2011. október 22., szombat

Képzelj, álmodj, ragadj ecsetet! Eredményhirdetés


Szép napot mindenkinek! Ismét lezárult egy gyakorlati feladat, melynek témája a festmények világa volt, s azoknak a megalkotása. Nagyon különleges, egyedi, magával ragadó történeteket olvashattunk és nagyon köszönöm mindenkinek a részvételét, aki írt a feladatra. Gratulálok mindenkinek! Viszont, mint mindig, most is kiemelnék egy írót, akinek az írása igazán rendkívüli volt. Ő pedig nem más, mint:

Audrey

"Az opera harsogó fényei lassan rákúsznak hófehér bőrére, finoman aranyló ragyogásba borítva minden porcikáját. Hosszú, törékeny ujja között egyensúlyozott kukkerét ajkán óvatosan mosollyal arcához emeli, majd húgához fordul és pár szót suttog neki.
Vöröslő ajkai, amik nem is oly rég még az enyémet becézték, az én bőrömet hevítették, többé már nem nyílnak meg előttem, hogy felfedjék féltett titkait, többé már nem érintenek olyan gyengéden, mint a bársony...Testvére egy szapora mozdulattal felkel eddig elfoglalt helyéről, hogy szüleik kíséretében üdvözölje barátaikat, míg ő a helyén marad és sötétlő pillantása figyelmesen fürkészi a páholy alatt örvénylő embertömeget.Mindeközben egy rebbenésnyi időre sem vagyok képes elszakadni a látványától. Tekintetemet mintha alakjához szegeznék, gondolataim minduntalan visszatérnek régi, közös emlékeinkhez.Ujjamat önkéntelenül húzom végig ajkam vonalán, amint emlékeim első csókunk ízét emlegetik fel bennem, majd mintha csak meghallaná elmém hangtalan folyását, parázsként izzó pillantását rám villantja.Tekintetünk egy másodpercre egy irányba néz: a másik felé.

* * *

- És a látomás, orcáján halvány pírral vész el a mennyországi opera hangjai közt - mormolta a piktor lemondóan, mialatt ecsetének néhány vonásával vásznán is láthatóvá tette előbbi szavait, majd megtorpant és palettáját a mellette elterpeszkedő asztalra helyezte többi kelléke mellé.Karját mellkasán összefonva mustrálta művét és még a szokásosnál is bírálóbb pillantással tekintett alkotására. Úgy érezte, most nem hibázhat, most utoljára maradandóan nagyot kell alkotnia, de életében először nem a becsvágy hajtotta. Szomorúságának és gyászának belső, kétségbeejtő tüze égette, sarkallta arra, hogy mások számára is láthatóvá tegye azt a tündért, akit oly hamar elragadott tőle az ég.Megtorpant, levegőjét a kelleténél tovább marasztalta tüdejében és szorosan lezárta szemhéjait, de szeméből így is könnyedén kibújtak könnyei, hogy aztán végigfolyva az idő által végigszántott arcon, a földön érjenek véget.A festő mély levegőt vett és csak aztán engedte magának újra látni a világot. Pillantását mohón a még olajosan fénylő festményre vetette és mellkasából jóleső, felszabadult sóhaj szakadt ki.A vásznon élő, emlékeiből épült lány mintha egy szempillantásnyi időre tényleg valósággá lett volna és tekintetük egy másodpercre - hosszú idő óta először - ismét egy irányba nézhetett: a másik felé."

Különleges és nem mindennapi történetet olvashattunk tőled. Gyönyörűen fogalmaztál és adtad vissza a kép hangulatát, annak lehetséges mondanivalóját, amelyet számodra mutat, jelent a kép. Még egyszer gratulálok a művedhez, amely elhelyezésre kerül az eddigi pályaművek között, s az ezzel kapcsolatos vendégírói feladatot hamarosan elküldöm neked email-ben. Valamint, nem utolsó sorban, szeretném különdíjazottként kitüntetni Konek, Petrííí és Syro művét! Csodálatosak voltatok ti is, a műveiteket pedig a Penna Galériában helyezném el. A mellékelt képet pedig nem csak Audrey, hanem ti is díjként kapjátok, munkátok elismeréséért! Köszönöm a részvételeteket, valamint a többiek írását is, akik írtak a feladatra. Remélem, hogy a jelenlegi, új gyakorlati feladat is megihlet majd benneteket!:)

2 megjegyzés:

Audrey Varvanne írta...

Aztaa! Bearanyoztátok a napomat!(: Fúú, nem is tudok hirtelen mit írni,úgy megleptetek! Köszönöm szépen!
A vendégírói feladatom témáját, ha kérhetem erre a címre küldjétek: audreyfictions@gmail.com.
Még egyszer köszönöm!
Puszillak Titeket!(:

Syro írta...

Szia! Köszönöm szépen a különdíat! Nagyon örülök neki :)
Puszi nektek!
Syro