináljam. Hogy írjak.
Magamat, és az olvasókat is szórakoztatom. Ez már akkor kiderült, amikor egy történetet úgy fejeztem be, hogy nekik is jó legyen, mert tudtam, ha úgy lenne vége, ahogy én akartam volna, ez nekik bizonyára nem nyerte volna el a tetszésüket. Így sem lett olyan vidám annak a történetnek a vége, így meg vagyok elégedve vele. Úgy gondolom, hogy mindig alakítunk a sztorin az olvasók kedvéért, hogy még izgalmasabbá tegyük azt.
Néha jól esik írni, de inkább csak megszokás. Hozzászoktam, de meg vagyok nélküle is. Mostanában sem írok, mert egyszerűen nincsen kedvem, és nem akarom elrontani ezzel a történetet. Teljes mértékben jól érzem magam az írás nélkül is, de vannak napok, amikor csak megnyitom a Wordot, és írok. Egy novellát, amiből lehet, hogy egy történet is kialakul a végén (volt már rá példa).
Hát, nekem ez lenne a tapasztalatom. :)

Kata

Szatti írta...

Nagyon köszönöm a véleményed Kata. Az írás számomra is egy olyan dolog, amely nem nélkülözhetetlen, de amikor megindulnak belőlem a szavak, akkor nagyon boldog vagyok. Valami sikerült. Valamit elértem. Azzal pedig teljesen egyetértek, hogy az olvasók miatt gyakran alakítunk és változtatunk a történeten, hiszen szeretnénk eleget tenni mindannak, amit várnak a történettől, amire számítanak. Néha persze a meglepetések és a csalódás érzése is belefér, már ha ennek a későbbiekben lesz oka a történetben (pl. az egyik szereplőt "kivesszük" a történetből), de lényegében az olvasókért írunk, hogy ők élvezzék és szeressék a történetet. Köszönöm a véleményed, puszi!:)