2011. november 5., szombat

Dia - Halkabban - Penna Galéria


-Mi a fenét képzelek magamról?? Azt gondolván, hogy én, aki világ életemben letagadtam, hogy boszorkány lennék, most menjek egy vén öregasszonyhoz, aki ki tudja mit fog velem csinálni. Azt se tudom, hogy a pálca melyik végét kell fogni. Normális vagy Flora??
-Kedvesem. Megkérhetem, hogy ne üvöltözzön ennyire a gondolataiban, mert megfájdulnak a rügyeim. Kérem. -Ó elnézést, nem volt szándékos, hogy...-Várjon csak? Hogy a gondolataimban?? -Kedvesem, ez az erdő ingen varázslatos, úgyhogy ne lepődjön meg, ha egy fa azt kéri, hogy ne gondolkodjon olyan hagnosan. -Jézusom. És még csak tíz perce sétálok itt... -Köszönöm, ezen a hangszínen máris kellemesebb a hangja. Egyébként rossz irányba tart, mert Lady Faraway háza nem erre van. Forduljon a nagy sziklánál balra, aztán keresse a liliomos fát. Ott majd a liliomtündér megmutatja a helyes utat. -Oh, hát...köszönöm. Egyébként nagyon szépek a rügyei. -Köszönöm kedves, sok sikert az új életéhez. -Tehát, halkabban gondolkozom, nem még halkabban, mééég halkabban...ezaz. Így jó lesz. Nagy szikla, nagy szikla...jézus! Ez nem szikla, hanem egy egész hegy! Mit is mondott merre? Ja, balra, emlékszem. Áá. Ott a fa. -Végre, hogy ideért. Ha majd boszorkány lesz, ne késsen. Egy boszorkány sohasem késik. -Maga férfi?? -Miért? Nem látott még férfi tündért? -Ami azt illeti, tündért sem. -Jaj, magácska tényleg nagyon kezdő. Soha nem fogja felszabadítani az erdőt...-Hogy mit fogok??? -Kisasszony, ne üvöltsön már!! Szét megy a tündér feje a maga átkozottul hangos gondolataitól! -Bocsánat. Halkabban...még halkabban...igen ez lesz az. -Hajtsa le a fejét. Hajtsa le! Áh, mindegy. Lady, a kisasszony ideért! -Látom, vagyis hallom Becks, köszönöm, most már elmehet. -Sok sikert hozzá Lady, el kell majd a szerencse bőven. -Jaj kincsem, ne próbálj meg mindent elüvölteni a gondolataiddal. Értem, hogy öregnek látszom és hogy ez a ház nem túl nagy kettőnknek, de próbáld meg palástolni. -Halkabban, még halkabban, ez lesz az...-Látod, megy ez. Ezt hol tanultad? -Ez megy amióta az eszemet tudom, de nem szoktam használni. -Kicsit hangosabban gondold, öreg vagyok már. -Ah istenem, MÁR NAGYON RÉGÓTA!-Ez nagy tehettség. A gondolatainkat nem mindenki tudja szabályozni. Édesanyád nem hazudott amikor azt mondta, nagy boszorkány leszel, benned van remény. -Nem akarok boszorkány lenni!! -Már az vagy Flora, már akkor az voltál, amikor elkezdtél hangosan gondolkozni.

Nincsenek megjegyzések: