2011. szeptember 16., péntek

Te vagy az ideálom... szereplőink arca

Egy karaktert, főszereplőt mindig többféle szempont szerint alkotunk meg, miszerint milyen alkatú legyen, vékonyka és magas, vagy alacsonyabb és teltebb, esetleg szeplős, mély gödröcskével az állán, mandulavágású zöld szemekkel, gesztenyebarna hullámos tincsekkel. Egy karakter számtalan külső tulajdonsággal rendelkezhet, amely egyedivé teszi. Talán ez az egyetlen olyan dolog, amelyet senki nem alkot meg kétszer. Lehet egy jelenet, amely egy másik író történetében is hasonlóan előfordul, de egy karakter mindig utánozhatatlan. A történet cselekményei, fordulatai, történései mellett ő a legfontosabb, ő a kulcsfontosságú "hozzávaló" úgymond, hiszen az ő szemén keresztül látunk és láttatjuk mindazt amit leírunk. Az ő érzésein, gondolatain keresztül tudjuk meg mind mi és az olvasók is, hogy hogyan alakul tovább a történet. Ő a szócső az események és az író között. Biztosan, mindannyiótok képzeletében, gondolataiban ott él az a valaki, akivel a történetetek megtörténik. Mindenkinek van általában egy elképzelt, vázlatos vagy alaposan kidolgozott képmása erről a személyről. Látjátok őt magatok előtt, miközben alkottok, de néha nagyon nehéz mindazt visszaadni az olvasók számára is. Leírást, részletes tulajdonság-ismertető adtok az olvasóitok kezébe a sorok által, de nagyon igaz a mondás, miszerint senki nem képzel el egy valamit ugyanúgy. Mindannyian különbözünk és hiába írja le egy író tökéletesen hűen mindazt, amit elképzel, mindenki máshogyan látja végül maga előtt. Ugyanez a helyzet a szereplőkkel is. Látjátok őket, tudjátok, hogy hogyan néznek ki, hogyan mozognak, milyen az arcmimikájuk, stb... mindezt le is írjátok az olvasóknak, elárulva, hogy milyen külső tulajdonságokkal rendelkeznek, de mégis nehéz úgy elképzelniük, ahogyan a ti gondolataitokban él. 

Néha nagyon jó megoldás, ha a karaktereitekhez képeket kerestek. Lehetnek ezek színészek, modellek, egyszerű, átlagos emberek, akiknek a képeit megtaláljátok a neten... de a mások által tapasztaltakból tudom, hogy ez gyakran szokott segíteni az írásban, hiszen így ténylegesen el lehet őket képzelni és ugyanazt a képet látja mind az olvasó és az író is. Én is, ha írok egy történetet, él a fejemben egy kép, egy ábrázolási mód, hogy hogyan is képzelem a szereplőmet és utána mindig keresek hozzá egy arcot, akire építhetem a történetem. Ezt a módszert van, aki ellenzi és van, aki támogatja, műveli. De talán az vált ki mindenkiből nagyobb ellentmondást, hogy mindezt a elképzelést meg kell e osztani a blogvilággal. A blogon el kell helyezni ezeket a képeket a szereplőkről? Ezzel megváltoztatom bennük azt a képet, amely eddig kialakult a főszereplőről, további szereplőkről? Vagy éppen segítek még élethűbben elképzelni, ha van lehetőség archoz kötni?
Ezekkel a kérdésekkel szerintem ti is, gyakran találkoztok. Én mindig úgy vagyok az ilyennel, hogy nem akarom megfosztani az olvasót az elképzelés lehetőségétől és hagyni akarom, hogy megalkothassa a saját karakterét, függetlenül attól, hogy talán nem egyezik azzal a képpel, arccal, ami az én fejemben él... annak ellenére sem, hogy a történet során leírom, hogyan is kellene őt elképzelni. De én valahogy sosem voltam az a típus, aki képeket tesz ki oldalra, nevekkel ellátva, még ha magamnak keresgélek is utánuk és egy mappába elmentem őket. 

Viszont, valakinek pont ez segít és ez teszi élőbbé a történetet. Ha képet láthat a szereplőről, sokkal jobban el tudja képzelni a történetet és még jobban a magáénak érzi azt. Valahogy, mintha megvilágosodna. Ez is különböző, emberenként változó dolog. Ha kétségeitek vannak ezzel kapcsolatban és szeretnétek egyrészt megosztani az olvasókkal azokat a képeket, amelyeket a szereplőitekhez válogattatok, de nem is akarjátok rájuk erőltetni, akkor egy új oldal megalkotásával helyezzétek el a választott képeket. Így, azt a menüt azt nézi meg, akit érdekel, hogy nektek milyen is a tényleges elképzelésetek a szereplőkről, de így nem is erőltetitek rá mindezt az olvasókra. Mindenesetre, szerintem jó valakihez kötni, legyen szó akár színészről, vagy átlagemberről... ha tényleg van olyan személy a világban, aki hűen visszaadja az arcvonásait, tekintetét a főszereplőnek, érdemes utána kutatni és általa megalkotni a saját világunkat.:)

Ti szoktatok képeket elhelyezni a szereplőitekről? Magatoknak szoktatok gyűjteni képeket? Vagy feleslegesnek tartjátok és jobb szeretitek elképzelni, elképzeltetni a mondataitok, leírásaitok alapján? Várom a véleményeket, hozzáfűznivalókat!:)

7 megjegyzés:

B. P. Haidey írta...

Annyit fűznék hozzá, hogy szimpla átlagpolgár képét nem teheti fel senki az oldalára az ő beleegyezése nélkül, mert ez képmással való visszaélést jelent. A hírességek, színészek, modellek, sportolók, politikusok esetén nagyobb szabadsággal rendelkezünk. Amennyiben pedig olyan nyilvános helyről szerezzük be a képet, mint pl. egy háttérképeket gyűjtő oldal, akkor bárki képét felhasználhatjuk. De a deviantart.com-mal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. Nincs kiírva, hogy minden jog fenntartva, mint a picasa, stock és a flickr esetén, de gyanítom, az ott tárolt képek feltöltői tudják, hogy a képeiket bárki szabadon letöltheti.
Én meg szoktam nézni a mellékelt képeket, de adott esetben el tudok tőlük vonatkoztatni, ha elég ügyes az írópalánta. :D

Szatti írta...

Én egyértelműnek gondoltam, hogy ha képeket használunk fel, akkor feltüntetjük a forrást, vagy az a megoldás is jó, ha az alkotó neve szerepel a képen. Ez főleg a deviantartos képeken figyelhető meg elrejtve. Az átlagos képeket úgy értettem, mint a deviantartos, google-ban talált képeket, amelyeket bárki letölthet és bárki felhasználhat, ha forrással látja el, ha pedig színészről vagy hírességről van szó, szerintem a név is elég. Ebben a világban mondjuk már nem élnek szerintem annyira a szerzői jogok. Annyian felhasználják ezeket a képeket, hogy követni sem lehet, de tiszteletből meg kell adni, hogy mindenképp megemlítjük pár sorban, honnan is származnak ezek a fotók, amelyeket felhasználunk a történethez.

Diara írta...

Ez egy nagyon jó és valóban vitás téma.
Én imádok képeket keresgélni, szerkesztgetni az írásaimhoz (is). Nekem segít íráskor, hogy valóban magam előtt látom az illetőt akiről írok, és mivel blogok olvasásakor én magam is szeretem ha illusztrációk is vannak egy műben, így én is megosztom azokat az olvasóimmal. Ha jól írok, akkor függetlenül a mellékelt képektől, az olvasó oda tudja képzelni saját fantáziaképét, ha pedig nem jól írok, neki is segítség a történet élvezetéhez.
És igen, szinte minden esetben a netről szerzem be őket - de bevallom, még soha nem tüntettem fel a forrást. Nem is tudnám, mert annyi képet megnézek, lementek amikor kutatok, hogy később fogalmam sincs, azt éppen hol találtam. De nem szoktam olyan képeket felhasználni, amelyiken bármilyen jogvédő embléma, vagy a felhasználást "nehezítő" vízjel van.
Rólam is számtalan kép van fennt az interneten, és tisztában vagyok vele, hogy mivel feltettem a világhálóra, azt bárki felhasználhatja - de ugyan ki akarná rólam mintázni a szereplőit :-P :-D. Amíg nem illegális vagy sértő módon élnek vissza vele, addig ez nem is zavar, ahogy én magam sem illegális vagy sértő dologra használom fel a képeket.
Na, most aztán lehet vitatkozni. :-D

Szatti írta...

Én teljesen egyetértek veled Diara:) Szerintem, mivel a képekhez bárhol hozzá lehet férni az interneten - vegyük csak például a google képtárát, ahol milliónyi kép, arc közül válogathatunk - a lementésénél, felhasználásánál csak azt kell figyelembe venni, hogy soha ne sajátként tüntessük fel ezeket. De mindenképpen egy jó megoldás a történet szempontjából, mert így ténylegesen archoz, személyhez tudjuk kötni a karakterünket.

Alsynia írta...

Sziasztok!

Én is választottam a szereplőimnek "arcot", sőt, sokszor az arc választott szerepet :) Ennek ellenére nem szeretném feltenni őket a blogra. Inkább szeretném, ha a személyiségük határozná meg a karaktereket, nem csak az, hogyan néznek ki. Ezért is örülnék, ha az olvasók megosztanák velem a véleményüket a szereplőkről, hogy tudjam, mennyire tudom átadni azt, amilyennek én érzem őket. De sajnos az a tapasztalatom, hogy az emberek nem szeretnek kirtikát írni :(

Szatti írta...

Ez gyakran megesik Alsynia. Nem mindenki szeret kommentet írni, de rá lehet az olvasókat bírni. Volt is erről egy ilyen bejegyzés, Kommentek hiánya címmel:

http://irokhaakarok.blogspot.com/2011/08/kommentek-hianya-tehat-rossz-tortenetem.html

Tanácsolni tudom neked, hogy a fejezetek végén tegyél fel kérdést, és kérdezz rá minden olyan dologra, amellyel kapcsolatban kíváncsi vagy a véleményükre. Puszi és köszönöm, hogy írtál:)

Alsynia írta...

Köszönöm a segítséged. És bocsáss meg, ha kissé off volt, de belelovalltam magam a témába :)