2011. november 26., szombat

Alkotás különbsége E/3. személyben


Régebben már volt egy hasonló bejegyzés, ahol az E/1. és az E/3. személy viszonyáról, kapcsolatáról, a közöttük lévő hasonlóságokról, különbségekről, használatuk általi előnyeikről és hátrányaikról írtam. Most, Milli kérésére az utóbbi személyformáról mesélnék jobban. 

A harmadik személyű elbeszélés az az írói forma, amikor az elbeszélő, vagyis maga az író láthatatlan, és szigorúan objektív közvetítő marad a történetben. Alárendeli magát a szereplőknek, és meghívja az olvasót, hogy vegyen részt a sorsukban. Ennek több variációja is lehetséges, annak megfelelően, hogy milyen helyzetformát vesz fel az elbeszélő. Kedvelt az a forma, amely közelít az első személyű elbeszélés főszereplőjéhez: az elbeszélő közvetlenül a főszereplő mögött áll, s az eseményeket az ő szemével látja, de mind eközben el tud kissé távolodni tőle azáltal, hogy harmadik személyt használ. 

"Az utcán haladt, és megpillantotta a férfit. Megszólítsa?"

Ezt átélt beszédnek mondjuk, amikor képes vele egyesülni és visszaadni a gondolatait úgy, hogy közben végig harmadik személyben marad, de mégis olyan, mintha a gondolatok visszaadásával az első személybe csöppennénk. Ennek első személyű, teljesen átélt változata, valószínűleg így hangzana: 

Amint az utcán ment, feltűnt neki egy jó megjelenésű fiatalember. Feltette magában a kérdést, megszólítsa-e."


Ez utóbbinál már is érezhető, hogy a harmadik személyben még távolabb került tőlünk a szereplő az első példához képest, s ezzel a távolságtartással láthatjátok, hogy az esemény belülről ábrázolt, hiszen a kérdés elhangzott, amit a szereplő feltett magában(megszólítsa-e), de mégis kívülről szemléljük az eseményeket. Az olvasó benne van a cselekvő, gondolkodó szereplőben és valahogy mégsem. Ezért áll ez ellentétben az én-elbeszéléssel (E/1), amely eleve egy rugalmasságot ad az írásnak. A lehetőség, miszerint a főszereplőtöket kívülről ábrázoljátok, vagy belebújtok, ez különösen jól rávilágít annak karakterére, érzéseire, elevenen jeleníti meg, és az olvasóval való kapcsolata is sokkal közvetlenebb és személyesebb. 

Viszont, a harmadik személyű elbeszélés egyik legnagyobb előnye, hogy válogathatjátok a személyeket. Ezt különböző lehetőségekkel valósíthatjátok meg: két vagy több szereplő között ingázhattok, vagyis több szereplő útját is nyomon követhetik az olvasók és azok szemszögéből beszélhetitek el az eseményeket anélkül, hogy teljesen a karakterekbe bújnátok. Ezáltal a történet két- vagy többperspektívájúvá válik. De itt is vannak hibázási lehetőségek. Az olvasó összekavarodhat és leteheti a könyvet, ha egy kis idő után nem tudja követni, hogy melyik szemszögből is látja a dolgokat. Ezért fontos, hogy az elbeszélés struktúrája áttekinthető legyen. Egy jeleneten belül ne nagyon változtassátok a szemszögeket, s lényeges, hogy mindig érzékeltessétek, hogy éppen mikor, kinek a gondolatait mutatjátok be. 
Ha mondjuk éppen ezt a sokszínű írásmódot kedvelitek, miszerint szerettek többféle szemszögből írni, javasolnám inkább az én-elbeszélést. Ezáltal egységesebb lesz a történet, s az olvasók így nem csak a főszereplőt ismerhetik meg jobban, hanem az adott mellékszereplőt is, akinek a bőrébe ideiglenesen belebújtok. Ezek akkor hasznosak, ha az adott cselekményt vagy magát a történetet csak ez a szemszögváltás viheti előre. 

Ellenben, Milli kérdésére kitérve, a harmadik személy és a harmadik személy között is van különbség. Ezt a formát választva írhatunk egészen közvetlenül, mint ahogyan azt az első idézőjelbe tett példa is mutatja - "Az utcán haladt és megpillantotta a férfit. Megszólítsa-e?" Ez a forma lehetővé teszi, hogy valamilyen módon megtartsuk az E/1 személy hatását, annak rugalmasságát. Kívülállóként állunk a szereplő mögött, de mégis, közvetítjük a személyes érzéseit, gondolatait az olvasónak. Ebben az esetben a kétségét, és a bizonytalanságát, hogy megszólítsa e vagy sem. De van a teljesen távolságtartó harmadik személy is, amikor egyáltalán nem esik szó a szereplő érzéseiről. 

"Az utcán haladt, amikor feltűnt a sarkon egy férfi. Tovább lépdelt az esőtől nyirkos járdán, mely alig vert visszhangot a ködös sikátorban."

Mint azt a példa is mutatja, ebben az esetben tárgyilagosan, szemlélődve és ismertető jelleggel mesélünk a szereplő tetteiről, cselekedeteiről, de a gondolatait teljesen mellékeljük, ezáltal pedig maga az olvasó ítélheti meg, hogy mit gondolhat, érezhet, mi lesz a következő lépése. Ettől kicsit, úgymond titokzatosabbá válik a karakter, viszont ennek a hátránya, hogy jelentéktelenné is. Az olvasó számára idegenné, megérthetetlenné. Ha ezt a formát választjuk az írásban, mindenképp kell egy személyes közelség a szereplőhöz, még ha külső szemlélők is vagyunk. Nagyon nagy távolságot nem szabad tartani, különben nem csak mi kerülünk távol a szereplőtől és a történettől, hanem maga az olvasó is. Próbáljatok arra törekedni, hogyha ebben a személyben írtok, mégis teljesen mögötte legyetek a szereplőtöknek, ti mozgassátok őket és érezze az olvasó, hogy ott vagytok a háttérben. 

3 megjegyzés:

Kata írta...

Szia Szatti!
Nekem is tanulságos volt ez a bejegyzés, mert én E/3-ban sokkal jobban szeretek írni, úgy érzem, sokkal jobban ki tudom fejteni a dolgokat.
Én valamilyen szinten belebújok a karakterbe, nem hiszem, hogy olyan lenne, mint egy érzéketlen ember. Szóval, én ezt a módszert szoktam alkalmazni: "Az utcán haladt, és megpillantotta a férfit. Megszólítsa?". Egyre jobban próbálok arra törekedni, hogy a karakter akkor is érdekes legyen, ha nem az ő szemszögéből íródik a történet.
Tanulságos volt ez a bejegyzés, köszönöm Neked és Millinek, hogy felvetette az ötletet. :)

Szatti írta...

Szia Kata!

Nagyon köszönöm a véleményed és örülök, hogy tetszett a bejegyzés, valamint annak is, hogy próbálsz az érzékletességre törekedni. Én is nagyon szeretem az E/3. személyt, habár inkább az első személy az, amelyben számomra könnyebb alkotni, de gyakran alkalmazom az előbbit is, főleg ha több szemszögről is van szó egyszerre. Puszi és köszönöm, hogy írtál:)

Mili és Kylie írta...

Szia!

Köszi szépen, hasznos volt. Ezáltal rájöttem, hogy én közeli E/3-ban írok.
Nemrég kezdtem csak írni sok dologban még bizonytalan vagyok. Nem igazán igazodom ki a bonyolult szakkifejezések között, ezért is szeretem olvasgatni ezt a blogot. Már sok hasznos információt találtam itt, amik a karaktereim formálásában és írástechnikám fejlesztésében segített.
Köszi, pusz Mili