2011. szeptember 19., hétfő

U, mint utánzás



Az életnek szinte minden területére igaz, hogy a minket ért hatások változtatnak, alakítanak bennünket. Vannak olyan események, amelyek megváltoztatják egy adott helyzettel, gondolattal kapcsolatban a véleményünket, vagy éppen el is tántoríthatnak annak igazától, amelyet addig helyesnek véltünk. Emberek vagyunk, befolyásolhatóak, csak mindig arra kell ügyelnünk, hogy az adott dolgok, a befolyásoló tényezők, ne változtassanak meg bennünket olyan mértékben, hogy ne önmagunk maradjunk. 

Egy írásnál mindig nagyon fontos a hitelesség és az őszinteség, s legfőképp, hogy minden sorunk, minden leírt mondatunk, történetünk mi magunk legyünk Belőlünk szülessen... de ehhez roppant nagy erőfeszítéseket kell megtenni és az út hosszú, amelyet meg kell tennünk, amire önmagunkra találunk. Nem mindenki érzi az írás kezdeti pillanataiban, hogy az ő... hogy tényleg ő maga. Gondoljatok csak bele, vagy ha van módotok rá, vegyetek elő egy két-három évvel ezelőtti írásotokat, olvassátok el, elemezgessétek, gondolkodjatok el az akkori mondataitokon, hogy azóta mennyit változtatok és mennyit változtatnátok az íráson is. Alakultatok igaz? Vannak olyan mondatok, kifejezések, amelyeket átírnátok vagy bővítenétek, jobban kifejtenétek? Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, mindig tanultok valami újat mások által vagy éppen a saját hibáitokból, amelyekkel többek lesztek. A mi esetünkben, az írók világában a tanulás egyetlen forrása a rengeteg olvasás. 
Egyszer már volt ezzel kapcsolatban egy bejegyzés, hogy sose zárkózzatok el a tanulás lehetőségétől, pontosabban attól, hogy változatosan olvassatok és soha ne csak egy témában. Ha elzárkóztok és kimondottan a fantasy vagy a romantikus regények világára szorítkoztok, sosem tudtok majd ti sem más témában írni. Ehhez szoktok hozzá, ebbe tanultok bele és nagyon nehéz kimozdulni. Mindig legyetek nyitottak a világra és olvassatok, mindenféle témában, amennyire csak lehetőségetek van. Ma, az egyik pedagógiai órámon egy könyvvel ismerkedhettem meg, annak is egy részletével, amely szervesen kapcsolódott az órához és szerintem nektek is hasznotokra válhat. A lényeg az volt, hogy Marco Polo mesélni kezdett egy barátjának egy híd köveiről. Minden egyes kő történetéről, amelyet a barátja persze rettenetesen unt, hiszen miért kell neki tudni, hogy mi történt az összes kővel. Inkább meséljen arról az egy kőről, amely a hidat tartja. De akkor azt mondta a barátjának, hogy arról nem mesélhet, hiszen ez az egész egy nagy ív és nem csak egyetlen kő tartja össze az egészet. A barátja akkor arra kérte, hogy az ívről meséljen, de ismét csak nemleges választ adott.
"- Nem mesélhetek csak egyetlen kőről, sem az ívről, mert az egész ívet ezek a kövek adják. Mindannyian. Együtt."

A mi írói világunkban sem mondhatunk olyat, hogy ekkor lettem író, stb... mert az eltelt idő adja majd azt a tapasztalatot, amelyet birtokolva lehetünk valakik. Ehhez pedig olvasnunk kell, a nagyobbaktól tanulnunk. Na de, itt következik a cím maga is, miszerint utánzás és személy szerint belevenném a mesterkéltséget is, hogy még érthetőbb legyen a téma. Utánzás... ez a kifejezés talán nem a legszebb. Akkor úgy fogalmazok, hogy átvenni valamit, a hasznunkra fordítani. Amikor olvasunk, gyakran, akaratlanul is átveszünk bizonyos kifejezéseket, szófordulatokat, szerkezeteket, történetfelépítési technikákat, amelyek megfognak bennünket, s amelyekről úgy érezzük, hogy alkalmazni tudnánk a saját történetünkben is. Ezekkel nincs is semmi baj. Tanulunk valami, kipróbáljuk és eldöntjük, hogy ez a későbbiekben segít e bennünket, avagy mégsem találtunk benne igazán önmagunkra. Vannak, akiknek akkor megy az írás, ha a történetet visszafelé írják. A nagyobból indulnak ki és haladnak előre, a kisebb felé, azaz visszavezetik az eseményeket. Vannak, akik részletekből teszik össze a történetet, akárcsak egy kirakót, melynek darabjait néha keresik, kutatják, néha pedig az talál rájuk. Ez az ihlet. 

Ezek nagyon fontosak. A próbálkozások, miközben ráérzünk, hogy nekünk melyik is a megfelelő és bevált módszer. De sose akarjunk mások lenni, mint amilyenek vagyunk. Nem szabad olyan mondatokat használni, úgy írni és közölni valamit, amelyet csak azért teszünk, hogy jobbnak mutatkozhassunk az írásban, az olvasók előtt- már ha blogot vezetünk. Sose akarjátok utánozni és azért használni egy másik író stílusát, hogy hasonlítva rá, jobbnak tűnjetek. Mindig őrizzétek meg önmagatokat és csak azzal dolgozzatok, ami a tiétek. Ebbe a kategóriába tartozik a mesterkéltségnek nevezett, fennkölt írás is. Olyan szavak, mondatok alkalmazása, amelyek idegenek számotokra, de használjátok, mert talán így sikeresebb lesz az adott történetetek, novellátok. Nem célozgatok senkire, csak általánosságban értem. Mindig szívből írjatok és soha ne akarjatok többek lenni annál, mint amennyik vagytok. Az az egyszerűség, ami bennetek van, hatalmas élmény lesz annak, aki majd olvas titeket. Lehet, hogy néha kevésnek érzitek és szeretnétek jobbak, többek lenni, de ha nem szívből írtok, és nem önmagatokat adjátok másoknak, eltűnik az a varázs, az az egyediség, amivel méltók lehettek erre a kifejezésre: Író vagyok. 

Mint mondtam, hosszúnak tűnik az út, amelyet meg kell tenni addig, hogy valakik lehessünk. De ezek a lépések, avagy kövek, melyeket felhalmozunk, egy bámulatos hidat adnak majd ki és jó érzéssel sétálunk majd rajta végig, újra és újra, s tudni fogjuk, hogy minden egyes kőért mi dolgoztunk meg, a mi sikerünk és nem másé. Nem más íróé, csak a miénk!

1 megjegyzés:

B. P. Haidey írta...

Szívemből szóltál.