2011. október 23., vasárnap

Syro - Angyali hang - Penna Galéria


- Szia Mike! – hallottam meg az ismerős hangot.
Szia, te itt? Nem úgy volt, hogy a ma estét az asszonnyal töltöd? - néztem felé kérdőn.
- De, úgy volt, míg el nem kezdtek lövöldözni az Amsterdam és a 109-ik sarkán. Neked mid van?
- Egy pedofil kukkoló – húztam el a számat.- Remek, akkor jó esténk lesz – jött az ironikus válasz, és már ment is a maga dolgára. Én is összeszedtem néhány papír, meg a képet, és elindultam a kihallgató szobába. Mielőtt benyitottam volna, megnéztem még egyszer magamnak az ürgét a kis ablakon. Semmi különös, vagy szokatlan nem volt benne, teljesen átlagosnak látszott, de a látszat csalt, megint. Benyitottam, közömbösen néztem megszeppent arcába, de engem már nem tudott átverni egy ilyen mocsok, túl rég óta vagyok a szakmában ahhoz. Nem kerteltem, vagy udvariaskodtam, mindjárt a lényegre tértem.

- Tudja miért van itt?
- Nem – nézett rám zavartan.
- Feljelentés érkezett, hogy fiatal lányokat les meg – erre a kijelentésemre úgy kikerekedett a szeme, hogy már kezdtem azt hinni, ki is esnek a helyükről.
- Én? - döbbent meg – soha nem tennék ilyet – esett kétségbe. Tipikus. Először mindig tagadnak, majd csak csak bevallják, a végén meg már hencegnek vele. Undorító állatok.
- Hát nem is engem hallgatnak ki – gúnyolódtam. Nem volt kedvem a fajtájára jellemző kisded játékra most, fáradt voltam, és a műszakom is lejárt már vagy két órája. Az öreg meg csak ült előttem, tördelte a kezét, és... Nagy bajban volt.
- Figyeljen, könnyítsen a lelkén, itt vannak a képek, amiket a lakásán találtunk – és elé tettem a több tucat fényképet -, és ez a festmény, na? Az öreg szemében könnyek gyűltek, de nem szólt semmit.
- Ez így nem lesz jó, így nem fogok tudni segíteni – próbáltam puhítani, hátha beadja a derekát, és vallomást tesz, így minden sokkal egyszerűbb lenne. De ő csak ült és bámulta a képeket, vagyis csak a festményt. Remek. Lőttek az alvási terveimnek, és még a cég ügyvédje sincs most bent, így a vallomása se ér semmit.
- Van ügyvédje?
- Nincs – jött a megszeppent válasz -, kell?
- Hát, ahogy én a helyzetet látom, piszok jó ügyvéd kéne magának, hogy ezt megússza.
- De nem tettem semmit, ezek csak képek – nézet fájdalmasan a szemembe, majd óvatosan végig simított a festményen. Csak ezt ne. Mindjárt megütöm, még itt is képes erre ez a disznó. Dühöngtem magamban.
- Meséljen a képről, mikor csinálta? - hátha így mond valamit. A szemei azonnal csillogni kezdtek, majd elhomályosultak, és mesélni kezdett:
- Szép nap volt – mosolyodott el – akkor érkezett meg a különleges kármin piros festékem, amit rendeltem. Az első igazán meleg májusi nap, a fák már zöldelltek, és aznap tartották a majálist a Morningside Parkban, mint minden évben. Ilyenkor sokan vesznek fel tizenkilencedik századi ruhát erre az alkalomra, ahogy Ő is – itt megint megsimogatta a képet -, én is korhű ruhát öltöttem és lementem, hogy jobban lássam a vonásait, az aranyló haját, ahogy a nap játszik rajta. Egy padra telepedett le a barátnőjével, ezt örökítettem meg. Gyönyörűen festett a barackszín ruhájában, tökéletesen passzolt aranyló tincseihez, és az kalap, azzal a égő vörös hibiszkusszal és mezei virágokkal... Mint egy álom, olyan volt. Kis kezével, ahogy betűt vetett, gyermeki kacagása, ahogy féltett titkait megosztotta barátnőjével, maga volt az angyali hang. Még most is tisztán emlékszem rá. Ahogy csilingelt, mint megannyi csengettyű, és, ahogy kipirult arcát a napban fürösztette, mint egy igazi angyal, ezt festettem meg – nézet rám könnyes szemekkel az öreg. Hát én nem igazán tudom ezt a fajta beteges vonzalmat értékelni, így jobbnak láttam inkább menni, és papírmunkát végezni, mert csak megütném, de nagyon.
- Tudja, én a maga helyében, ezt a bíróságon nem ecsetelném ilyen érzékletesen, még a végén villamosszékben végzi.
- Magának van gyereke? - kérdezte. Ez most komoly? - akadtam ki, majd beugrott valami.
- Ki van a képen? - kérdeztem rá.
- Az unokám, akit a vejem örökre eltiltott tőlem, miután meghalt a lányom – majd ráborult az asztalra, és zokogni kezdett.

Nincsenek megjegyzések: